caminopangea

Könyvajánló vándoroknak

2009-10-21T21:50:00.005+02:00

Most esett csak le, hogy Lóri könyvét, amit tavasszal adtak ki, csak a másik blogomon ajánlottam, de hát mégis csak ez a caminós blog, ugye, és hátha olvasgatják olyanok, akik készülnek az útra.
A címe: El Camino Kis Titkok Könyve. Nagyon ajánlom. A blogja alapján - amit ott írt folyamatosan, minden nap - megírt útinapló. Nagyon jók a könyvvel kapcsolatos visszajelzések, észrevételek. Azt hiszem egy hiteles, a Caminót igazi szellemiségében bemutató írás, nem úgy, mint más, eddig megjelent könyvek, amik túlmisztifikálják.

Ezen kívül még egy dolog, amit ajánlok az indulóknak, az pedig a Lóri által írt, és a weboldaláról letölthető Útmutató. Nem egy szokványos olvasmány, én is magammal vittem az útra, és a megfelelő helyeken olvasgattam. Nagyon jó volt, hogy velem volt.

Az élet gyöngyei

2009-01-28T22:41:00.006+01:00

Az első két nap. A Camino narancssárgájától eltérően a magyar út naplója lila lesz.

2008. augusztus 22.
Mátraverebély-Szentkút - Hollókő

Via Margaritarium - a magyar zarándokút, a Camino legkeletibb szakasza, amely Mátraverebély-Szentkúttól indul, és Maria-Zellig tart. Jó hosszú, kb egy hónapos séta, de én csak egy hétig értem rá, azalatt a Pilisben lévő Tokodig jutottam el. Együtt kezdtük, öt napig együtt is vándoroltunk, de kedd este Barbinak haza kellett mennie, így én még egyedül folytattam 3 napig, és csak péntek este jöttem haza. Voltak kalandos részek is abban a három napban, ami nálam nem meglepő :-)))).

Augusztus 22-én pénteken indultunk el Barbussal busszal. A Szentkútnál elsétáltunk a remete barlangokhoz, ahol gyertyát gyújtottunk, majd elindultunk a zarándokút spéci jelzésén: a sárga gyöngysoron. Eleinte azt hittük, hogy végig a kék jelzést követi, de egyáltalán nem. Ez nem a kék-túra útvonala, néha mindenféle más színű és formájú jelzésekre tér át, figyelni kell. Van egy zarándokkönyv is, ahol pecsételni lehet a szállásokon, de csak a Kálvin téren lehet kapni Pesten mint kiderült, és hazaérkezve Nyíregyházáról előző nap nem volt időm beszerezni. Kerestük Szentkúton, mégiscsak onnan indul a zarándokút, hátha van a templomban, de nem jártunk sikerrel, amit nagyon sajnáltunk. Szép kis kiadvány egyébként. Nem baj, majd jövőre... (Habár nagy terveim vannak a jövő nyárra, lehet, hogy nem fog beleférni a magyar út folytatása - ami egyébként pont Bakonybél felé megy, érdekes... Na de abszolút zárójel bezárva.)

Na tehát nekiindultunk, és Sámsonházán, Nagybárkányon, Garábon és Felsőtoldon keresztül el is jutottunk Hollókőre. A hivatalos zarándokszállást már előre lefoglalta 14 vándor, így egy magánházhoz kellett mennünk, ahol két egybenyíló szobában aludtunk 3 spanyol lánnyal. Nagyon örültem az áldásos előrelátásomnak, merthogy vittem magammal füldugót (na igen... csak egy év telt el azóta, hogy a spanyolok hangerő-beli szokásait megismertük... Nehéz lenne elfelejteni). Én úgy aludtam mint a bunda! Arra sem ébredtem fel, hogy reggel átcsörtettek a szobánkon nyilván többször is.

Reggel a házigazdánk beöltöztette Barbust hollókői népviseletbe, aztán továbbindultunk. Hollókőn van egy gyönyörű vár is, érdemes egy látogatásra. (Általános iskolás felsős koromban vándortáboros voltam, évente két hetet vándoroltunk az országos kéktúra vonalán. Hollókő szépsége nagyon erősen megmaradt bennem, pedig annak már 25 éve, hogy ott jártam a táborral... A világörökség része lett azóta, nem véletlenül. Örültem, hogy arra vitt az utunk.)

2008. augusztus 23.
Hollókő - Nógrádmarcal

Hollókőről Nógrádsipeken keresztül Nógrádmarcalig vándoroltunk. Itt egyenesen a polgármestert kellett hívnunk szállás ügyben. A vendégház foglaltsága miatt az idén bezárt iskolában aludtunk matracon. Na ezt a helyet igazán élveztük. Az iskola egyetlen osztályteremből áll, és nincs zuhanyzó, csak lavór :-)))). Kimentünk az udvarra lavóros fürdeni.

Nem volt kajánk, mert azt hittük, hogy majd találunk valami vendéglátóipari egységet, ahol meleget ehetünk. A polgármester a képünkbe röhögött, és megkérdezte honnan jöttünk :-))). (Alapjáraton is nagyon szarkasztikus volt, amit én nem nagyon kedveltem először, de aztán megértettem a rossz kedvét, amikor megtudtam, hogy ő volt a bezárt iskola igazgatója és tanára is... Nagyon keserű volt, végig politizált - amivel én nem tudtam mit kezdeni, mert egyébként sem teszem, nemhogy egy zarándokúton, aminek egész más a rendeltetése... Na mindegy.) Szóval nem volt kajánk, fordult egyet az autójával, és hozott nekünk otthonról. Hozott egy darab szalonnát is, mert azt mondta az arcunkra volt írva, hogy azt ennénk (egyébként tényleg gondoltuk, hogy milyen jó lenne sütni, majd veszünk egy boltban - ami szintén nem volt a faluban). Szalonnát vegásan is imádok sütni, azt bármikor.

Aztán elmentünk a kocsmába este, amikor kinyitott, és elhatároztuk, hogy iszunk gyömbér üdítős sört. Vicces volt, hogy a sört üvegben kaptuk, de nem volt üveges üdítő, csak a másfél lityós nagy kiszerelés, nekünk pedig csak 2-2 deci kellett.
- Van műanyag pohara? - kérdeztem a kocsmárost.
- Nincs - vágta rá azonnal.
- Hú, akkor bajban vagyunk, mert nem tudjuk hogyan szállítsuk el a kétszer 2 deci üdítőt.
Erre mosolyogva előszedett két műanyag poharat a szekrényből.
- Dehát nem azt mondta kb 1o mp-cel ezelőtt nagyon határozottan, hogy nincs....?
- Mondani mindent lehet.
- :-))))))

Határozottan finom a sör gyömbérrel.

Vége

2008-08-31T12:07:00.006+02:00

2oo7. augusztus 14. kedd

Hát itt a vége... :-((((((((((((( Annyi, de annyi szomorúság van bennem. Jönnek az emlékek, főleg az elejéről, amikor még csak elkezdődött minden. Azofra, Cizur Minor, és természetesen Granon... mind-mind Erichez kötődik érdekes módon, nagyon szép emlékek, noha Eric már egyáltalán nincs a fejemben - illetve hát már csak ott van.

Nem volt valami kényelmes az éjszaka. Kemény is volt, meleg és roppant zajos. Azért valamennyit sikerült aludni. Ami nagyon jó volt a reggelben, hogy semmi kapkodás nem volt benne. Időben felkeltünk, becsekkoltunk, megreggeliztünk szép lassan, és pont úgy jött ki az idő, hogy nem is kellett sokat várni, és már be is szállhattunk a repcsibe.

Olyan fura, hogy vége... kicsit hihetetlen is, és nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Jó, hogy ma már utazunk is Franciaországba a kórussal, mert nem tudom, hogy hogyan tudnék megbirkózni az otthoni környezettel, emberekkel, helyzetekkel, mentalitással...

A repülőn ülve az jutott eszembe, hogy a célkitűzés mellett mennyire fontos a gyakorlás, meg a visszaemlékezés arra a teremtésre napi szinten, ami a Caminón természetes volt, mert ott arra sem volt idő, hogy elvárjuk azt, amit kigondoltunk, hiszen azonnal meg is kaptuk. Az életben a feladat: rácsatlakozás a csatornára, célkitűzés, és bizalommal várakozás addig, míg meg nem valósul. Persze csakis akkor, ha igazán szükség van arra a dologra, amit kérünk. És még valami: körbe vagyunk véve nagyszerű emberekkel, angyalokkal...

***

Igazi félelmünk nem az, hogy kevesek vagyunk.
Igazi félelmünk az, hogy módfelett sok hatalmunk van.
A fényességünk, és nem a sötét oldalunk az, ami a legfenyegetőbb számunkra.
Azt kérdezzük magunktól, ki vagyok én, hogy csak úgy
nagyszerű, káprázatos, tehetséges és csodálatos legyek?
Valójában, mi jogon ne lennél az? Isten gyermeke vagy.
Ha a kicsikét játszod, az nem szolgálja a világot.
A visszahúzódásban semmi nyereség nincsen,
Hacsak nem az, hogy mások nem érzik magukat fenyegetve körülötted.
Azért születtünk, hogy felmutassuk Isten bennünk lévő dicsőségét.
Ez nem csak néhányunkban, hanem valamennyiünkben ott van.
És amikor hagyjuk fényünket ragyogni,
Öntudatlanul is engedélyt adunk a többi embernek arra,
hogy ők is megtehessék ezt.
Amint megszabadulunk a félelmeinktől,
Személyiségünk egycsapásra másokat is felszabadít.

Nelson Mandela

***

Egyszer mindennek vége. A Caminónak is vége volt, a naplómnak is... és most ennek a blognak is. Nem folytatom. Eredetileg úgyis csak a naplót akartam leírni benne, aztán más dolgok is belekerültek. Találtam a YouTube-on egy rövidke összeállítást, ami egy olyan sráctól való, aki szintén tavaly járta meg az utat, csak egy hónappal később, mint én (nem ismerem őt). Az angyalokról asszociáltam, és egészen jónak találtam, mert azt hiszem jól visszaadja az ottani általános hangulatot, talán kedvet csinál arra, hogy elinduljon, akinek el kell...

Jó volt megírni az útinaplót, és köszönöm, hogy olvastátok.

Mindenkinek minden jókat, szép napokat.

Ultreia! :-))))))

ila

Barcelona

2008-08-31T10:42:00.003+02:00

2oo7. augusztus 13. hétfő

3/4 5-kor keltünk, 1/4 6-kor indulás. 3/4 7-re értünk a reptérre. Becsekkolás után elmentünk az utolsó galíciai lecsére. Érdekes, hogy már egyáltalán nem találkoztunk ismerősökkel, mintha mindenki eltűnt volna.

Barcelonában bebuszoztunk a városba a reptérről. Barbi még felfért a buszra, én már csak a következőre. Csak reméltem, hogy emlékezni fog hol kell leszállni. Nem volt gond, ott állt a megállóban. Csavarogtunk kicsit, és szereztem egy térképet, mert nem volt nagyon sok időnk, és mindenképp el akartam menni a Sagrada Familiába, ami régi álmom.

Simán odataláltunk, útközben találkoztunk egy-két Gaudí-tervezte épülettel, fantasztikus őket a saját szememmel látni, nem csak képen. Nagy rajongója vagyok Gaudínak. A templom először kicsit csalódás volt, mert kissé drágállottam a jegy árát ahhoz képest, ahogy fel van állványozva az egész kívül-belül. Ettől még gyönyörű persze, és azt beszéltük meg Barbussal, hogy ha a jegy ára a továbbépítésre fordítódik, akkor ennyivel mindenképp szívesen hozzájárulunk az ügyhöz. Az úton talákoztunk sárga nyilakkal. Az egyik caminós útvonal Barcelonából indul. Nekünk nagyon jó volt látni, kicsit prolongálta a zarándokutat, boldogsággal és az ismerősség érzésével töltötte el a lelkemet.

Csavargás közben találtunk egy templomot nyitva, bementünk, és jó sok időnek kellett eltelnie, hogy észre vegyük, hogy pont egy Szent Jakab templomba tévedtünk be... Olyan ismerős volt az oltár figuráján a kagyló. Ez meg olyan érzés volt, hogy az a szellemiség, amiben az elmúlt 5 hétben léteztünk, látható jelekkel velünk van - és velünk is marad. Már rég nem hiszek a véletlenekben, és az, hogy sárga nyilak vezettek a vonatállomáshoz, eltéveszteni sem tudtuk, meg az, hogy pont a Szent Jakab templom volt, amibe betévedtünk... több volt, mint megrendítő.

Bárcsak örökre velem maradna az, amit itt kaptam az elmúlt hetekben. Az a nyugalom, békesség, szeretet, odafigyelés, elengedés, ami azelőtt sohasem volt ennyire kézzelfoghatóan testet öltött... És az elfogadás persze: annak az elfogadása, hogy mindig minden változik, minden bizonytalan az életben, és ez ugyanolyan jó és örömteli lehet, mint az, hogy nap mint nap fogalmunk sem volt arról, hogy milyen helyen szállunk meg, lesz-e egyáltalán szállásunk, kikkel találkozunk az utunk során, milyen élményeket és érzéseket kapunk, milyen tájakat látunk... a teljes ismeretlen. És ez sosem volt baj, sőt! Izgalmas volt. És ez ilyen is lehet, csak ki kell nyitnunk magunkat, a szemünket és a szívünket, és félelem nélkül átadni magunkat az áramlásnak, a változásnak és annak a bizonyságnak, hogy bármi is történik: minden jó felé halad. Bízni kell abban, hogy a gondviselés, a mi személyes Caminónkon, ami most kezdődik majd csak igazán, ugyanúgy össze fogja rendezni az életet ezután is, mint ahogy nap mint nap eddig is megtette. Pl amikor szállást kértem, és az enyém lett az utolsó hely nem is egyszer, vagy amikor valakire gondoltam, és megjelent az illető. Ez most sem lesz másképp, csak más lesz hozzá a körítés:
Ott lesz a munka - ami itt a gyaloglás volt. Itt a gyaloglásnak max csak annyi volt a tétje, hogy eljusson a kitűzött céljáig egyik helyről a másikra, de hát ez a munkában és az életben sincs másképp: KI KELL TŰZNI CÉLOKAT, újra és újra. És aztán ezeket el kell érni, hogy ne váljon rutin-szerűvé és unalmassá a létezés.
Ott lehetnek aztán az anyagi problémák, amik itt nem merültek fel.
Ott lesz a környezet, ami olyan emberekből áll, akik esetleg nem értenek meg, mert nincsenek olyan tapasztalásaik, mint nekem, vagy nem zajlottak le bennük soha drámai változások. Bárcsak annyira erős lenne bennem ez az érzés, hogy ha magamhoz felfelé húzni nem is tudom őket, de legalább szilárdan álljam a sarat ezen a megtapasztalt szinten, és ezzel a rezgéssel tudjak létezni köztünk, szeretettel, megértéssel, odafigyeléssel, türelemmel. És legalábbis ne zuhanjak le.

Már nem tudom ugyanúgy élni az életet, mint azelőtt, mintha semmi nem történt volna az úton. Muszáj nyitottnak maradnom, és olyannak, amilyen lettem. Bárcsak mindig megmaradna ez az egységélmény Istennel, az emberekkel és magammal a hétköznapokban is... Az aggodalom mentesség állapota, a biztos tudat, hogy még ha nem is úgy tűnnek a dolgok, ahogy látni szeretnénk őket, rendbe jön minden, mert a mindenség harmóniára törekszik, és nem véletlenül történnek úgy a dolgok, ahogy történnek. Azt még mindig tanulnom kell, hogy teljes bizalommal, nyitottsággal és szívvel rá merjem bízni magam a gondviselésre. Gyakorolni kell azt, hogy az ember csak kér, világosan kifejezve a kérését, és vár. Nem rinyálva, hanem teljes hittel és bizalommal. Mert ha valóban szükségünk van arra, amit kértünk, tuti fix megkapjuk. Ezt számtalanszor megtapasztaltam a Caminón napi szinten, és ezután is így lesz. Bízni kell, és elengedni minden kétséget. Vagy ha nem tud nem rinyálni, akkor meg szeretettel elfogadni ezt a tényt. Ha köröket fut, hadd fusson. Egyszer majd megunja, ha rájön, hogy a körön kívül még sok minden más is van, amivel próbálkozni lehet. Meg az is fontos, hogy ne vegyük túl komolyan ezeket a köröket.

Azt is szeretném, ha ezeket az ösztönös, intuitív megérzéseket jobban figyelembe venném a jövőben. Azt az érzést pl, hogy csinálnom KELL valamit, ami ellent mond a józan észnek, de erős a késztetés. Nem tudom az okot, csak később áll össze a kép, de tennem kell a dolgot, akkor meg is tegyem. Biztos a hétköznapi életben is vannak ilyenek, csak hajlamos az ember figyelmen kívül hagyni, mert annyi feladatot kell az agyunkkal megoldani, nem marad tér az intuíciónak. Bárcsak ez a képességem, vagy az erre való odafigyelés megmaradna. És persze a gyógyító erő is, meg annak a megérzése, hogy mi rezdül egy másik emberben, akivel találkozom.

Úgy gondoltuk, hogy az utolsó vonattal jövünk Gironába, de nagyon fáradtak voltunk, ezért elindultunk jóval hamarabb, és végül az egy órával korábban induló vonatot is elértük, ami 3/4 1o-kor volt Gironában. Ott kiderült, hogy még egy busszal is menni kell, mert a reptér még valami huszonvalamennyi kilométer, és azzal, hogy ezt a vonatot csíptük el, pont elértük az utolsó buszt, ami 1o-kor indul... Reggel pedig nincs korai busz. Nekem a hátamon futkosott a hideg, Barbi pedig bőgni kezdett, hihetetlen ez a védelem...

Megágyaztunk a reptéren a földön. Már pont elaludtunk (rajtunk kívül még sokan voltak földön alvók), amikor két idióta spanyol ordítva elkezdett a földön fekvő emberek között focizni valamivel. Nem bírtam megállni, hogy ne szóljak nekik, amire csak legyintettek, és ugyanúgy folytatták. Akkor egy reptéri dolgozó pedig kizavarta őket, hogy kinn játszanak. Akkor meg lekushadtak a cuccukra, amin meg röhögnöm kellett, ami meg nem tetszett nekik. Valahogy olyan a mentalitásuk, azt figyeltem meg az utolsó héten, amikor rengeteg spanyollal találkoztunk, hogy semmibe vesznek másokat, mintha mások nem is léteznének. Azt csinálnak, amit csak akarnak, akkor, amikor akarják, akár nyakon öntenek vízzel, észre sem veszik, vagy reggel fél 6-kor kiabálnak egy húszfős szobában, ahol legalább 15-en még aludnának... Fel sem tűnik nekik, hogy esetleg másokat zavarnak. Hihetetlen. Na EZ biztosan nem fog hiányozni.

Monte del Gozo

2008-08-31T09:44:00.007+02:00

2oo7. augusztus 12. vasárnap

Reggel arra ébredtem, hogy Alice feje kb 2o centire van az arcomtól. Aztán kutakodott a zacskóim között, hátha talál valami kaját. Kiderült, hogy van egy forrás a parton, ahol lehet mosakodni meg fogat mosni. Csak reggel láttuk igazán milyen elképesztően szépséges helyen aludtunk.

Mivel csak 3/4 12-kor indult az első busz (a vasárnap induló mindössze 3-ból...) elhatároztuk, hogy stoppolunk vissza Compostelába. Még este megegyeztünk, hogy 9-kor elindulunk, na ebből Barbus kávécskája meg szokásos laza tempója miatt fél 1o lett. Igazából azért akartunk picit szaporázni, mert oda akartunk érni a deles misére, ahol az irdatlan nagy füstölőt lengetik (egyébként ennek igazából a középkorban volt jelentősége, amikor is a füstölővel fertőtlenítették a népet. Most már inkább csak kuriózum. Na szóval ezért szerettünk volna időben indulni. Kicsit el volt varázsolva Barbikám az időt illetően. Az ugyan igaz, hogy ha azonvást felvesz minket egy viszonylag gyors autó, ami egyenesen Compostelába tart, akkor valóban elég 2 óra... :-))))))) meg lehet nézni a térképen, a lehetetlennel határos. Azzal próbált győzködni, hogy 1o-kor is bőven elég elindulni. Hehe.

Tehát elindultunk, és már a második autó megállt, és elvitt minket 17 km-t. Aztán át kellett gyalogolnunk a városon, és egy kisbuszos vett fel minket. Ő nagyon szimpatikus volt az alternatív - egyébként teljesen kopasz - fejével, gyönyörű zene ment a kocsiban, és hatalmas képkereteket pakolt arrébb, hogy beszállhassunk. Nyugalom és valamiféle megnyerő energia áradt belőle. Sajnos egyáltalán nem tudott angolul, azért néha beszélt hozzánk.

A következő fuvaros is egy kisbusszal érkezett, bár vele csak 7 km-t tettünk meg (ennél a pontnál kezdte Barbus belátni a fatális tévedést... :-)))). Amikor kinyitotta a hátsó ajtót, egy kutyával találtuk magunkat szemben, aki az ülések előtt feküdt. A tálja egyből kiesett a kocsiból, ahogy kinyílt az ajtó - üvegből volt, nem valami praktikus. Ő is nagyon kedves volt, kicsit tudott angolul. Egyszer csak megálltunk, kipattant a kocsiból egy bankautomatánál, simán ott hagyott minket a kulccsal a kocsiban.

A következő két autót házaspárok vezették. Az első egy francia pár volt, ők egész messzire elvittek minket (Murosig), és amikor kitettek minket, azonnal megállt egy spanyol pár, ahol a férjet Jesusnak hívják. Tudom, hogy hülyeség, de ezen mindig picit fenn akadok. Ők 1o km-rel Compostela előtt tettek ki. Egyszer Jesus belehajtott egy árokba, ki kellett szállnunk, és kitolnunk onnan az autót, jó kis móka volt! :-D

Az utolsó fuvart egy copfos- fülbevalós, tetovált, piercinges, Frank nevű, bohém angoltól kaptuk, aki bevitt minket az autóbusz állomásra. Na ő elképesztő jó fej volt a liverpooli dialektusával! Elmeséltem neki a hippikkel kapcsolatos előítéleteimet, mire megjegyezte, hogy én is pont úgy nézek ki, mint egy hippi :-DDD. Ami érdekes volt, hogy vele kapcsolatban már egyáltalán nem voltak előítéleteim, pedig na ő aztán egyáltalán nem úgy nézett ki, mint egy átlagos figura.

Nagyon izgalmas volt ez a két nap, és most nem tudom elképzelni, hogy valami hasonló ne legyen benne a hétköznapjaimban ezután is már.

A buszpályaudvarról a város felé tartván kerestünk egy bárt, ahol Barbi lecsézni akart. A pincérnő nagyon barátságtalan volt velünk, amire Barbi ugrott, én viszont csak nem értettem. Azt tudtam, hogy nem velünk van baja, hiszen nem tettünk neki semmi rosszat. Aztán amikor legközelebb kijött, akkor már sírt. Adtam neki egy barackot, hogy kicsit jobb kedve legyen, amin nagyon meglepődött, de elfogadta.

Amikor beértünk a városba, elmentünk szuvenírt venni, aztán egy térre ebédelni, majd külön utakon jártunk az esti, fél 8-as miséig. Megbeszéltük, hogy a templomban találkozunk. 3/4 órával előbb odamentem, és beültem. Arra gondoltam, hogy milyen kár, hogy nincs ott Lóri, mert milyen jó lenne, ha részt vehetnénk közösen egy misén, ezzel zárva le a vándorlást. Amikor felnéztem, megláttam a nagy haját néhány széksorral előttem. Annyira megörültem! Odaültem mellé, és elmeséltük egymásnak mi minden történt azóta, hogy elváltunk Samosban. Aztán megérkezett Barbus is.

Mise után Lóri elkísért minket egy darabig, mert mi nem maradtunk a városban, hanem visszamentünk Monte del Gozóba, a tömegszállásra, ahol Barbi két napja megszállt. Ez azért volt praktikusabb, mint Compostelában aludni, mert del Gozo közel van a reptérhez, nekünk pedig reggel 7-re ki kellett menni a reptérre, és úgy döntöttünk, hogy kisétálunk (kb 7 km) korán reggel. Compostelától pedig kb 12 km-re van a reptér.

El Gozo egyébként nem is annyira szörnyű, mint amilyennek az ember elképzel egy 8oo fős tömegszállást. Szinte senki nem volt benne. Hárman kerültünk egy nyolcágyas szobába, egy dél-koreai lánnyal, aki szegény alig tudott menni a bokája dagadtsága miatt. A kijárathoz nagyon közel kerültünk egyébként, ami azért jó, mert hihetetlen nagy területen helyezkedik el a komplexum, és így reggel nem kell plusz kilométereket rónunk, míg kikerülünk belőle.

Megkérdezte a szobatársunk, hogy mit érzünk most, hogy vége a Caminónak. Én azt mondtam, hogy szomorúságot, mert sok dolog és ember hiányozni fog, de ugyanakkor változást is.

Finisterre

2008-08-31T07:42:00.005+02:00

2oo7. augusztus 11. szombat

Elég zajos volt az éjszaka a néni szállásán, az ablak egy belső udvarra néz, ahol lengyelek és spanyolok ordítoztak, és folyamatos ajtó csapkodásra is felébredtem elég sokszor.

Nem volt órám, fogalmam sem volt mennyi az idő. Azt mondta a néni, hogy otthagyhatom a cuccomat a házban és elmehetek csavarogni, majd visszamegyek érte. Mégis inkább úgy döntöttem, hogy a zsákkal együtt indulok el. 1/2 9 körül hagytam el a szállást, és elmentem a katedrálishoz. Eszembe jutott, hogy az útravalójában azt írta Lóri, hogy ha az ember valamit együtt kezd el valakivel, akkor azt együtt is kell befejezni. Ettől kicsit elszomorodtam, mert szerettem volna bemenni a katedrálisba, de Barbus csak 11 körül volt várható, én meg addig mit csináltam volna?

Ahogy ott ácsorogtam a lépcső tetején teljesen egyedül az elhagyott téren, egyszer csak ott termett előttem Barbi. Azt mondta előző nap nagy távolságot bejárt ő is, mert sietett, és azon az ötszázas tömegszálláson aludt, ahova én nem akartam visszamenni. Ezért ért ide ilyen korán a megbeszélt 11 óra helyett. Nagyon megörültünk egymásnak, és együtt bementünk a templomba. Végül is együtt fejeztük be, amit elkezdtünk, ettől külön boldog voltam. Szinte senki nem volt a katedrálisban.

Sokan arról meséltek, hogy amikor beléptek a templomba, a befejezettség, a megérkezés öröme volt rajtuk. Mielőtt még bementünk volna, az volt az érzésem, hogy elszúrtam az utat, mert nem sikerült letennem, amiért idejöttem, hülyeségeket csináltam, amikről pedig le akartam szokni... nem voltam nyugodt egyáltalán. Folyamatos belső feszültséget éreztem, a hiábavalóságot, a "máshogy kellett volna" érzését. Amint beléptem, megérintett valami, és azonnal megkönnyebbültem, éreztem, hogy minden úgy volt jó, ahogy volt. Kitört belőlem a megkönnyebbült sírás. Tudtam, hogy megérkeztem, és hogy szép kereken lezárult a Camino. Elértem, amiért jöttem, elengedtem dolgokat és embereket, és az sem volt véletlen, hogy pont azokkal az emberekkel találkoztam, akikkel, és épp azok az események történtek meg velem, amik. És ezt megértettem - illetve inkább megéreztem - egy pillanat alatt, ahogy beléptem a templomba.

Körbejártuk a templomot, kerestük az apostol szobrát az oltár mögött, de nem találtuk. Az a szobor története, hogy a zarándok odaáll mögé, a vállára teszi a kezét, és a fülébe suttogja a kívánságát. Mivel nem találtuk meg, lementünk a kriptába, ahol pont egy misét tartottak, amibe becsatlakoztunk. A végén kiderült, hogy abban a kriptában egy ezüst koporsóban Szent Jakab csontjait őrzik. Misére kinyitják a vasajtót, egyébként zárva van.

Amikor feljöttünk a templomba, egy ajtó előtt hosszú sor kígyózott. Fogalmunk sem volt miért van a sor, de az oltár egyik oldalán volt az eleje, megkerülte az oltárt, és lassan növekedett a templom vége felé. Volt egy olyan érzésem, hogy az apostol szoborhoz vezet. Barbi azt mondta, hogy szerinte egy múzeumba vezet az ajtó. Akkor megkérdeztem valakit, aki előttünk állt a sorban, és kiderült, hogy tényleg az apostol az. Beálltunk mi is a sorba nagy boldogan, abban a pillanatban megszólalt az orgona full regiszterben. Elmondhatatlan érzés volt... Annak is nagyon örültünk, hogy reggel mentünk be a még szinte üres templomba, mert mire kijöttünk nem is kevés idő múlva, alaposan megnőtt a tömeg, és az a meghitt csendesség is eltűnt.

Elmentünk kiváltani a Compostelanumot, ahol szintén hatalmas sor állt. Az hetvenéves osztrák házaspárral találkoztunk ott. (Az ő történetük is nagyon érdekes. Lilo, a feleség, mindkét elvesztette mellrákban, és az orvosok megtiltották, hogy komoly mozgást végezzen. Erre ő eljött a Caminóra, és mind a 8oo km-t lejárta, hihetetlen energiákkal rohanva előre, vagy fel a hegyen, ha épp úgy hozta az út. :-))))

Ezután elnéztünk a szállásra, ahol már 11 órakor nem volt hely (mit vártam én akkor tegnap este 9-kor...???), majd a városka melletti reptér következett (oda már kibuszoztunk, mert elég messze van), ahol megpróbáltuk visszaváltani a azokat a jegyeket, amik helyett végül is újakat kellett vennünk - végül úgy rendeződött el a jegy-mizéria, hogy az egyik szálláson volt internet, és végül úgy döntöttünk, hogy nem kockáztatjuk meg, hogy esetleg elfogynak a jegyek, mire Santiagóba érünk, úgyhogy neten vettünk jegyeket egy korábbi járatra. A régiekkel kapcsolatban azt ígérték a reptéren, hogy visszautalják a pénz egy részét, de sose tették... Nagy svindlerek ezek az internetes kicsi légitársaságok... na mindegy.

Amikor minden fontos dolgot elrendeztünk, kimentünk a busz pályaudvarra, ahol nemsokára indult is egy busz Finisterrébe. A háromórás busz út után kerestünk egy boltot, ahol bevásároltunk holnapra is, mert azt ugye már jól megtanultuk, hogy vasárnap nincsenek nyitva a boltok. Szokás szerint előbb végeztem a vásárlással, kimentem a bolt elé, ott ácsorogtam. Megláttam 2 hippi srácot (raszta fejek), akik szintén egy barátjukat várták, odamentem hozzájuk, és megkérdeztem, hogy merre kell menni a világítótoronyhoz, és hol találjuk azt a partot, ahol a szabadban lehet aludni. Minden információval elláttak, mondták, hogy van külön egy zarándok part, mindig ott alszanak a zarándokok. Mikor kijött a boltból a barátjuk, szétosztotta a nála lévő gyümölcsöket, és nekem is a kezembe nyomott egy barackot. A csapat egyébként egy belga, egy francia és egy izraeli srácból állt.

Elköszöntünk tőlük, és elindultunk a világítótoronyhoz, ami jó messze van a központtól... Hatalmas tömeg volt, és meglehetősen hideg a szél miatt. Megpróbáltunk félrevonulni a tömegtől, és úgy nézni a naplementét (ja, igen. Ez is zarándok szokás: Compostela után vagy kigyalogolnak - ami 3 nap -, vagy kibuszoznak Finisterrébe, elégetnek egy ruhadarabot, és megnézik, ahogy a nap belebukik a tengerbe. Finisterre = a föld vége, ahol eltűnik a nap). Elég felhős volt az ég, de azért jól látszott napkorong. Amikor eltűnt a nap és kezdett sötétedni, jobbnak láttuk, ha nekiindulunk, és megkeressük a partot. Mi nem égettünk el semmit, de láttunk másokat. Ismét szerencsénk volt, mert a hippi srácok is a toronynál voltak, és a francia fiú a kezembe nyomott egy térképet, és el is magyarázta, hogy merre kell menni a zarándok parthoz, ahol sátrak is fel vannak állítva, és mindig van valaki.

Mire visszaértünk a városba, már nagyon sötét lett, így indultunk neki, hogy megkeressük a helyet. A város szélén világítás sem volt, és amikor odakeveredtünk a part közelébe, ki volt írva, hogy veszélyes part szakasz, nem ellenőrzött, amitől mi jól beijedtünk, és elindultunk visszafelé :-)))). Úgy döntöttünk, hogy megkeressük a szállást, bár már fél 11 körül lehetett. És akkor megint szembe jött velünk a francia srác, Romano, és megnyugtatott, hogy teljesen biztonságos a hely, rengetegen vannak ott, és vigyáznak egymásra az emberek, nincs mitől félnünk. Ha akarjuk, a közelükben aludhatunk, majd megvédenek a tengeri medvék ellen :-D. Aztán megkérdezte, hogy elégettünk-e valamit, mert ő a haját égette el. Úgy hiszi, hogy az ember hajában vannak az emlékek, és azokra már nincs szüksége, mert vége a Caminónak. Azt is mondta, hogy ha az ember nem fél, akkor nem történik vele semmi rossz.

Romano elkísért minket a partra, ahol a belga fiúnak - Matteo a neve - van egy csacsija, Alice. Alice szabadon kószál, és mindenkitől megpróbál kaját lejmolni. Zacskókba is belenéz, ha nyitva vannak, és kiszolgálja magát. Nagyon vicces állat. Matteo egyébként egészen Belgiumból gyalog jött a szamárral együtt, és ugyanúgy, mint a görög fickó Ligondéban, visszafelé is megteszi az utat, aztán tovább megy Rómába és Jeruzsálembe. Azon azért elgondolkodtam, hogy honnan van ennyi idejük meg pénzük...

Egy kicsit beszélgettem a fiúkkal, aztán lefeküdtünk aludni. Rengeteg hullócsillagot láttam a koromsötét parton, és talán soha nem láttam még ilyennek az eget. Minden apró csillagot lehetett látni. Közben folyamatosan morajlottak a hullámok, hiszen a tenger kb 1o méterre volt tőlünk. Hideg volt, fáztam, és sokáig nem tudtam elaludni, mert egy spanyol lány és egy olasz fickó folyton ordítoztak mellettünk meg sípokat fújkodtak. Egyszer arrébb is költöztem. Az viszont megnyugtató volt, hogy ott volt mellettünk a csapat. Erőt adó volt a szabadságuk, az, hogy mindenki hagyja, hogy a másik önmaga legyen, és hogy azt csináljon, ami tetszik neki, mégis egy csapatot alkotnak. Vigyáznak egymásra és egymás dolgaira, tisztelik egymást. Felül kellett bírálnom az előítéleteimet ismét... Olyan könnyen ítélek. Csak azért, mert valaki nem fésülködik (egyébként én sem, megjegyzem, bár nincs raszta fejem), a legkisebb mértékben sem érdeklik a társadalmi elvárások, lehetnek becsületesek, értelmesek, jószívűek, mint ezek a srácok.

Elgondolkodtam azon, hogy tudnám-e visszafelé csinálni az utat, és azt hiszem nem tudnám. Fontosak nekem azok az emberek, akikkel együtt vándorlok, ha csak néhány napig is, és azok is, akik esetleg hosszú idő után bukkannak fel újra. Aki viszont visszafelé megy, minden emberrel csak egyszer találkozik, soha nem látja viszont az ismerős arcokat, nem tud kötődni (ami persze nem baj), és nem tud meg híreket a többiekről. Ugyan fontos az elengedés, de a kötődés legalább annyira fontos nekem.

Pivot!

2008-08-30T19:36:00.001+02:00

Na ez a másik nagy kedvencem :-)))))) :

Santiago de Compostela

2008-08-30T16:09:00.007+02:00

2oo7. augusztus 1o. péntek

4-kor keltünk Attilával, 3/4 5-kor indultunk. Hát... nagyon kalandos volt, megint volt egy pont, amikor nem értettem magam, hogy miért csinálom... Attila ugyanis előre rohant a vaksötétben, mert azt mondta, hogy benne van a bugi a lábában... az egyetlen jól működő zseblámpával lelécelt. Stephanie elemlámpája már nagyon gyatra állapotban volt, a telefonomnak erősebb fénye lett volna, ha nálam van, és most milyen jól jött volna basszus!

Iszonyú sötét volt, az orromig nem láttam. Elindultam a műúton, rettenetesen féltem, és egy idő után már azt is kívántam, hogy bárcsak Liberót tettem volna be a gatyómba. A jelzés egy idő után letért, és felfelé a hegyre vezetett, egy földútra, egyenesen be a koromsötét erdőbe. Azt hiszem életemben nem féltem még ennyire. A zseblámpám egyre csak halódott, már 1o centire se világított előttem, folyton nekimentem a fáknak (az erő sajnos nem volt velem, illetve nem úgy, mintha dzsedáj lettem volna, akik bekötött szemmel is le tudják pisilni a repkedő legyet...) hát én kidüllesztett szemmel is bevertem a fejemet egy párszor a fákba. Volt egy pillanat, amikor azt gondoltam, hogy leülök, és megvárom, míg a.) feljön a nap, vagy b.) arra jár valaki egy fényszóróval. De attól is tartottam, hogy kockára fagyok, ha megállok, úgyhogy rendületlenül mentem tovább, remélvén, hogy majd csak történik valami.

Arca-ban szembejött velem egy erősen középkorú spanyol férfi (a nevét is megmondta: Jose-Manuel, de ennél többet nem tudtunk kommunikálni, mert nem beszélt angolul), mert látta a kezemben az elemlámpát... ami neki egyáltalán nem volt. Így végülis én jobb helyzetben voltam, mert igaz, hogy az enyém már nem működött, de legalább volt! Neki nem is volt. Először nem is értettem mit akar, és az erdőben picit tartottam is tőle, de együtt tovább indultunk, és amikor leesett neki, hogy nem én vagyok a jackpot a lottón a pislákoló lámpámmal, akkor sem szaladt el (hehe... nem is tudott volna messzire szaladni a sötétben), hanem előszedte a mobiltelefonját, és azzal világított. És én nagyon hálás voltam a sorsnak, hogy az utamba küldte őt.

Ez egyébként egy érdekes "Ne ítélj!" lecke volt. Megszólalt a telefonja, és én megvetően megkérdeztem, hogy a Caminóra minek telefont hozni... Aztán kiderült, hogy csak ébresztőre volt állítva (egyébként sem hiszem, hogy hajnali fél 6-kor bárki hívogatná őt, hacsak nem egy megszállott telefonbetyár, ami azért lássuk be, hogy kicsi eséllyel indul), aztán meg nagyon is jó volt, hogy ott volt az a telefon-fényforrás ugye... Rögtön átértékeltem a hirtelen ítélkezést. Mindig ezt csinálom. Rögtön ítélkezem, ritkán gondolkodom.

Egyik kereszteződésben azt hittük eltévedtünk, úgyhogy elindultunk visszafelé, és összefutottunk Attilával, aki viszont csontra eltévedt, és a bugi-bulijából értékes időt veszített. Hozzánk csapódott végre a reflektorjával, később pedig a németül beszélő olasz pár (milyen vicces, nem?:-))))) is utolért bennünket. Na ők aztán úgy haladtak mint a tankok, egyforma zsákkal a hátukon, az egyforma cipőjükben... az egyformán vakító lámpásaikkal. Amint világosodott, Jose-M. elmaradt tőlünk. Addig nagyon zihálva próbálta tartani a tempónkat, de napkeltekor már nem volt esélye, mert rögvest azonnal eltűnt a csiga-tempó. Meg találkoztunk egy spanyol csapattal, akikkel tudott beszélgetni végre, nem bánta, hogy elhúztunk. Szerintem még örült is, hogy levegőhöz jut. Mi meg már ott sem voltunk Attilával.

Nagyon vidáman telt az út további része, Attila amúgy is egy nagyon vicces fiú, most meg főleg elemében volt, végigpoénkodta az utat, a röhögéstől alig bírtam lépést tartani vele, végig hahotáztam a kora reggelt.

Amikor Compostelába értünk, Attila lecsézni akart egyet, és engem is hívott, de én meg azt éreztem, hogy mennem kell tovább megint... Az a megmagyarázhatatlan hajtóerő vett rajtam erőt, és hiába győzködött Attila, hogy csak 1o perc, azt éreztem, hogy annyi időm sincs valamiért. Elköszöntem tőle, és tovább mentem. Elindultam a katedrális felé, ami az út végcélja optimális esetben. Minden zarándok először oda megy, amikorbeérkezik a városba. Na én nem jutottam el odáig, mert az egyik kanyarban Ericbe ütköztem, és már tudtam, hogy miért kellett sietnem annyira napokon keresztül, a látszólag hülyeségekkel megspékelve a sietséget. Eredetileg az volt a terv, hogy 1o-re érek Compostelába, és még csak fél 1o volt, és Eric pont a busz pályaudvarra tartott, a Finisterrébe tartó busz felé, ami 1o-kor indult, a katedrálistól tök ellentétes irányból. Tehát megértettem, hogy ha csak öt perccel később járok arra, már nem találkoztam volna vele.

Azt gondoltam, hogy majd másnap visszajön onnan, és még tudunk beszélgetni egyet, de elmondta, hogy még este visszajön, mert másnap hajnalban indul haza, és már 3 napja beérkezett Compostelába. Nézett a katedrális környékén minden nap, hátha előbb beérek, remélte, hogy találkozunk még.

Elmentem vele Finisterrébe, és nagyon örülök, mert minden kérdésemre megkaptam a választ, és azonnal, egy szempillantás alatt el tudtam engedni őt, és már nem voltak kétségeim. Nagyon fura, rossz érzéseim támadtak vele kapcsolatban az úton Finisterre felé, és tudtam, hogy ezeknek utána kell járnom, és a legjobb, hogy vele tartok. Jó, hogy így tettem. Elég "érdekes" felfogású ember, nem az, akit én keresek... Néha előbb derül ez ki, néha később, de talán mindig kiderül, csak esetleg nem akarjuk meglátni a kiderülést. :-))))

Visszabuszoztam Compostelába, ahova este 8 körül értem. Elindultam a katedrális felé, de meggondoltam magam, és inkább a 3oo fős szállás felé vettem az irányt, hátha... a kis naiv. Volt egy térkép az útikönyvben, azt próbáltam követni, de nem tudtam belőni, hogy hol vagyok pontosan (ez mindig nehezen megy, de aztán gyerekjáték a tájékozódás), úgyhogy betértem egy kisboltba útközben kekszet venni, meg kérdezősködni. A boltos megjegyezte, hogy milyen szép vagyok :-)))). Aztán elirányított a központi albergue felé.

A szállás tele volt, és nagyon szigorúan elutasítottak onnan. Az volt a baj, hogy enyhe napszúrást kaptam a tengerparton és nagyon rosszul éreztem magam, de ez sem hatotta meg őket. Kértem, hogy legalább a földre hadd tegyem le a polifoamot, de az volt a válasz, hogy a földön ott nem szabad aludni, menjek Isten hírével, menjek vissza egy falut a hegy tetején lévő 8oo férőhelyes szállásra (Monte del Gozo), vagy próbáljam meg a privát helyeket. Azt az elvet követvén, hogy nem megyek visszafelé, elsétáltam a katedrálishoz, hátha történik valami csoda megint. (Hozzászoktam, mit lehet tenni? :-)))))

Ahogy ott tébláboltam nagy szomorúan, hogy most meg mi lesz velem, egyszer csak odalépett hozzám egy öreg néni, és azt kérdezte, hogy nem keresek-e véletlenül szállást... Na ennyit a csodáról. Tehát 5 percen belül ismét lett szállásom, igaz, hogy hihetetlen drágájér, de sebaj! Nem kell az utcán aludnom, ez a fő.

Hulla fáradt vagyok, fáj a fejem, hányingerem van, és majd holnap végiggondolom, hogy honnan szerzek pénzt, mert ma rengeteget kellett költenem... Mindegy, minden jó!

Hatalmas leckéket kaptam ma, ismét nagy felismerésekre jöttem rá azzal kapcsolatban, ahogyan működöm saját magam, meg a világ és emberek viszonylatában. Mihez ragaszkodom, amihez pedig nem kellene, és valahogy sokszor nem jók a választásaim...

Santa Irene

2008-08-30T15:38:00.002+02:00

2oo7. augusztus 9. csütörtök

Egy darabig együtt sétáltunk Florence-szal felváltva énekelgetve és beszélgetve mindenféléről, aztán ő lemaradt.

Fáradt voltam, rengeteg ember volt az úton, és nem tudtam sietni, ami bosszantott picit. Egy ponton utolért Attila (ő Ribadisóban aludt a kertben), aki eltérített az eredeti úticélomtól, és már nagyon korán Santa Irenében ragadtam. Vicces, hogy a tavalyi lányok azt tanácsolták, hogy na csak ott NE szálljunk meg :-)))). Ez (is) a sors fintora. A meggyőző érv amellett szólt, hogy ezen a szálláson 36 hely van, a következőn pedig 12o, spanyol megszállással (hehe... szó szerint)... a számok önmagukért beszéltek. Ez valahogy meghittebbnek is tűnik itt, bár miért is ne lehetne meghitt egy tömegszállás is persze. Én voltam a második a hátizsákok sorában, és most már úgy voltam a dologgal, hogy az a tuti, ami fix :-D.

Attilával vicces fogadást kötöttünk egy pakli kekszben (amit szépen el is vesztett), amikor a két olasz lány és Kitty, Eric útitársai elhaladtak mellettünk. Ő azt mondta, hogy Eric még csak most fog jönni, én azt mondtam, hogy már rég elhaladt. Később kiderült, hogy már két napja elhaladt.

Azután találkoztam Olivier-vel, Jean-Marie-val és Phillippel - ők a két idősebb francia, akik mellett nap mint nap elrohantam, és akik mosolyogva köszöntek. Stephaniet és a barátnőjét várták, és elmondták, hogy kinn alszanak az erdőben.

Este kiültem naplót írni a szállás melletti asztalhoz, amikor Stephanie termett ott a semmiből, és meghívott a csapathoz egy erdei misére, amit Olivier tartott, meg egy közös utolsó vacsorára, szintén az erdőben. A mise nagyon szép volt (Attila lecseszett, hogy miért nem szóltam neki, ő is jött volna. Hát... egyáltalán nem jutott eszembe, hogy hívjam), imádkoztunk Jean-Marie feleségéért, aki nemrég halt meg rákban, és ez már a második házassága volt J-M-nak. Az első ugyanígy végződött... nem csodáltam, hogy sírt.

Az jutott eszembe, hogy annyira fog hiányozni ez a kézzel fogható szeretet és kedvesség, amit az ember vadidegenektől kap a Caminón nap mint nap. Akárcsak egy mosoly szintjén. Annyira mosolytalanok az emberek otthon, elkeserítő. Hiányozni fognak a zarándok társak, a mosolyok, a beszélgetések, a gyönyörűséges tájak, a gyaloglással egybekötött meditációval eltöltött órák, a templomok, a bennük lévő energiák, a falvak és a városok is talán... a hegyek, az erdők, az egész út békessége, és az a változás, ami végbement bennem az egy hónap alatt. És a rutin is. MINDEN!!!

(Itt jön a megjegyzés: a gyaloglást idén nyáron is alaposan bepótoltam, a 6 hét nyári programokból 4 magyarországi tájakon zajlott (illetve még nincs vége, jövő héten még ismét eltűnök a Bakonyba egy utolsó töltekezésre :-)))), és csak 2 hét külföldi városokban. Másfél hét masszív gyaloglással telt gyönyörű vidékeken és kicsi hegyi falvakban (a Cserhát-Börzsöny-Pilis-Bakony hegyeiben), békességgel, meditációval. Azt hiszem ezt nem is lehet már mellőzni, ha az ember megérezte... És ahogy elnézem, a caminós társaim nagy része újra nekivág a gyaloglásnak évről évre valamerre, mint Zsuzsiék a magyar Caminóval előttem egy hónappal. Szerencsés vagyok, azt hiszem...)

Arzua

2008-08-30T14:45:00.003+02:00

2oo7. augusztus 8. szerda

Egyszer fenn, egyszer lenn...

Elindultam hajnalban az újonnan szerzett zseblámpámmal a koromsötétben. Pallas de Rei-ig és még utána is egy kicsit teljesen egyedül baktattam, nem vettem nagyon sietősre, de aztán elkezdett nőni a szokásos tömeg, és én állandó késztetést éreztem a lehetetlenre: hogy megelőzzek mindenkit. Ez pedig rohanásba torkollott. Szörnyű (és visszagondolva már komikus) volt látni, hogy minden egyes megelőzött csoport előtt felbukkant egy újabb hangos társaság, amit én egyre kétsébeesettebben próbáltam leelőzni. Egy idő után feladtam, és betagozódtam a sorba, lehetőleg hallótávolságon kívül.

Egyetlen egyszer sem álltam meg 37 km-en keresztül - mert nem volt kedvem egy csepp sem. Enni is csak minimálisan, rohanás közben, az ivásról meg ne is beszéljünk... fél liter vízzel elégedtem meg a 4o fokos hőségben. Nem voltam a topon... Egyszer találkoztam egy Florence nevű francia lánnyal, aki elmondta, hogy Arzuába tart. Én úgy terveztem, hogy Arzua előtt eggyel, Ribadisóban megállok.

Amikor odaértem, már sokadik voltam a hátizsákos sorban, de még volt fix helyem az ötven fős szálláson. Amikor viszont végignéztem a hangosan csivitelő kb 55 spanyolon, elment a kedvem az élettől is. Rájöttem, hogy semmi kedvem velük tölteni az estét. 5 perc volt még a szállás nyitásig, amikor feltűnt Florence, én pedig kiálltam a sorból, és tovább indultam vele Arzuába, ami még 3 km-re volt Ribadisotól. Ezt a lépésemet megint nem értettem, mert a biztos szállásból elindultam a bizonytalanba, pedig már fél 2 volt, amikor tuti, hogy nem találunk szállást Arzuában...

Elmentünk a municipal (önkormányzat) féle szállásra, amiben már reggel 1o-kor beteltek a helyek. És akkor elkezdődött a kálvária. Egyik helyről a másikra mentünk, minden privát szállás betelt már, mert azokra napokkal azelőtt telefonon is lehet helyet foglalni, nem úgy, mint a zarándokszállásokon, ahol érkezési sorrend van szigorúan. Közben nekem meg nőttek a kilométerek, már lassan 45-nél tartottam a hőségben, és kezdtem érezni, hogy rosszul vagyok, és hamarosan össze fogok esni, ha nem találunk valamit gyorsan. Mindenhonnan elküldtek bennünket, és volt egy hatalmas sportcsarnok, ahova tömegével szállásolták el az embereket, mint a birkákat, egyetlen zuhanyzóval. Benéztünk, és sírni lett volna kedvem. azt mondtam, hogy na ide nem! Kell lennie egy normálisabb helynek!

Na a végén egy utolsó, nemrég nyílt privát szállásra is bementünk, aminek a garázsában végül kaptunk a földön két matracot. Benzin szag terjengett, kosz volt, és noha örülnöm kellett volna, mégis leültem a matracra, és elkezdtem sírni. Egyszerűen nem értettem magam. Hulla fáradt voltam, a 37 km is elég lett volna, nem ment a fejembe, hogy ezt miért csináltam. Egy csomó pénzbe került a koszos matrac is a benzin szagú, büdös garázsban... NORMÁLIS VAGYOK?

Sírtam egy ideig, arra sem volt erőm, hogy elvánszorogjak a zuhanyzóig, de aztán egyik pillanatról a másikra elmúlt a rossz érzés, ez is olyan hihetetlen volt. Elmentem ebédelni-vacsorázni, ittam egy lecsét, amitől aztán annyira kiegyensúlyozódtam, hogy elkezdtem egészen más színben látni a világot, örülni annak, hogy pont ott voltam, ahol, és keresni, hogy miért is vagyok én tulképp ott ahol. Elkezdtem poénkodni, amin Florence nagyokat röhögött, és azt mondta hálás, hogy vele vagyok, nélkülem becsavarodott volna, annyira kétségbeejtőnek látta a helyzetet... Azt mondta nélkülem ott maradt volna a tömegszálláson, és iszonyú rosszul érezné magát, nem keresgélt volna. Azt mondta érdekesnek találja az életszemléletemet, hogy milyen gyorsan túlteszem magam dolgokon...

... én meg elgondolkodtam, hogy vajon tényleg így van-e. És igen, bizonyos dolgokon tényleg hamar túlteszem magam, de ezek kizárólag a fizikai valóságommal kapcsolatosak, azok nem zavarnak sokáig. Ez mindig is így volt. Nem úgy a lelki síkon ért fájdalom... Az nagyon-nagyon sokáig fáj sajnos és sose múlik el nyomtalanul, ezzel is tisztában vagyok. Az igazán durva dolgok pedig életem végéig elkísérnek.)

Florence nagyon komoly lány, este elmentünk a misére, és teljesen kiakadt azon, hogy csörgő papíros cukorkát eszegettem a templomban. Azt hittem viccel, mert mosolygott, de arrébb ült a padban. Azért azt mondta szeret velem lenni, mert nem vagyok szomorú, mindig viccelek (persze pont nem volt ott pár órával azelőtt, amikor bőgtem :-)))))).

Lefekvés előtt énekeltem egy csomót Florence-nek, mert ő is megkért...

Ligonde

2008-08-30T13:02:00.005+02:00

Ezt a napot meséltem el a legtöbbeknek, mert nagyon ütős dolgok történtek sorozatban...

2oo7. augusztus 7. kedd

Nem csörgött Attila órája, ezért 3/4 5 helyett valamivel 5 óra után ébredtem arra, hogy mozgolódás van körülöttem. És persze így egy kicsit később is indultunk el. Együtt indultunk, ami jó volt, mert nekem nem volt elemlámpám, anélkül pedig minden fának nekimentem volna a koromsötétben. Érdekes, hogy Lóri sosem zavart, ha mellettem volt, Attila viszont kicsit igen. Nem beszélgettünk, nem is forszírozta hálistennek, és addig mentünk kvázi együtt, amíg ki nem világosodott, amikor is én lekoptam.

Ami furcsa volt, de gyönyörű is, hogy megint sikerült majdnem teljesen egyedül lennem az erdőben, ami a csodával határos ebben az embertömegben. Nagyon-nagyon szép séta volt. Rengeteg gondolat és ember is megfordult a fejemben. Pl arra emlékeztem, hogy az út legelején napokig énekelgettem a Nightwish nevű banda egyik nótáját, és egyszer csak ejtettem, észre sem vettem mikor. És ma újra eszembe jutott valamiért. Aztán Tomcsi, az öcsém, aki letöltötte az összes albumukat, és milyen tök jó lesz, ha hazamegyek, meghallgatom őket. Aztán Stephanie is eszembe jutott, hogy most vajon hol járhat, találkozott-e vajon a barátnőjével napokkal ezelőtt Sarriában, mi lehet velük...

Úgy terveztem, hogy max 3o km-t gyaloglok, és ha megtetszik a hely, akkor Gonzarban maradok, ha pedig nem, akkor elgyaloglok Hospitalig, de egy tapodtat sem tovább. Nahát egyik hely rondább volt mint a másik, betonépületek a műút mellett... Időben odaértem ugyan, hogy legyen szállás, bár erősen neccesen, mégis tovább mentem, mert fizikailag taszított mindkét hely. Hospitalnál találkoztam Attilával, aki elsőként ült a sorban, csábított, hogy maradjak ott, de otthagytam őt. Meg sem álltam Ventasig, ami Hospitaltól 2 km-re található, és ahol csak privát szállások voltak, amit meg nem tudtam volna megfizetni - meg nem is akartam őszintén szólva.

Úgyhogy immár kicsit kimerülve és rosszkedvűen és elég kevés reménnyel amiatt, hogy elég későre járt az idő a szállás biztosítottságát tekintve - már 1 óra volt, és a spanyol tömegben 11 után érni valahova egyenlő volt a hajléktalanság kockázatával - továbbmentem Ligondéig, ami újabb 5 km. Fáradt voltam, nagyon éhes, szerettem volna fürdeni és a ruháimat is kimosni. Útközben volt egy kőkereszt (Galíciában egyébként két jellemző helyi sajátosság van: a kétoldalú, faragott, gyönyörű kőkeresztek, amiknek az egyik felén Jézus, a másikon pedig Mária található, és a díszes magtárak), amihez odamentem, átöleltem, nekitámasztottam a homlokomat, és kértem egy darabka padlót egy konyhában, ahova letehetem a polifoamomat meg a hálózsákot; egy tányér meleg ételt; és fürdési illetve mosási lehetőséget, esetleg meleg vízzel az előbbit, ha nem lenne túl nagy gond...

Odaérve a szálláshoz hatalmas tömeget láttam - ingyen kávét osztogatnak ezen a helyen a zarándokoknak, koca-caminósoknak és turistáknak. Minden cseppnyi reményem elszállt. A füzetke azt írta, hogy 16 körüli férőhelyes a hely, látva a sisere-hadat nem gondoltam, hogy terem nekem még babér itt... Lerogytam a hospitalera (Eva a neve) melletti székre, és elgyötört arccal kérdeztem, hogy ugye van még egy hely számomra? Merthogy tutira nem tudok továbbmenni. Azt mondta legnagyobb megrökönyödésemre, hogy igen, még egyetlen hely van, az utolsó. Majd megkérdezte, hogy vegetáriánus vagyok-e, mert egy egy tányér ételt kap mindenki, és akkor nekem majd külön főznek...Akkor már nagyot néztem. Aztán odavezetett a garázshoz, ahol a számomra kiutalt matrac majd lekerül éjszakára a földre, és amint beléptünk, a hangszóróból a Nightwish nóta szólt... De a lelki tőrdöfést, ami után kirohantam bőgve az adta meg, amikor átmentünk az ebédlőbe, ahol ott állt Stephanie...

Kimentem enni egy kerítés tövébe, ahol épp egy tehenet hajtottak befelé, aminek akkorára dagadt mindkét térde (a tehénről van szó), mint 1-1 focilabda. Szeretett volna megállni kicsit, de a gazdája hátulról ütötte, így keserves bőgés közepette folytatta a fájdalmas utat, én meg akkor határoztam el, hogy soha többé nem eszem húst. Eddig sem ettem sokat, de azért ne kínozzanak egy állatot se, hogy én jól lakjam... Akkor az is megfordult a fejemben, hogy tejterméket sem akarok már, de azt úgysem fogom tudni tartani.

Egy kevés alvás után volt egy közös ima és sütizés. Beszélgettem egy Elen nevű lánnyal, aki annak az Agape nevű evangélikus szervezetnek dolgozik, amelyik fenntartja ezt a szállást. Elmondtam neki a mai történéseket, aztán visszamentem a kereszthez köszönetet mondani vacsi előtt. Amikor visszajöttem, kinn a füvön ültek néhányan Eva vezetésével, rögtön odahívtak maguk közé. Szeretetteljes volt a légkör, megismerkedtem néhány érdekes figurával, pl egy fura görög fickóval, aki már visszafelé járja az utat, és egyenesen Rómába zarándokol a Caminóról, majd Jeruzsálembe. Volt éneklés, és megkértek, hogy énekeljek nekik valamit, de én annyira szégyenlős vagyok, visszautasítottam, tiszta hülyeség... (Bezzeg akinek szívesen énekeltem volna, sose kért meg.)

Vacsoránál Eva kérte, hogy üljek mellé. Szemben Steph ült, Eva másik oldalán pedig egy spanyol fickó (aki - jajj a szegény! - Mallorcán lakik :-)))), akinek a karkötőjét erősen stíröltem. Megkérdeztem, hogy honnan van, mire mondta, hogy Rabanalból, ami kb kétheti séta visszafele :-))). Mondtam na akkor nem lesz ilyen karkötőm. Erre levette a kezéről és nekem adta. Stephanie egyébként nagyon rendes volt, mert megengedte, hogy két sms-t is küldjek Barbusnak a telefonjáról.

Vacsi után (én voltam az egyetlen vegás, nekem tényleg külön főztek) volt egy sztori-mesélős összejövetel, ahol mindenkinek mesélnie kellett egy sztorit az útjáról. Én a Cruz de Ferros történetet meséltem el, a görög srác pedig előadott egy vicces történetet egy bárról, ahova már pár napi koplalás után került, és csirkét rendelt, amit úgy zabált fel, mint egy ősember. Az ott játszó darts-osok kezében is megállt a darts, a báros néni meg ugyanazt a poharat mosogatta mechanikusan, amíg ő be nem fejezte az evést, és végül nem kellett fizetnie sem :-DDD. Elen azt javasolta, hogy meséljem el a többieknek a ami nap történéseit, mert szerinte jó kis történetek...

Lefekvés előtt megkaptam Steph zseblámpáját, merthogy nekem ugye olyanom nincs, amivel reggel biztonságban el tudok indulni a sötétben és nem töröm ki a lábam az első lépésnél (délután elsétáltam egyébként a következő faluba, mert csak ott van templom, ami zárva volt, és az útvonal egy csini kis lábtörős lejtőcskével kezdődik...). Megkértem egy olasz lányt, hogy ébresszen fel reggel, és Steph egyszer csak megjelent a saját hálózsákjával (neki nem volt rá szüksége, mert ő gyors volt és nem a garázsba szorult, hanem puha-pihe megvetett ágyikóba az egyik szobában). Szükségem is volt a zsákra, mert iszonyú hideg volt éjjel még kettővel takarózva is. Több mint egy óráig tartott, míg sikerült felmelegítenem a lábamat.

Fura, hogy két napja beszélgettünk Lórival arról, hogy még igenis, így a vége felé is történhetnek nagy dolgok az úton... hát ekkora asszem egész úton nem történt ilyen koncentráltan, mint ma.

Megint teli vagyok várakozással.

Barbadelo

2008-08-30T08:57:00.003+02:00

2oo7. augusztus 6. hétfő

Mára elég sokat terveztem haladni (3o km), úgyhogy 1/4 6-ra állítottuk az órát, és 6-kor pontban elindultunk Lórival. Végig erdőben haladtunk, felfelé Samos monostorig nehéz volt de gyönyörű. 8 körül értünk Samoshoz, Lóri ott maradt. Vicces, hogy a szállás csak délután fél 3-kor nyit... mit fog addig csinálni Lóri? Mindegy, ittunk egy lecsét, aztán én továbbálltam.

Fantasztikus séta volt, mostanában a legek legje. Majdnem végig teljesen egyedül voltam az úton, mert a Triacastelából indulók közül úgy tűnik mindenki a rövidebb utat választotta, ami elkerüli Samost, és 6 km-rel rövidebb is. Akik pedig Samosban aludtak tegnap, már réges rég elindultak, más albergue meg nem volt a közelben. Hűvös volt és lógott az eső lába, de nem esett. Annyira egynek éreztem magam a fákkal, a bokrokkal, az úttal... érdekes érzés volt. Még valamelyik nap mondtam Lórinak, hogy olyan rossz, hogy mostanában egy ideje nem érzem azt a közelséget a természettel, Istennel, mindennel, mint az első két hétben. Azt mondta, hogy az lehet az oka, hogy annyira benne élek és teljes egységben, hogy már fel sem tűnik. Ezt ma újra megtapasztaltam, minden percben Istenben élek, nyugalomban, békében.

Arról is szó volt tegnap, hogy milyen rossz, hogy nemsokára vége. Szerinte nem rossz, elegünk lenne belőle egy idő után. Most majd az itt tanultak hasznosítása következik. És azért az az élet, amit mi itt a Caminón éltünk eddig eléggé steril burok volt, úgyhogy az is jó, hogy a megjelent turistákkal, tömeggel, zajjal, figyelmetlen emberekkel a Camino szinte átvezet a valódi életbe, ami ugye egyáltalán nem steril, még csak nem is burok, sőt!

Sarria városka nem tetszett. Úgy volt, hogy ott maradok, vagy ide jövök. Késő volt, mégis amellett döntöttem, hogy tovább jövök. Barbadeloban 18 férőhely van a szálláson, és már eleve sokkal többen voltak előttem, amikor ideérkeztem. Maradtam mégis, mert valami azt súgta, hogy maradjak. Úgy voltam a dologgal, hogy akár a teraszon is elalszom, csak legyen valami a fejem felett, hogy ne lepjen be a harmat reggel. Fél 1-re értem ide, és 1-kor nyitott a szálló. Megérkezett a házigazda, és azt mondta, hogy csak azokat fogadja be, akik Triacastelából vagy messzebbről érkeztek (3o+ km ugye), és nem Sarriából (5 km-re a szomszédban), gyalog és nem autóval (rengeteg spanyol csinálja ezt. Felkelnek jó későn, bevágják magukat a kocsiba, és odaautókáznak a legközelebbi szállásra, és elveszik a szállást előled, aki legalább 3o km-t gyalogolsz full pucc-parádéban, bazi nehéz zsákkal a hátadon), bizonyítottan hátizsákkal együtt (na ezt is csinálják. Ők gyalogolnak kb 5-max 1o km-t, de a kétkilós - nem több! - zsákjukat taxival a szállásra küldik). Ettől nekem leesett az állam, és hihetetlenül tudtam tisztelni azt a nőt. Merthogy erre páran rögtön elcuccoltak a sorból: a hátizsák mentesek és a sofőrök. Valamint azt is mondta, hogy a betegek is távozzanak, hogy ne fertőzzék meg a többi zarándokot. Na erre a legelső helyen álló lány is kiállt, mert beteg volt, és vele együtt még kb 5-en a barátai, akik szolidaritásból vele mentek. Így viszont én épp a 18-ik lettem... Hihetetlen. Amikor az ösztöneim azt mondják, hogy menni kell, akkor mindig kiderül később, hogy miért kellett menni, amikor meg azt mondják minden valószínűtlenség és őrültség ellenére, hogy maradjak, akkor meg annak is oka van... pl hogy mégis jut szállás. (Egyébként ha az ember egységben van a természettel, vagy Istennel, akkor kételkedés nélkül sokkal könnyebben hallgat az ösztöneire, és sose bánja meg, ezt tapasztaltam.)

Na és még egy érdekes dolog történt. Itt volt az a pasas is, aki Villafrancában ordítozott a szobában este, és akit ezért másnap reggel nem hagytunk aludni. Elfoglalt egy ágyat, aztán arra lettem figyelmes, hogy nagyon beszélget a szállásadóval, aztán veszi a cók-mókját és távozik. Hát kiderült, hogy autóval érkezett a drága (csoda így, hogy akkor este nem volt fáradt, volt ereje ordítozni?), ezért mennie kellett. Tényleg így van ez basszus: mindenki azt kapja, amit ad. Mindenki. Nem kell ezen görcsölni, meg majd én megtanítom azt a rohadtat az igazságra, megleckéztetem, nem. Az élet mindenkit szépen megleckéztet, és mindenki visszakapja, amit másoknak okoz. Lehet, hogy nem pont a szemünk előtt, mint ebben az esetben, mert ezek a karma kulissza titkai, de abban meg lehet nyugodni (ha valaki esetleg nyugtalan lenne emiatt :-)))), hogy a karma törvénye alapján mindenkire visszaszáll a saját cselekedetének a következménye. Nekem ez most megnyugtató... Kár, hogy nem tudok majd a dologról, de így látatlanban is teljesen megfelelő.

Most kezdem felfogni, amit Lóri már egy ideje próbál tanítani nekem: ha jön valami fájdalom vagy nehézség, fogjam fel feladatnak és tanításnak, és ne meneküljek el előle, mert a fájdalomra figyel oda igazán az ember, nem az örömre, abban csak lubickol. Tényleg így van ez, a testünk is akkor fáj, ha beteg, amit meg kell gyógyítani, a lelkünkkel sincs ez másképp. Elmentem a templomba, ahol megint nagyon erős energiákat éreztem. Gyógyítottam a bokámat és a térdemet és a lábujjaimat, és amikor kijöttem rendesen tudtam járni.

(Itt közbevetem, hogy ami nagyon érdekes: tegnap jöttem vissza a magyarországi Caminoról - Via Margaritarium a becsületes neve - (illetve egy kb 25o km-es, Mátraverebélytől Tokodig tartó szakaszának a megtételéről), ahol ugyanúgy a negyedik napon gyulladt be a kislábujjam, mint a Caminón tavaly. Aztán emikor elmeséltem Zsófinak ezt - ő Lóri barátnője -, azt mondta gondolkodjam el, hogy a negyedik nap vajon mit jelenthet nekem, merthogy neki is a Caminón két éve a negyedik nap volt legrosszabb...

Aztán azon is elgondolkodtam, hogy mennyire jó lehet, ha az ember társa nagyrészt azokat a dolgokat szereti, amit ő, mert akkor azt együtt is lehet akár művelni, mint akár Zsófi-Lóri vagy Zsuzsi és Michael, akik együtt voltak a Caminón két éve, és egy hónapja a Via Margaritariumon is, és mindannyian hihetetlenül nyitottak mindenféle újra, és főleg egymás dolgaira. Ja, és mellesleg erősen ezoterikus beállítottságúak persze, ami egyrészt látszik is rajtuk, mert nem csak azon a szinten érdeklődnek, mint mondjuk én a németalföldi festészet iránt, hanem életformájuk, másrészt pedig együtt tudnak benne haladni, mert folyamatosan haladnak, akarnak is haladni, és azt meg is tudják egymással beszélni úgy, hogy mindketten pontosan értik miről van szó.)

Most hirtelen az villant az agyamba, hogy tegnap azon gondolkodtam, hogy le akarom járni a római és a jeruzsálemi zarándok utat is, és pont tegnap Lóri ugyanezt mondta pár órával később. Nagyon egymásra hangolódtunk az utóbbi napokban, dehát ez nem csoda, hiszen ha az ember sok időt tölt el valakivel, akkor ráhangolódik (csak ezt nem szabad összekeverni a szerelemmel sok esetben, mert messze nem az, mint már az párszor kiderült akár az én esetemben hm... Most persze erről szó sincs, csak érdekes, hogy olyan emberekkel is össze tudunk hangolódni lelkileg és szellemileg, akik pedig szóba sem jöhetnének mint párkapcsolat). Érdekes az is, hogy ma egyáltalán nem volt nehéz elválni tőle, nem úgy, mint a harmadik napon az út elején. Már ideje volt, éreztem, és meg is fogalmazódott bennem ez is tegnap.

A következő érdekes történés az volt, amikor egy koreai fickóra gondoltam, aki az egyik városban pantomimozott az utcán (így keresi a szállásra és kajára valót), és egyszer egy hajgumit is kért tőlem. És abban a pillanatban, hogy rágondoltam, megjelent a szállás előtt.

Itt egyébként minden így működik. Teremtünk a gondolatainkkal. Persze otthon is nyilván így működik ez, csak otthon sok az egyéb sallang, csomó probléma - vagy annak hitt esemény -, ami elvonja a figyelmünket, elbizonytalanít és megrendíti a hitünket. Otthon valahogy az ösztöneinkre sem merünk ennyire szabadon hagyatkozni, mert nagyobbnak tűnik a veszteség, ha nem jön be a dolog. Azt kell itt gyakorolnunk, hogy arra az állapotra emlékezzünk, ami itt körülvesz bennünket. Arra a bizonyosságra, amivel minden ösztönös döntésünk bejött. Otthon sem működnek más energiák, csak rá kell csatlakozni a csatornára, ahhoz meg persze valahogy meg kell teremteni ugyanazt a csendet, mint ami itt adott. Mostmár tudjuk hogyan kell, ez a természetes állapotunk itt, a folyamatos teremtés, a ki sem mondott vágyaink vagy gondolataink szinte azonnali teljesülése, a mindenséggel való folyamatos egység és kapcsolat és párbeszéd is. A kéréseink meghallgattatása, a kiteljesedettség és a végtelen lehetőségek. Nyugalom, tudatosság, szabadság.

Azt mondta Lóri, hogy még mindig várhatunk nagy dolgokat a Caminótól, hiszen itt a percek hónapoknak mérhetők az analógia miatt, és ahhoz, hogy az ember meghaljon vagy megismerjen valakit, egyetlen pillanat is elég. Lehet, hogy nem pont azt kapjuk az úttól, amire a szívünk mélyén vágyunk, hanem valamit, ami eszközként közelebb visz ahhoz, hogy elérkezzen. Már eddig is olyan sokat kaptam a Caminótól... mi jöhet még?

Most nagyon jó itt. Barbi sincs, ő valószínűleg Sarriában alszik vagy még visszább. Az Attila nevű srác van itt, akit ismerek, de ő egyáltalán nem áll hozzám közel. Rajta kívül még egy pár ismerős arc, idősebbek, de senki olyan, akit megszerettem volna. Nap mint nap találkozom velük, csak mosolyogva köszönünk egymásnak, amikor elviharzok mellettük :-))))). Most egyáltalán nem hiányzik a beszélgetés, emésztem az utóbbi napokban elhangzottakat. Semmilyen sürgés nincs bennem, csak békesség.

:-)))))

Csirke bácsi a tyúkember

2008-08-29T23:37:00.003+02:00

Végre végre végre megtaláltam azt, amin sikítva könnyesre tudom röhögni magamat még mindig, ahányszor csak megnézem. :-)))))))))))

Cantemus

2008-08-21T12:03:00.002+02:00

Most csak egy gyors helyzetjelentés, mert újra eltűnök másfél hétre... hát... ilyenek ezek a nyarak. Még jó, hogy nyelviskolában tanítok, ahol annyi szabadságot veszek ki, amennyire csak kedvem szottyan. Az meg szottyan, szottyangat :-)))))).

Szóval Nyíregyháza, VII. Cantemus kórusfesztivál. Ötnapos verseny volt - illetve minősítő fesztivál. 16 kórus szerepelt, több országból is jöttek. Képeket majd utólag mellékelek, mert én nem fényképeztem, és meg kell várnom, míg a többiek felteszik a kórus honlapjára, amit meg én onnan jól leszedhetek :-))).

Arany, ezüst és bronz fokozatot lehetett kapni, ezen kívül voltak különdíjak is. Mi aranyat kaptunk és egy legjobb művészeti teljesítményért járó különdíjat is, aminek a legjobban örültünk, mert ez volt az egyetlen olyan különdíj, ami a zenélést díjazta (ellentétben pl az olyan díjjal, ami a fesztivál legfiatalabb tagjához vándorolt, egy hétéves orosz kisfiúhoz, Antonhoz. Nagyon édes gyerek egyébként, kb a térdemig ér a kis szőke fejével :-))))).

Az öt nap alatt négyszer kellett énekelni (illetve nekem nyolcszor, mert Gabi barátném megkért, hogy segítsek az ő kórusában is), rengeteg próba volt, de azért jutott idő bulira is, meg fürdőzésre a közeli Sóstóban, meg skanzen nézésre, meg mozizásra, focira. Pihenésre mint olyan nem annyira, de ha szépen énekelünk egyébként, ki bánja ezt? Három este volt buli is, mindhárom elképesztő jó volt, és mindhárom tök különböző. Második este Nyírbogáton volt egy templomi koncert 3 másik kórussal (szét voltak dobálva a kórusok a régió különböző településein négyesével). Mi egy holland gyerekkarral voltunk, a koncert utáni fogadáson pedig énekeltünk és táncoltunk együtt, és volt egy fekete dobos fiú a hollandoknál, aki totál begőzöltette a dobolásával a népet. A legvadabb ritmusokat dobolta, nem is kellett zene, az is elég volt, elképesztő volt a hangulat. A következő buli egy karaoke bárban volt, ahol - énekesek vagyunk, ugyebár - mindenki énekelt valamit a kórusból, és amíg csak magunk voltunk (hálistennek elég sokáig), addig irtó jól szórakoztunk, aztán amikor megjelentek a helyi bikák, hazasétáltunk. Egész este roptuk. Legalább 8 nótát kiválasztottam, amit elénekeltem volna, de csak egyetlen volt meg a számítógépen: a Losing My Religion az R.E.M.-től. Gergővel énekeltük közösen. Matyi másnap összegezte, hogy miért is volt olyan jó a buli: "Nem törtünk össze semmit, nem vertek össze minket, semmit nem hánytunk le, és szíveket sem törtünk össze - habár az azért belefért volna." Ugye, hogy milyen jó kis buli volt ez? :-))))) Az utolsó buli, egy néptáncház tegnap volt, ez kicsit más jellegű móka volt, de ugyanolyan jót táncoltunk, mint a karaoke bárban.

Nem mondhatni, hogy sokat aludtam az elmúlt három hétben :-))))). Kissé hulla vagyok, és holnap indulok megint eltűnni pár hétre... De annyira jóóóóó jez... :-)))))

(Visszanéztem az irományomat. Feltűnően sok vigyorgó fej látható benne. Tényleg nagyon jó volt ez a hét :-))))).)

Triacastela

2008-08-11T20:00:00.008+02:00

Hogy Amszterdam mennyire gyönyörű! Amszterdamkollázs:

szélmalmok HAJÓK bicikli tenger hasis szag
Anne Frank
pucér lányok a kirakatokban buli
REMBRANDT
éjszakai biciklizés barátságtalan eladók CSATORNÁK
érthetetlen nyelv aranyoska házikók

Majd ha még eszembe jut valami, hozzácsapom később.

2007. augusztus 5. vasárnap

3/4 6-kor elindultunk, hogy elérjük a napfelkeltét az O Cebreirónál lévő keresztnél. Vittünk követ is. Lóri azt mondta, hogy a Cruznál letettük a terheket, az O Cebreiróhoz pedig a kövekben a kéréseinket tettük le. Alig vártam, hogy odaérjünk, és letehessem a követ. Hihetetlen hosszú és fárasztó, 5 km-es mászás volt (senki, de senki nem mászott fel a kereszthez, nincs az útvonalon). Rettentően elfáradtam, a napfelkeltét pedig nem lehetett látni a felhők miatt. Semmi energiám nem maradt utána. Lassan haladtunk.

Triacastelában már kígyózott a hátizsák-sor, amikor odaértünk, pedig nagyon korán érkeztünk. Mondtam Lórinak, hogy van egy olyan érzésem, hogy Attila el fog köszönni tőlünk hamarosan. Alig tettük le a zsákunkat, amikor megjelent a srác... egyedül. Kérdeztük, hogy Barbit hol hagyta. Azt mondta, nem is látta reggel, amikor elindult.

Amíg nem nyitott ki a szállás, beültünk páran a sörözők egyikébe. Beszélgettünk, sörözgettünk, aztán visszamentünk a zsákunkhoz, amikor jött egy sms Barbitól (Lóri telefonjára, én nem hoztam telefont magammal), hogy az előző faluban maradt, ne várjuk. Meglepő fordulat volt... Kíváncsi vagyok mit mesél majd miért döntött így.

Végre bejutottunk, sokakat elküldtek, mert hamar beteltek a helyek. Egy négyágyas szobába kerültünk Lórival meg egy spanyol idős pasival - rettegtem, hogy éjszaka majd horkol, de nem tette. Imádkoztunk, hogy valahogy feledkezzenek meg a negyedik helyről, és csodával határos módon csak hárman maradtunk, amit egyáltalán nem bántunk. Mondjuk lelkiismeret furdalásom volt amiatt, hogy a szállás előtt a földön aludtak emberek, nálunk pedig üresen állt egy ágy. A rohadt lusta, kényelmes és önző énünk (egyikünké sem a szobában) viszont nem akarta rávenni az angyali énünket, hogy szóljunk emiatt... Sokkal kellemesebb így aludni. A szállás egyébként kívülről tetszetős, ikerépület, amire ha ránéz az ember, nem is gondolná, hogy annyi ember elfér benne - mert az ágyak nagy része a föld alatti szobákban van. Viszont belülről már nem annyira vonzó. Koszos, és nincs benne konyha és wc-papír. Mindenhol billenős ajtók vannak, a szobákban és a wc-n is. Attila western-stílusnak hívja. A wc-ben ennek a stílusnak annyira azért nem örülök.

Ezután elmentünk szétnézni, és amíg Lóri beült netezni egy másik szállásra, én körülnéztem. Felfedeztem a templomot, amibe a temetőn keresztül lehet bejutni. Aztán megkerestem a boltot, majd visszamentem a szállásra, és aludtam egyet.

Este elmentünk hárman Attilával és Lórival, és befizettünk a vacsi menüre. Nem is emlékszem mikor ettem menüt utoljára. Megint hal volt, és ugyan vega vagyok, de annyira sovány is vagyok, hogy megeszem a halat, hogy energiát nyerjek. A pisztráng, amit adtak, kiemelkedően fincsi volt. Amikor visszamentem a szállásra, pont a mi szobánk ajtaja mellett egy hatalmas méretű pók ácsorgott a falon, ami azt a hatást váltotta ki belőlem, hogy nem mertem bemenni a szobába. Azon tanakodtam, hogy mit tegyek, amikor észrevettem (hát... a hangerőből egyáltalán nem volt nehéz feladat), hogy egy spanyol csapat ücsörgött a kanyarban. Szépen magamra öltöttem a legislegszebb mosolyomat, és megkértem őket, hogy távolítsák el valahogy a pókomat. Ők is elszörnyedtek, amikor meglátták a méretét, nem merték megfogni. Kerítettek egy partvist meg egy szemetes lapátot, és ezekkel a segédeszközökkel tettek eleget a felkérésnek. Hát... nem nagyon aludtam éjjel, mert folyton attól rettegtem, hogy visszatalál a giant pók és bosszút áll, amiért kitettem a szűrét...

La Faba

2008-07-24T15:22:00.005+02:00

2007. augusztus 4. szombat

Lórival indultunk reggel, hihetetlenül iszonyatosan fájt a lábam :-((((. Az eredeti útvonalunk akartunk menni, ami kicsit lejtős, de nem találtuk a nagy sötétben, és egyáltalán nem bántam, hogy végül az alternatív útvonal sikeredett, ami végig a műút mellett haladt. Elképesztő dolgot álmodtam éjjel. Pattanások nőttek az arcomra, és amikor kinyomkodtam őket, bogarak bújtak elő a helyükön :-s. Este próbáltam elaludni, de olyan volt, mintha piaci kofák közé tévedtem volna, akkora hangzavar volt a szobában. Nyolcágyas szobában háltunk, egy németül beszélő olasz házaspár és négy spanyol társaságában. Mi, a négy "európai" korán próbáltunk elaludni, de a spanyolok ordítottak, különösen egy bácsika, aki a szoba közepén üvöltött. Lórival mindketten arra gondoltunk, hogy majd reggel eljön a mi időnk... Hát én teljes hangerővel beszélgettem reggel fél 6-kor, felkapcsoltuk a villanyt, nem a lábujjhegyes zseblámpás variációt követtük, mint ahogy szoktuk. A bácsi nem nagyon érezte jól magát, mert felkönyökölt az ágyán várva várván, hogy végre kitakarodjunk mind a szobából, és végre aludhasson még egy kicsit. Távozás előtt mosolyogva, kedvesen megkérdeztem tőle, hogy lekapcsoljam-e a villanyt... :-)))) Kis elégtételt éreztem, de nem sokáig, mert Lórival megbeszéltük, hogy egyrészt nem az én dolgom, hogy megleckéztessek bárkit is, aki rosszul vagy figyelmetlenül bánt velem, mert majd az Élet mindenkinek megtanítja a feladatokat az adott illetőnek megfelelő időben, és nem a szerintem megfelelőben (vagyis azonnal :-)))).

(Ezt én így remélem nagyon, és azt is, hogy a mérleg két oldala minden esetben kiegyenlítődik, és minden, néha nem éppen kicsi fájdalmat a kellő mértékben ugyanúgy megtapasztalja az okozója... Annyira nehéz elengedni ezt a kívánságot. Remélem egyszer megtanulom. Most még nem megy. Néha szomjazom a bosszúra, szörnyű érzés. Akkor már boldog leszek, ha ezt az érzést el tudom engedni. Azt hiszem barátom már soha nem lehet senki, aki úgy a padlóra küld, ahogy legutóbb sikerült. De talán ez nem is feladatunk, csak az elengedés. Mindig eszembe jut Csongor, akire még mindig nem jó szívvel gondolok, pedig már ide s tova 11 éve, hogy szemétkedett. Amikor tavaly találkoztunk 1o év után először, rá se tudtam nézni. Jó kilátások a mostani esettel kapcsolatban... hajjaj.)

(Kicsit több mint 15 hónap kellett ahhoz, hogy megtanuljam jó szívvel rábízni a kiegyenlítést a gondviselésre, de végül sikerült, illetve olyannyira így van ez, hogy már egyáltalán nem érdekel, hogy kiegyenlítődnek-e számlák vagy sem, mert nincs közöm senki más sorsához, csakis a saját magaméhoz, az meg jó kezekben van... :-))))). Sose gondoltam volna, hogy ez a negatív és romboló érzés eltűnik egyszer belőlem. Csongort is sikerült végre elrendeznem a lelkemben, és annak is nagyon örülök, hogy vele kapcsolatban sincsenek már rossz érzéseim. Persze mindkét nagyszabású változás komoly felismerések után történt, amik most felgyorsultak picit a Katónál tett utolsó látogatás óta - na meg az a két meditációs technika is segített, amit ő tanított meg nekem, amikor utoljára ott jártam, és amit azóta is gyakorlok. Kató után jött az a néhány kifejezetten ütős könyv, amik mostanában a kezembe kerültek - és kerülnek folyamatosan -, meg új találkozások során lezajlott nagyon mély és energia bomba szintű beszélgetések... Már fényévekre vagyok a tavalyi állapotomtól és lelki érettségemtől, és mindattól, aki akkor voltam. Néha olyan fura visszagondolni, hogy az is én voltam, és most mennyire más vagyok, és nem is reméltem ekkora változást, mert én csak egy kisebb skálájú változást szerettem volna - és most teljesen más minden bennem, és ezáltal körülöttem is. Olyan kicsit a múltbeli énem, mintha álmodtam volna.)

Arra is felhívta a figyelmemet Lóri, hogy lealacsonyodtam a pasas szintjére, és pont nem erről szól a szeretet... Hát... úgy tűnik amióta az eszemet tudom, lehet, hogy fogalmam sincs miről szól a szeretet, mert amikor azt gondolom, hogy biztosan tudom, és a lelkem is odaadom, akkor mindig szívás érkezik a másik oldalról. Szóval úgy tűnik van mit tanulnom a szeretetről, mert valamit súlyosan rosszul csinálok. Aztán azt is megbeszéltük Lórival, hogy a hit és a bizalom nagyon fontos megtanulandó és gyakorolandó dolgok az életben. Merthogy addig hisz az ember általában, amíg úgy mennek a dolgok, ahogy mi magunk szeretnénk (az ego próbálja irányítani a gondviselést, hehe...), amikor meg problémák adódnak - mert azok mindig adódnak -, akkor meg elveszítjük a hitünket, és a bizalmunkat. Pedig a hit és a bizalom a bajok és nehézségek idején hiteles igazán, pont amikor nem az történik, nem úgy zajlanak az események, ahogy mi azt szeretnénk.

Az út gyönyörű volt. Erdei ösvény, összehajló fák, hegyek... Nem volt könnyű túra a lábam miatt, de a lelkemnek nagyon jól esett. Újra egynek érezhettem magam a természettel, és újra alapjáraton meditatív állapotban léteztem, és nagyon könnyen abba az állapotba kerültem.

Amikor megérkeztünk La Fabába, csak két db hátizsák sorakozott előttünk az albergue ajtaja előtt. Nagyon korán odaértünk. A német nyugdíjas házaspáré volt a cucc, és kicsivel később Klaudia is előkerült. A ház mellett egy kicsi kis templom áll, bementem picit töltekezni. Hirtelen hatalmas sor kerekedett a szállás előtt, rengeteg ember - főleg spanyolok - összeverődött, megjelentek a cserkészek, Lóri "hollandjai" ordítva, a vezetőik a hangos tölcsérbe ordítva terelték őket, és az egész helyszín olyan lett egy perc alatt, mint a bolondok háza.

Az utolsó pillanatban megjelent Klaudia két 18 éves barátnője, akik a hosszan kígyózó, bebocsáttatásra váró sor legelejére álltak Klaudiához szemrebbenés nélkül, és legelsőként slisszantak be a házba, elfoglalták a legjobb helyen lévő ágyakat, és elsőként mentek zuhanyozni. Nagy szerencséjük volt, hogy az emberek, akik órákkal korábban érkeztek, és türelmesen vártak a sorban, csak a bajuszuk alatt zúgolódtak, és a reggeli tanulságot levonva én sem szóltam egy szót sem, pedig hihetetlenül bosszantott. Annál is inkább, mert amikor utánuk azonnal a spanyolok özönlötték el a fürdőt egymás lábát tapodva, és mire én oda jutottam, hogy fürdés, jéghideg volt már a víz... Végül betudtuk, hogy még gyerekek, akik nem képesek figyelni a környezetükre, vagy más emberek igényeit a sajátjuk elé tenni. (Erre ugye nem csak gyerekek nem képesek, hanem az emberek 9o%-a, beleértve a felnőtteket is, akkor meg mit várunk 18 évesektől...)

Olivier, a francia katolikus pap került velünk egy négyágyas szeparációba (nincsenek szobák, csak fallal elválasztott beugrók, egyébként az egész szállás egy légtérben van), aminek nagyon örültem. Nagyon bírom Oliviert. Hihetetlen dagadt a bokája, odaadtam neki az Ibufen kenőcsömet, ami kifejezetten erre orvosság. Az Olivier fölötti ágy sokáig üresen állt, aztán megérkezett Andrea, úgyhogy ő lett a negyedik. Nem akart idáig eljönni, de megígértem, hogy tejberizs lesz a vacsi, az vonzotta :-))))).

A spanyolok egyébként olyanok, hogy senkire és semmire nincsenek tekintettel. Egyszerűen olyan, mintha rajtuk kívül senki nem létezne. Pár példa csak: a mellettem lévő mosdókagylóban mossa a motyóját a nő, a meleg vizet folyatva természetesen, egyszer csak gondol egyet, és elmegy wc-re úgy, hogy nyitva hagyja a csapot... vagy egy másik rám öntötte a vizet, észre sem vette. Ordítanak, mintha rajtuk kívül nem létezne a világ.

Elmentünk Lórival ebédelni egy közeli bárba. Sült krumpliztunk, meg jégkrémeztünk. Nagyon kicsi a település, semmit nem lehet csinálni. Egyetlen utcából áll a domb tetején a hely. Este tejberizst főztem, meghívtuk Andreát és Oliviert is, aki nagyon örült. Vártuk, hogy felbukkannak Barbiék, de nem jöttek, így azt hittük, hogy máshol szállnak meg. Ők a nagyon nehéz túrát választották Attilával, ami rosszul is van jelezve, meg erős hegymenet, ezért párszor el is tévedtek. Szívesen csatlakoztam volna, de a lábam miatt a sík úton is alig tudtam haladni. Már rég megettünk mindent, el is mosogattunk, amikor 9 óra tájban befutottak, hulla fáradtan és éhesen. Barbi nagyon szomorú volt, hogy nem maradt kaja, de már nem reméltük, hogy megérkeznek. Ráadásul ők már csak a szállás előtti földön tudták letenni a matracukat, mert ágy már dél körül se nagyon volt. Barbi nagyon mérges volt, mert ő valóban az előző faluban akart maradni, Attila viszont nem, ezért nem voltak valami fényes hangulatban.

Beszélgettem kicsit Olivier-vel. Megkérdeztem, hogy volt-e már szerelmes, és azóta, hogy pap megengedi-e magának ezt az érzést. Mindig nagyon mosolyog, amikor ilyeneket kérdezek tőle, de már megszokta tőlem :-)))). Mindig őszintén válaszol is, ez az érdekes. Azt is megkérdeztem, hogy milyen esetekben engedélyezik a válást.

Ki (nem) számít?

2008-07-23T17:16:00.003+02:00

Pesten is iszonyú nagy tócsák vannak a járdákon a folyamatos esőzések miatt. Az ernyőt lóbálva a kezemben próbáltam kikerülni a nem elenyésző méretűeket a belvárosban, ami azt jelentette ugye, hogy nem egyenes vonalon haladtam, hanem a tócsák alakját vette fel az útvonalam. A semmiből felbukkant egy biciklis a hátam mögött. Kihangsúlyozom, hogy NEM kijelölt bicikliúton közlekedtem, hanem az Arany János u.-ban, szabályosan CSAK a gyalogosok számára létrehozott járdán:
- Hihetetlen, hogy az Istennek sem tudsz egyenes vonalban menni - mondta nem kevés türelmetlenséggel a hangjában.
- Deeee ez NEM bicikliút...
- Kuss!

:-))))))))

Villafranca del Bierzo

2008-07-11T12:52:00.005+02:00

2oo7. augusztus 3. péntek

Most egy kicsit rossz érzést okoz ez az örökös rohanás. Fáj a lábam, egyre jobban, és nem tudok egyedül lenni a gyönyörűséges reggeleken, ami pedig a lételemem, és nagyon hiányzik. A többórás meditatív állapot. Lassan itt lesz az ideje, hogy elszakadjak reggelente.

Ponferradából alig találtunk ki, annyira rosszul van jelezve az út. Azt gondoltuk Cacabelosban (amit mi csak Kakának hívunk), hogy lecsézünk egyet - szánalmas! Én, aki a kávé szagától is rosszul volt eddig, most alig várom, hogy a szirupos löttyöt a belembe döntsem reggelente. De ezt a szociális tevékenységnek tudom be, és nem a rászokásnak, bár az majd akkor derül ki, ha egyedül leszek, meg ha elhágyom Spanyolhont -, de nem találtunk egyetlen tetszetős bárt sem Persze csak giga bénák voltunk, mert bár volt ott bár, de vagy nem volt kiülős vagy nem volt benne tortilla Lórinak, vagy egyébként sem volt megfelelő valamely oknál fogva... Szóval Kaka hallgatott a nevére, továbbmentünk.

Mint már több napja folyamatosan, ezen a reggelen is arról (is) beszélgettünk, hogy ezen a szakaszon sajnos már felhígul a Camino, nagy a tömeg, turista jellegű a dolog, nem figyelnek úgy egymásra az emberek, mint az elején. Azon kívül hihetetlen nehéz itt már egyedül lenni az úton, mert mindig van valaki a közelben, bármily korán is indul neki az ember reggel. Erősen visszasírom az első hetek nyugalmát, nagy beszélgetéseit, az egész lelkiségét. Nem jó most.

Nagyon érdekes dolog történt megint. Az erdőben sétáltam, és arra gondoltam, hogy milyen jó lenne megint beszélgetni egy kicsit Klaudiával, a német lánnyal. Abban a pillanatban egy ismerős alak állt pár méterrel előttem, és nem hittem a szememnek, amikor felismertem Klaudiát. Leonban találkoztunk utoljára, amikor ott aludt a lábamnál... Beszélgettünk egyet, aztán ő megint egész másfelé vette az irányt. Ez elképesztő... Mindig felbukkan, amikor rágondolok. Na de hogy az erdő közepén, a semmiből... Vajon lottó 5-öst is tudnék így teremteni, ha akarnék?

Villafranca del Bierzóban, ami egy gyönyörűséges középkori városka egy völgyben, levágtattunk a völgy aljába lecsézni, merthogy nem állunk itt meg, hanem tovább robogunk. Mégis úgy döntöttünk végül, hogy maradunk, így visszakaptattunk a hegy tetején lévő önkormányzati szállás elé sorba ülni, ahol már kb 2o-an ültek előttünk. Az alberguével szemben egy másik, egy parókiai szállás áll, ami nagyon romantikus kinézetű, csak ősrégi épület, és én meg már nagyon félek az ágybogaraktól... Tehát inkább az új építésű önkormányzatiban maradtunk. Kb egy óra múlva Barbusék is megérkeztek.

Fürdés után leültünk ebédelni Barbival, és aaaaannyira szerettem volna, ha kérdez... mert megfogadtam, hogy soha nem fogok már véleményt mondani senkinek, aki nem kérdez, hiába a legeslegjobb barátnőm az illető. Mert belülről kell, hogy érezze valaki, hogy problémák vannak, akkor befogadó is lesz az újra - vagy egy kellemetlenebb véleményre.

(Itt meg kell jegyeznem, hogy majdnem egy évnek kellett eltelnie, hogy az a beszélgetés, amit annál az ebédnél kezdtünk el Villanfrancában, végre kérdéssel fejeződjön be:
- Barbus úgy vártam, hogy kérdezel tavaly, amikor egyszer beszélgettünk ezekről a dolgokról, emlékszel? Már akkor is akartam mondani ezeket a dolgokat, de nem kérdeztél, én meg elhatároztam, hogy nem mondok véleményt kérdés nélkül, mert aki nem kérdez, 9o%-ban nem felkészült a kritikára...
- Mondanod kellett volna, ha tetszett volna nekem, ha nem...
- Nem tehettem. Nem voltál kész még. Mostanra értél meg arra, hogy lásd, hogy baj van, és te magad akard a megoldást és az okokat. Akkor még csak megsértődtél volna, és bezárkóztál volna. Azt hitted volna, hogy bántani akarlak. Finoman céloztam, de nem kérdeztél vissza, én pedig nem erőltethettem. Tudtam, hogy egyszer eljön az idő :-)))).
- De mit láttál? Mit csináltam rosszul?
- ...
Hihetetlen nagy lelki utat járt be Barbi tavaly óta, de ez már az ő története :-)))).)

Szóval a téma Barbus Attilához való viszonya volt. Tudtam, hogy nem érdekli őt a srác, ez messzire lesírt, mégis: semmi szeretet nem volt abban, ahogy vele bánt. Úgy tűnik, mintha már százéves házasok lennének, Barbi annyit zsörtölődik vele, parancsolgat neki. Viccesen meg is szoktam ezt jegyezni, de Barbus nem veszi a lapot... Ezt (is) megmondtam volna, de amikor megkérdeztem tőle, hogy mit gondol/érez, azt mondta, hogy nagyon jól érzi magát a bőrében, nincs problémája magával (hú de sokszor hallottam ezt emberektől... aztán húha! De még mennyire, hogy van - csak épp a többség nem akar szembesülni ezzel a ténnyel. Amíg nem koppan egy nagyot - mint én nemrég). Attilának kezd elege lenni, ez látszik rajta, de nem szól semmit. Barbusnak pedig nem szólhatok, mert Attila dolga lenne, nem az enyém. Mindenkinek a saját bőrén kell megtanulnia amit meg kell, senki nem oldhatja meg helyettük az életet. Persze lehet azt csinálni, hogy mások helyett oldunk meg dolgokat állandóan (na ebben volt részem az elmúlt időszakban, és baromira elegem lett abból, hogy az anyát játsszam egy felnőtt mellett, akit más szerepben látnék szívesebben, semmint egy gyerek), vagy a másik oldalon állva a gyereket játsszuk, és akkor valaki helyettünk vállal felelősséget minden komolyabb dologért. Az mondjuk nem zavar annyira, hogy kicsit Barbus szülője vagyok, majd csak változik a dolog, még messze az út vége.

Az az alapvető probléma, hogy Barbus nehezen teremt kapcsolatot emberekkel, mert ez az, amit neki meg kell tanulnia. Azt mondja azt látja, hogy én bárkit az ujjam köré csavarok - ami persze egy bizonyos határok után már nem igaz, de az tény, hogy mivel teljesen közvetlen, természetes, vidám és kedves vagyok az emberekkel, szeretnek velem lenni. Meg az is sokat számít persze, hogy folyékonyan tudok velük kommunikálni, és nem csak olyan dolgokról, hogy "Szép időnk van, nem?", hanem akármiről. És hát főleg a lelki dolgok érdeklik az embereket itt. Ő meg azt gondolja, hogy nem képes beszélgetni a hiányos angoltudásával, ezért inkább csöndben marad, és nem is mer önálló lépéseket tenni, semmilyen szinten. Én meg - lehet, hogy ez gonoszság, bár én nem érzem annak - nem segítek neki, csak akkor, ha feltétlenül szükséges. (Én voltam az egyik, aki felkészítette a középfokú nyelvvizsgájára, amit szépen meg is szerzett, pedig attól is félt, úgyhogy TUDOM, hogy képes rá. Meg is kell tudnia állni a helyét, mint ahogy arra is képes.) Egyenlőre viszont begörcsöl egy picit, de majd ez is változik. Lehet, hogy ő ezért van itt, hogy ezt megtanulja.

Elmentem egyedül csavarogni kaja után, aztán jól eltévedtem, alig találtam vissza a szállásra. Közben kiderült, hogy Andrea (a santa catalinai társam) is megérkezett, de csak a másik alberguében kapott szállást. Nosza, átmentem meglátogatni. Mit ad Isten, ott ül Eric a számítógép előtt... Mondjuk nem volt meglepetés, mert láttam megérkezni korábban. Nagy széles mosollyal odajött, megölelt - na ez már meglepett a ponferradai hűvös találkozás után. Ki érti ezeket a fickókat? Hát én nem nagyon. Mutatta, hogy üljek oda mellé, és meséljem el, hogy milyen volt a séta. Nagyon sok mindent nem tudtam neki mondani, úgyhogy elköszöntem gyorsan, és megkerestem Andreát, akit aztán meghívtam közös vacsorázni a mi szállásunkra.

Hármasban - Andrea, Lóri és én - elmentünk a városba sörözni. De indulás előtt nagyon furcsa dolog történt. Megbeszéltük Andreával, hogy megvárjuk a templomban, ami ott van a két szállás között. Ahogy beléptem a kapun, az egész testem elkezdett bizseregni. Az eddigi, összes templomban csak a kezemben éreztem ezt a bizsergést, az energiát, amivel aztán meg tudtam gyógyítani magamat. De itt az egész testem bizsergett, nagyon érdekes volt. Mondtam is Lórinak.

(Itt megint közbe kell iktatnom valamit. Csak amikor hazajöttem a Caminóról tudtam meg egy volt caminóstól, hogy az a templom a Megváltás Temploma, különleges energiákkal, és az volt a rendeltetése, hogy azok a zarándokok, akik már érezték, hogy nem tudnak eljutni Compostelába, mert annyira betegek vagy gyengék voltak - sokan közülük meg is haltak útközben -, ha bementek ebbe a templomba, akkor ugyanazt a feloldozást kapták, mintha elmentek volna Composteláig. De mondom, én ezt ott nem tudtam, csak éreztem a nagyon erős energiákat.)

Amikor visszafelé tartottunk, összefutottunk Barbussal, aki hulla fáradt volt. Úgy volt eredetileg, hogy ő főz, de átvállaltam tőle, mert nagyon ratyiul nézett ki szegény. A vicces az volt, hogy Andrea nem ismer engem ugye. Én meg még ezelőtt előadtam neki nagy komolyan, hogy én egy borzasztóan lusta ember vagyok, soha nem veszek részt sem a főzésben, sem a mosogatásban, csak megeszem az ételt, és otthagyom a szennyest. Sőt! Azt is elvárom, hogy elém tegyék az asztalra. A szappant is közösen használjuk (talán pont kölcsönkértem Barbitól, mert még nem sikerült vennem az elhagyott helyett), de ő cipeli, mert arra sem vagyok hajlandó. Én nagyokat kuncogtam magamban, mert ki az a hülye, aki ennyire lehúzza saját magát egy ismeretlen előtt, ő meg tök komolyan vette, de próbált olyan kérdésekkel oldani a helyzeten, hogy: "De azért csak csinálsz valamit, nem?" Mondtam, hogy nem azért vagyok szabadságon, hogy megerőltessem magam a legcsekélyebb mértékben :-)))). Na mindegy, én már el is felejtettem, hogy ilyeneket mondtam neki, és amikor mondtam, hogy megfőzök, akkor kikerekedett a szeme, hogy miről is beszéltem én tulajdonképpen a múltkor a lustasággal kapcsolatban? Én meg ártatlanul visszakérdeztem, hogy
- Miért? Elhitted?
- Nagyon komolyan mondtad...
- :-))))))). Na igen. Azt tudom csinálni.

A vacsora nagyon jól sikerült, a desszert pedig füge volt, amit Barbus szedett a szállás melletti fákról, amik roskadoztak.

Vacsora után megbeszéltük, hogy átmegyünk egy újabb sörre Andrea szállására (a mienk annyira gagyi! Semmi nincs benne!), de aztán a templom oldalában ittuk meg a lépcsőn. Kérték az olasz lányok, hogy menjünk át és énekeljünk nekik, de nem volt kedvünk, úgyhogy elmaradt a koncert. Viszont még vacsi előtt megkértem Lórit, hogy kezelje le a hatalmas méretű vízhólyagot a kislábujjamon, ami után nem tudtam menni (és ami miatt nem tudtam rendesen közlekedni).

(Ezt a részletet is bemásolom a tavalyi bejegyzésből, mert ide való ezért is sorry vagyok...)

Amikor megnézte Lóri a hólyagot:
- (fejcsóválás) Kiabálni fogsz, mert ki kell nyomkodnom. Ez bazira fog fájni.
- Nem fogok.
- Jó, de én megmondtam.
Összeszorítottam a fogam, TÖBB, MINT BAZIRA FÁJT! Ordítani tudtam volna, de csak patakzott a könnyem, azért is némán tűrtem. Az volt a legek legje, amikor nyitott egy nagy lukat a hólyagon, amin keresztül kinyomkodta a trutyit, és beleöntötte az olajat, ami úgy csípett, mint a rosseb... Húha! Mazochistáknak melegen ajánlom. Kb fél napig nem tudtam ráállni. Amikor vége volt a tortúra-szerű orvosi beavatkozásnak:
- Hát nagyon ügyes vagy Cica! Nagyon hősiesen tűrted! Egy hang nélkül! Kiváló!
- (még mindig összeszorított fogakkal, könnyes arccal) Ahha...! Ó, semmiség volt, igazán! Csak ordítani tudtam volna, sebaj! Csináld méééééég egy kicsit, ááááááhhhhhh!!!!
Vacsora után 25 perc alatt tudtam megtenni a 100 méteres távot Andrea szállásáig, és időben vissza kellett indulnom, hogy beérjek a szállásunkra kapuzárás előtt. Még a sört sem tudtam meginni, annyira rosszul voltam... Mondjuk ez nálam nem nagy cucc, mert csak nagyon ritkán szeretem a sört, és akkor sem kell két kortynál több.

A Klaudiával való találkozás után, amikor az összes ismerősünkről mindent elmondott, az a gondolatom támadt, hogy olyan a Camino népsége, mint egy nagy lelki család. Mindenki mindenkit ismer, mindenkiről tud, és ha gondolsz valakire, szinte azonnal megjelenik, és mesél az összes többi "családtagról".

Ponferrada - Kasjapa és a zászlórúd

2008-07-05T16:25:00.011+02:00

A napfelkeltét a keresztnél egyszer már leírtam még tavaly augusztusban, de itt van a helyén, ezért átmásoltam ide is a részletet. Elnézést azoktól, akiknek a könyökén jön ki. Plusz megtaláltam a zenét is, amit énekeltünk, miközben kelt fel a nap, egy kiváló bécsi fiúkórus előadásában, belinkelem azt is.

2oo7. augusztus 2. csütörtök

Éjjel arra ébredtem, hogy nem kapok levegőt, mert az egyik szobatársunk becsukta az ablakot (a 18 személyes szobában, augusztusban... hát hát!). Az ajtót is becsukták, nem csoda, hogy fulladoztam. Gyorsan kinyitottam, és már lila fejjel kapkodtam levegő után.

Korán indultunk mind a négyen (illetve magamhoz képest a szokásos időben), mert felmentünk napfelkeltét nézni a Cruz de Ferróhoz. Még sötétben érkeztünk, jóval a pirkadat és mindenki más előtt. Az ég telis-tele csillaggal, a Hold pedig, nem lévén egyetlen felhő sem, ami eltakarja, fényesen sütött. Nagyon sok idő volt még akár addig is, hogy pirkadjon, és nagyon hamar elkezdtünk fázni. Legszívesebben felgyorsítottuk volna az egész folyamatot, ha tudtuk volna, de közben meg pont az volt az izgalmas, hogy tudod, hogy biztosan eljön, amire vársz, és azt is tudod, hogy repesni fog a szíved, amikor megjelenik, mert annyira gyönyörű, és épp ezért kicsit még késleltetnéd is a pillanatot, mintha ezzel megállítanád az időt... Eleinte csak négyen voltunk, de igazán hárman éreztük szentnek a folyamatot. Csendben imádkoztunk, letettük a köveket, amikben letettük a terhünket is, amit ott akartunk hagyni a keresztnél, aztán arccal arra nézve, amerre már derengeni kezdett a hajnal, vártunk némán. Közben jöttek-mentek az emberek. Érdekes volt látni és megérezni, hogy vannak olyanok, akik talán soha életükben nem éltek meg szent pillanatokat, és épp ezért nem érzékelik egy másik ember ilyen pillanatát sem, amikor az nem mozdul, nem beszél, csak megél valamit belül és kívül vár valamire. Ezek az emberek hangosak voltak, folyton mozogtak, és aztán elmentek. Voltak olyanok, akik megéreztek valamit a pillanatból, de nem vártak, elmentek. Fázhattak is, türelmetlenek is lehettek, és nem érezték különlegesnek azt a napfelkeltét, úgy, mint mi. De legalább nem zajongtak. Aztán jöttek néhányan, akik ott maradtak velünk végig, egy mozdulat nélkül, egy hang nélkül, ugyanúgy várakozva, mint mi. Már hosszú idő eltelt, azt gondoltuk, hogy aznap nem kel fel a nap, pont az a nap lesz olyan, hogy világos lesz ugyan, de nap nem. Már rettenetesen fáztunk, vacogtunk, de persze eszünk ágában sem volt elmenni.

És akkor megjelent... Egy óriási, égővörös gömb, ahogy lassan, méltóságteljesen emelkedett a horizonton. Lélegzetelállító, gyönyörű volt. Abban a pillanatban, amikor megláttuk, elkezdtük énekelni Mozart Ave verum corpus-át három szólamban. Akkor, ott megállt az idő, és nem létezett a tér sem. Csak bámultuk, ahogy egyre nagyobbra és nagyobbra nő a meleget árasztó, hatalmas test, és épp akkorra fejeztük be az éneklést, amikor már teljes nagyságában, de még mindig szerényen, nem vakítóan, tündökölt az égbolton. Másodpercekig álltunk még némán, aztán amikor megfordultunk, láttuk, hogy könnyes arccal álltak az emberek körülöttünk. Odajöttek megköszönni, Javier, Lóri öreg "barátja" percekig szorongatta a kezemet sírva, és mi nagyon boldogan tudtuk, hogy valami életre szólót adtunk, és ugyanúgy kaptunk is. Sajnáltuk azokat, akik elrohantak... Utána még sokáig nem tudtunk megszólalni.

Kicsit később megbeszéltük hárman, hogy mennyire kevés is elég ahhoz, hogy egy mélyérzésű embert boldoggá tudjon tenni az ember... A felszínesen élő embereket az ilyesmi nem hatja meg, de a mélyérzésűek, és akik sokat szenvedtek, ezért megbecsülik a szépet szinte elégnek, ha megérinti a lelküket valami szépség.

Később találkoztunk az egyik kis faluban Javierrel. Mire odaértünk lecsézni, már mindenki tudott az éneklős napfelkeltéről, mert mindenkinek elmesélte, akivel csak útközben találkozott. Nekem pedig virágot hozott, még mindig hálálkodva. Az emberek kérték, hogy énekeljünk nekik.
Gyönyörű volt a séta is, végre újra otthon éreztem magam a természetben. Energiát nyertem a fákból, a bokrokból, és egyáltalán: A HEGYEKBŐL!!!! Az az Isten-élmény, amit annyira kerestem, de a Mesetán nem találtam: egyszeriben megint itt volt, mint az út legelején.

Amikor beértünk Molinasecába, azt gondoltam, hogy ott maradok. Hihetetlenül gyönyörű egy pici városka. De amikor elértük az alberguét, ami a város legszélén, a főút mellett helyezkedik el, már sejtettem, hogy továbbállok Lórival. Túl messze volt a hely a gyönyörű városközponttól, és emellett megint hajtott valami tovább... Egyfajta menekülés. Nem tudnám megmondani, hogy kitől, vagy mitől, egyszerűen csak mennem kellett megint. Barbi és Attila úgy döntöttek, hogy Molinasecában maradnak. Elindultunk hát Lórival, és kb 1o perc múlva Attila megjelent futva mögöttünk, és kérte, hogy várjuk meg Barbust is, mert meggondolták magukat.

Beértünk hát együtt Ponferradába, ami szintén egy nagyobbacska város, mint Astorga (amit én ugye nem láttam, mert csak átrohantam rajta). A szállás nagyon szép, egy négyágyas szobát kaptunk. Fürdés előtt jól kiderült, hogy minden tisztálkodási eszközömet az előző helyen felejtettem, ezért elmentem, hogy újat vegyek. A baj csak az, hogy a tusfürdőt kb ötliteres kiszerelésben árulják, a szappant meg minimum hármasával csomagolják... nem értem. Azt gondoltam, hogy kölcsönkérek, aztán majd egy kisebb helyen, ahol gondolnak a zarándokokra, veszek majd.

Azért városnéztem, láttam, hogy van egy időszakos kiállítás a Caminóról, csak még nem volt nyitva. Gondoltam, hogy szólok a többieknek, aztán majd együttesen megnézzük később. Ahogy visszamentem a szállásra, és a társalgóban lévő két számítógéphez értem, láttam, hogy Eric ül az egyik előtt. Már letettem arról, hogy valaha is lássam az életben, meg már nem is volt fontos, hogy találkozom-e vele vagy sem. (Azt hiszem mindennel így van ez. Amint letesz róla, megkapja az ember. Weöres Sándor írta: "'Mihelyt nem kell: mindenem a tied' - ez az élet vásárcsarnokának felirata.") Kicsit hűvös voltam vele, így nem is kommunikáltunk. Nem zavart, annyira érdekes. Pedig imádtam vele beszélgetni, mert annyira egy hullámhosszon voltunk (de talán ez is egy ilyen dolog: ha két ember ráhangolódik egymásra, akkor egymás gondolatát is megérzik. Azt nem mondom, hogy bárkivel megtörténik ez, de azokkal, akik felé kinyílunk, mindenképp). Akkor sem tudtam neki mit mondani, amikor mosás közben megjelent a szennyesével és közvetlenül mellettem kezdett mosni. Biztos van erre valami magyarázat...

Többször is visszamentem a városba, egyedül is, aztán Andreával, meg Lórival. Végül Lórival ketten néztük meg a kiállítást, ami igazán szép volt. Meg is jegyeztük, hogy nagyon fog hiányozni a Camino. Ponferradában van egy csini kis vár is, amit felújítanak, ezért le van zárva, nem látogatható. Ennek ellenére mi bementünk, pont meg is néztük alaposan, mire észrevette az építőbrigád, hogy nem kellene ott lennünk, akkor kizavartak bennünket.

Este tortellinit főztek Barbiék, hatalmas tülekedés ment a konyhában. Mindenki egyidőben akart főzni, ráadásul annyi ember felhalmozódott a szálláson (itt már megjelentek a buszok, a kiscserkészek és a rettegett, üvöltözős spanyol előcsapatok), hogy a társalgóban matrac tenger volt a földön, a kert pedig tele volt a füvön fekvő emberekkel, hogy lépni sem lehetett tőlük. Kisgyerekek, akiket nem értünk, hogy mit keresnek egy lelki fejlődést megcélzó zarándokúton. Lóri elnevezte őket "a Hollandok"-nak, mert narancssárga pólóban vannak, annyian, mint az oroszok, és szócsővel irányítják őket, ami meg folyton üvölt. Kicsit hektikus érzet, és cseppet idegesítő is. Hát... nyugalomról nem nagyon lehet beszélni, annyian vagyunk, mint a heringek.

A vacsora viszont roppant vidáman telt el. Vettünk közösen egy üveg bort, és én picit becsiccsentve végighahotáztam az étkezést. Felváltva szóltunk be valami vicceset Lórival, amiken annyira röhögtünk, hogy Barbival majdnem megfulladtunk. A legjobb az volt, hogy én vállaltam be a mosogatást, de mint ahogy a főzésnél is tumultus volt a konyhában, a mosogatóra is rengeteget kellett várni. És akkor lefestettem azt a jelenetet, amikor elővéve határozottságomat, és könyökömmel szétrebbentve a mosogató körüli tömeget, sűrű "Excuse me"-k közepette egyszerűen leteszem a (mellesleg nem kevés) cuccot a mosogatóban a már épp mosogatás alatt lévő hatalmas edény halom tetejére az épp mosogató zarándoktársam elibe, azt mondva, hogy "ezt is mosogasd el please, thank you very much". Elképzeltük az arcát :-)))))).

***

A keselyűcsúcson tartott buddhista összejövetel során Sákjamuni átadta övét és kolduló csészéjét Kasjapának. Ananda megkérdezte a tiszteletreméltó Kasjapát:
- A selyemmel díszített övön kívül mit kaptál még Sákjamunitól?
- Ananda!
- Igen?
- Későre jár. Menj és hozd be kintről a zászlórudat!

A Tao azonos a hétköznapi tudattal. A buddhizmus lényegének megtalálásához nem kell képzeletbeli világokat bejárni, csak figyeljünk életünk apró részleteire, és próbáljuk meg intuitív módon megérteni a dolgokat. Ez minden.

Na ezt a történetet pl nem értem.

Ragadd meg a pillanatot

2008-07-01T13:43:00.003+02:00

Sákjamuni megkérdezte tanítványait:
- Milyen hosszú egy ember élete?
- Hetven év.
- Tévedés.
- Hatvan év.
- Nem.
- Ötven év?
- Tévedés.
- Milyen hosszú hát egy ember élete?
- Az élet csupán egyetlen lélegzet.

Ne gabalyodj bele a tegnap és a holnap világába! Éld inkább a mai napot! Bárhol is vagy, bármit is teszel, tapasztald meg a környező világ és az adott pillanat nagyszerűségét!

***

Hát... néha nem annyira könnyű egyrészt elszakadni a félelmeinktől, amik a jövőre vonatkoznak; a megbánásainktól, amik a múltra; vagy nagyszerűnek látni az adott pillanatot. Egyetlen dolog, amit meg KELL tanulnunk: elfogadni azt, ami bennünk van az adott pillanatban, és teljes szívvel megélni. Bármi is legyen az. Félelem, bánat, harag, megbánás, düh... Az örömöt könnyű elfogadni, mert az nem fájdalmas. Csak a másik oldal elemeit nehéz. De ahol öröm van, ott kivétel nélkül bánat is, mert ilyen ez a mi poláris világunk. Vagy mindkettőt eldobja az ember, vagy elfogadja, hogy ha az egyiket keresi (öröm), a másikat is megkapja mellé, kivétel nélkül minden esetben. Csak hát máshogy meg nincs értelme az életnek, most ezt gondolom. Inkább szenvedélyesen, zsigerekből megélem a dühöt is meg a bánatot, mint szenvtelenül állni az örömhöz is.

Szenvedély nélkül mi értelme???

A tudat átadása

2008-06-28T16:36:00.002+02:00

Egy napon Buddha Szidhárta (Sákjamuni a Buddha) szólni készült a keselyű csúcson.
Hirtelen egy virágot húzott elő, hogy megfigyelje a tanítványok reagálását.
Azok nem értették meg szándékát, csak ültek csöndben.
Csak a tiszteletreméltó Kasjapa mosolyodott el.
- Az én megvilágosodási módszerem az, hogy mindenen keresztüllátok, mindent magamhoz ölelek, örömteli szívvel közeledek mindenhez, így tisztán pillantom meg az eredeti arcukat. Ez a rejtélyes tanítás meghaladja mind a nyelvi korlátokat, mind az ésszerű elvek határait. Logikus gondolkodás útján nem lehet eljutni a megvilágosodáshoz. Az intuíciót kell használni helyette. A tiszteletreméltó Kasjapa éppen most fedte fel, hogy eljutott a megértéshez, ezért átadom neki a zen tudatot.

A zen: megvilágosodás, amelyet a szennyezetlen világmindenség elveinek egy szennyezetlen életű elmével való rezonanciája hoz létre. Ebből fakadóan a szennyezetlen elme békés elégedettséggel telik meg.

Na erről meg az jutott az eszembe, hogy mostanában nagyon sokat hallok az intuíció fontosságáról. Pár napon belül többen is ugyanazt mondták, és be is szereztem pár, ezzel kapcsolatos irodalmat, hogy kicsit jobban megismerhessem, mi is az (többek között Oshonak van egy ilyen címet viselő könyve). Állítólag fejleszthető. Vannak gyakorlatok is. Azzal szoktam szórakozni, hogy megpróbálom kitalálni ki telefonál, kitől jön sms, ki csönget, vagy ki fog kimaradni egy csoportból :-)))). Jó kis móka, egyszerű is. Persze vannak ennél komplexebb feladatok is, azokat még nem próbáltam ki. Maradok a dedósoknak is megfelelő szinttel. Meg hát valahol el kell kezdeni, nem lehet, hogy az ember csak úgy föltépi a harmadik szemét, aztán már mindent lát. Ijesztő is lenne, most elképzeltem. De nem is tudom elképzelni. Na mindegy.

Olyan jó volt ma megtapasztalni, amit most tanulok: nem gondolkodni, csak érezni! Nem szavakba foglalni, megítélni, ha látok vagy hallok valamit, hanem megélni a lelkemben, aztán elengedni, készen az újabb élményre. És pár pillanatig nem is fogalmaztam meg, hogy milyen gyönyörű zenét hallok, csak repült a lelkem... Nem tartott sokáig, de ez hatalmas haladás! Sokkal több dolgot látok már a szívemmel, és sokkal, de sokkal többször maradok csendben, mint régebben, mert messze nem akarok olyan mértékben megfogalmazni dolgokat, mint eddig. A legjobb ezt észrevenni magamon. Tényleg szép lassan az ember hozzászokhat ahhoz, hogy csak figyelje magát, mint egy kívülálló. Néhányszor már kritikus helyzetben is ment a dolog, bár azért az még necces, csak pillanatokra tudom irányítani, aztán összedől a dolog. De nem baj, látom, érzem a haladást, bár nagyon lassú folyamat, sok türelmet és kitartást igényel. Nem baj, van időm (remélem)!

Foncebadon

2008-06-26T08:21:00.004+02:00

2007. augusztus 1. szerda

Simon keltett úgy, hogy megbökdösött az ujjával (:-)))) még csak 21 éves, az ártatlan, tiszta fajtából...). Hihetetlen jól aludtam, tök nyugodtan (a tegnapi zaklatott parához képest főleg jó). Együtt indultunk hárman, Simon folyton fényképezett, főleg a gyönyörű napfelkeltét, Nicholas meg őrült japán turistának hívta. Minden áldott reggel kb 2o fotót csinált a napfelkeltéről. Hogy hogy fogja őket beazonosítani évek múlva... na hát ez rejtély. Egy közös fotó után ők elsiettek, és volt egy olyan érzésem, hogy már nem fogom látni őket. Talán soha. Ettől el is szomorodtam.

Az általános rosszkedv velem maradt, és párosult egy megfoghatatlan, de erőteljes félelem érzettel, és fizikai rosszulléttel. 14 km után Rabanal del Caminoban letelepedtem, és úgy döntöttem, hogy megvárom Lórit, és visszacsatlakozom hozzá. Még nem értem meg lelkileg arra, hogy egyedül bolyongjak. Rettenetesen fáztam, és rosszul voltam, mert előző nap sikerült összeszednem egy enyhe napszúrást, és így ültem 2 órát egy fal tövében a földön. Az jó volt, hogy azok a vándorok, akik mögöttem jöttek, majdnem mindannyian lepihentek kicsit, és odaültek hozzám. Amikor nem jött senki, próbáltam naplót írni, de nem mozogtak az ujjaim a hidegtől. Aztán megjelent végre Lóri, nagyon megörültem neki. Kicsit leült, de továbbment a következő faluig. Nem tudtam eldönteni, hogy mit csináljak. Volt egy olyan érzésem, hogy Eric Rabanalban fog megszállni, de igazából nem volt kedvem ott éjszakázni. Mindegy, mondtam Lórinak, hogy várok egy kicsit, mert tudom, hogy jönni fog, beszélek vele, és majd jövök én is Foncebadonba.

Vártam még egy órát (de még nagyon korán volt persze), aztán elindultam. Hát... nem vagyok valami türelmes, biztos nem kellett volna estig várni, csak hát nem volt kedvem ottmaradni. A séta az egyik legcsodálatosabb volt, felfelé a kezdődő hegyekben, fákkal, felhőkkel és rengeteg felismeréssel. Pl felismertem azt, hogy abszolút társaslény vagyok, és nem az a magányos farkas, akinek néha képzelem magam. Persze fontos sokszor egyedül lenni, de nem mint alap állapot. Az sem véletlen, hogy mi a foglalkozásom, sok ember vesz körül, és folyamatosan kommunikálok. És ugyanez jellemző a magánéletre is. Szükségem van arra, hogy szerethessek és viszont szeressenek (lehetőleg úgy, ahogy nekem is jó), hogy saját gyerekeket egyengethessek az útjukon (ÉÉÉS!! tudatosságra taníthassam őket, hogy nekik ne harminc körül kelljen megtanulniuk azokat a dolgokat, amikre nekem nem volt ki felhívja a figyelmemet előbb :-))))))). Arra is szükségem van, hogy ebben a furcsa és néha nagyon idegen világban, ahol a házasságok több mint fele válásba torkollik, egy boldog, szeretetteljes és meleg légkörű családot hozhassak létre és tarthassak fenn, ahova minden családtag szeret tartozni. Tudom, hogy ez munka, dehát mi nem az? És ki bánja? Semmi nem megy magától, mindenért dolgozni kell és áldozatot hozni, de mi érdemesebb annál, minthogy olyan emberekkel együtt lenni, akik boldogok együtt és odafigyelnek egymásra, és ráadásul félig a te testedből öntődtek formába?

Aztán sajnos az a tragikus felismerés is megerősödött bennem, hogy csak akkor hiszek Istenben, az univerzumban, a sorsban vagy mindegy hogy hívjuk, ha úgy mennek a dolgok, ahogy én szeretném. Pedig hát a hit ugye pont nem erről szól... Ha szenvedés van, akkor már nem bízom meg abban, hogy épp ezzel együtt halad minden jó felé. Azért már lett ezen a bizalmatlanságon egy kis rés, mert ugyan még a saját egómból kiindulva vasmarokkal ragaszkodom akkor is dolgokhoz, amikről már tisztán látom, hogy nem vezetnek sehova. Tehát már legalább látom, ha nem is engedek a 21-ből. Azért mégis még a mindennél is megpróbálok többet tenni, hátha mégis sikerül, ha még többet teszek érte (akár erőn felül is, vagy olyan módon, ami más szemében megalázó) és pont azzal a lépéssel érem el a célomat. Konkrétan most ez a várakozás a példaértékű eset erre (de ezer más dolog volt már az életben, ha csak a tudatos életemet nézem, vagy az elmúlt 3-4 hónapot, már akkor is). Éreztem, hogy nincs helye a találkozásnak Erickel, azt is, hogy abban a faluban fog megszállni, és vártam is, és csak egy jó idő elteltével engedtem át az irányítást és indultam tovább. És aztán jött egy Marie nevű lány (akivel Leonban találkoztam), aki elmondta, hogy igen, Eric Rabanalban maradt... Na viszont az, hogy végül azért mégiscsak hallgattam a belső irányítóra, az már egy lépésnek számított, legalábbis így éltem meg. Biztos ezerszer lesz még, hogy nem lépek még ekkorát sem, a kicsinek is örül az ember.

Marie-val egyébként nagyon jót beszélgettem, és a beszélgetés alatt döbbentem rá arra, hogy Santa Catalinába pontosan azért kellett mennem, hogy ezeket az érzéseket és felismeréseket megtapasztaljam és meglássam, és a megfelelő következtetéseket levonjam. (Mindig azt szoktam mondani, hogy az élet egy puzzle, ahol az események a darabok, amik mindig utólag kerülnek a helyükre, és sokszor retrospektíve jövünk rá látszólag teljesen különböző események közötti összefüggésre. Ha én akkor nem megyek oda, akkor nem ismerem meg ezt, ha nem ismerem meg ezt, akkor nem találkozom azzal, ha... stb. És lehet, hogy a maguk idejében teljesen véletlennek tűntek dolgok, PEDIG VÉLETLENEK NINCSENEK! Mert aztán később rájössz, hogy minden aranyszálon összefügg.)

(Itt zárójelben megjegyzem, hogy igen, majdnem végigagyaltam a Caminót, és majdnem egy újabb évnek kellett eltelnie, hogy a lényeget megtanuljam, azt, hogy agyalás helyett inkább érezzek, és ne az elmémet nyissam meg és használjam az érzések feldolgozására, hanem a szívemet inkább, hiszen azok a felismerések, amik akár a Caminón, akár azóta értek utol csakis a gyakorlatban érvényesek, az agyalás pedig nem gyakorlat, hanem bölcseskedés, ami szart sem ér, ha az ember közben meg szenved, mint a kutya. Ott kezdtem el megtapasztalni azt, amikor tényleg elenged az ember minden akarást, és azt mondja, hogy csessze meg! Ha nem akar alakulni a dolog, akkor nyilván azért nem, mert nincs is helye a dolognak. Erőltethetünk dolgokat, futhatunk pár kört, ám SEMMI, DE SEMMI NEM FOG VÁLTOZNI, HA ANNAK NINCS HELYE. Nem tehetünk mást, mint hallgatni a jelekre, és hagyni, hogy minden úgy történjen, ahogy történnie kell. Ha a jelek azt ordítják, hogy az embernek nincs már dolga egy másikkal vagy egy helyzettel, akkor megfeszülhet, akkor sem lesz. Nem véletlenül. Kár, hogy ez az élmény a mai napig elfelejtődik, újra és újra meg kell tanulni, fel kell idézni, mert a vágyak nem könyörülnek, és nem adnak teret a belátásnak. Zárójel bezárva.)

Azt is érdekes volt megtapasztalni, hogy milyen az amikor nem próbálunk meg gondolkodni a másik fejével, és nem próbáljuk meg kitalálni, hogy vajon miért csinálta vagy nem csinálta ezt vagy azt, hanem nemes egyszerűen elfogadjuk, hogy ÍGY VAN ÉS KÉSZ! Tök mindegy is, hogy miért. Nem láthatom az összefüggéseket, és nem is biztos, hogy látnom kell. Na ilyenkor kell hinni és bízni, hogy minden, számunkra kellemetlen vagy érthetetlen dolog mögött van egy összefüggés, ami miatt annak a dolognak éppen úgy kell alakulnia, ahogy alakul. Lehet, hogy később kiderülnek az okok, de az is lehet, hogy nem. Ha nem firtatjuk az okokat: na ez a hit. Na és nekem ez megy még bazi nehezen, mondhatnám sehogy se, csak pillanatokra. A logikusan folyton elemző elmém csak akkor fogad el dolgokat, ha látja a miértjüket, hogy merre tartanak, és ha bebizonyosodik róluk, hogy van létjogosultságuk. Mint egy őrmester.

Ma kifejezetten féltem, amikor az jutott eszembe, hogy mi lesz, ha hazamegyek ebből az Édenből. Lórival mindketten ugyanazt fogalmaztuk meg: hogy már nem mehet ugyanúgy az életünk, mint a Camino előtt. Egyszerűen az az élet már nem elég. Nem is tudom mihez hasonlítani. Talán ahhoz tudnám, amikor egy ételbe csak sót teszel, akkor is finom lesz, de ha egy csipetnyi cukrot is raksz bele, akkor megbolondul picit a cukortól, és sokkal intenzívebben fogod érezni az ízeit. Én most nagyon félek, hogy mi lesz otthon... Megint bennem van az a hülyeség, hogy az én irányításommal változnak majd a dolgok, nekem pedig fogalmam sincs, hogy min kellene változtatni, főleg hogyan... Pedig csak el kellene engednem az egészet, és hagyni, hogy minden alakuljon. Megfogalmazni persze, hogy szükséges a változás, aztán rábízni a kulimunkát a sorsra. És ez mindenre érvényes. Elengedés... hú, de nem könnyű.

Na és akkor a szállás. Már több km-ről láttam egy hatalmas feliratot az albergue falán. Nem tudtam kivenni a betűket, de sejtettem, hogy az lesz az. Aztán amikor beértem a faluba, kiderült, hogy 3 szállás is van, és érdekes módon csak abba az egybe mentem be, amelyikben Lóri már letelepedett. Valahogy tudtam, hogy abban lesz, ez nem is volt kérdés. A helynek egyébként nagyon kellemes, kifejezetten falusias atmoszférája van rengeteg kecskével, és az infrastruktúra majdnem teljes hiányával. A szállás előtt van egy pad, kiültünk beszélgetni páran, de hihetetlen forróság van. A jó viszont az, hogy a cuccos kb 1o perc alatt szárazra aszik. A szálláson masszás működik, és egy biobolt (elképesztő!!). Nem rossz, na!

Pont lenn lébecoltam a földszinten (a szobák az emeleten vannak), amikor láttam, hogy Barbus meg Attila elsétálnak a szállás előtt. Utánuk szóltam, kiderült, hogy arra gondoltak: továbbállnak a következő faluig. Aztán elmondtam nekik, amit még tegnap Andrea mondott nekem, hogy azon a helyen se víz, se villany, se wc, semmi az égvilágon, lehet, hogy annyira nem buli... Úgyhogy lecuccoltak, maradtak ők is.

Holnap Cruz de Ferro napja. Még jó, hogy idejöttem Lóri után, mert ő mondta el a butus kis fejemnek, hogy mi is az a Cruz de Ferro, és hogy az a szokás, hogy a vándorok köveket visznek oda, amely a terheiket jelképezi, aztán ott leteszik. Eredetileg otthonról kellett volna hozni, de innen is vihető, az ugyanúgy érvényes. Na nekem egy jó nagy kell, ahogy elnézem magamat... Arra gondoltam, hogy egy fehér követ szeretnék felvinni, és ahogy ezt elgondoltam, pont találtam is egy jóképűt. Igaz, hogy földig húzza a zsebemet, de úgyis csak pár kilométert kell cipelnem, aztán megszabadulhatok tőle. Nemcsak átvitt értelemben teher, hanem valóságosan is :-)))).

Este alig tudtam elaludni, mert a kedvenc spanyolok ott ordítoztak az ágyam mellett közvetlenül.

Santa Catalina de Somoza

2008-06-22T15:23:00.005+02:00

2oo7. július 31. kedd

Reggel ismét együtt indultunk Lórival, de csak 6-kor sikerült elindulnunk. Odaadta még este a telefonját 5 órára ébresztőre állítva, de kikapcsolva, így amikor megszólalt az ismeretlen hang fogalmam sem volt félálomban, hogy honnan jön és mi az, azt gondoltam álmodom csak. Legközelebb, amikor kinyitottam a szememet, már fél 6 volt. Na ezért sikerült csak ilyen későn elindulni.

Hospital de Orbigóba érve kerestünk egy bárt, ahova beültünk lecsézni. Pont ott ült az óbégatós néni. Azért hívjuk óbégatósnak, mert állandóan azt csinálja, hogy az országút mellett megy kitárt karokkal, és torkaszakadtából ordít. Én még nem hallottam, de Barbi panaszkodott már rá, többször volt hozzá szerencséje. (Egyébként is mindig furcsán viselkedik. Bercianosban pl mezítláb jött el a templomba.) Szóval kiderült róla, hogy francia, és az, hogy egy évig kómában volt, már lemondtak róla, de felébredt és teljesen egészséges maradt (hát a furcsaságait leszámítva persze), ezért ordít nap mint nap kitárt karokkal, hálát adva a sorsnak és Istennek, - akiben a felébredése után kezdett hinni - a csodás megmeneküléséért. Elénekeltük neki az egyik kedvenc nótámat, a Mon coeur-t franciául, aminek az volt a hatása, hogy hangosan sírva fakadt örömében, nekünk meg elszorult a torkunk.

(Azóta is nagy hatással van rám ez a nóta meg egy másik, az Ubi caritas kezdetű. Mindig viszket a torkom, amikor elénekeljük a kórussal.) Mondjuk nem csoda, nagyon szép szövege van:

Mon coeur se recommande a vous,
Tout plein d'ennui et de martyre;
Au moins en dépit des jaloux
Faites qu'adieu vous puisse dire!

Ma bouche qui savait sourire
Et conter propos gracieux
Ne fait maintenant que maudire
Ceux qui m'ont banni de vos yeux.

Sajnos nem tudom lefordítani, mert nem beszélek franciául, aki esetleg hamarjában tud egy fordítást, azt megköszönném. Az biztos, hogy szerelmes szöveg. Találtam egyébként a youtube-on 3 felvételt, de egyik szörnyűbb volt, mint a másik, nekünk pedig nincs belinkelhető sajnos.)

Továbbálltunk hát, otthagytuk a francia lányokat a bárban sírdogálni, útközben pedig találkoztunk egy erősen sántító hölggyel az erdőben. Megkérdeztük, hogy segíthetünk-e valamit, és hogy rendben van-e vele minden, van-e kenőcse, ragtapasza stb, mire elkezdett sírni, és elmondta, hogy rossz napja van. Úgy látszik ma ilyen hatással vagyunk az emberekre, mindenki sírni kezd.

Nagyon hamar Astrogába értünk (nem meglepő a nagyon hamar, Lórival csak rohanni lehet. Néha már nagyon gyors nekem a tempó, ha meg lemaradok megkérdezi mi baj van), megpróbáltuk elintézni a repülőjegyet mind telefonon, mind pedig utazási irodába betérvén. Semmi siker. Mostmár lassan el kell dönteni, hogy a sorsra bízzuk-e magunkat, vagy sürgősen veszünk másik jegyeket, ezeket veszni hagyva. Ez borzasztóan felbosszantott. Ilyen hangulatban döntöttem úgy, hogy nem maradok, hanem továbbállok. Pedig itt is van gyönyörűséges Gaudí épület!

Pihentem egy kicsit a katedrális mögötti kis park féleségben meg vizet is vettem, aztán nekiindultam roppant bölcsen délután 2 órakor, amikor az okosabbak sziesztáznak az 5o fokos melegben. Háááát... nem szeretném ezt még egyszer megtapasztalni, nagy-nagy butaság volt. Az utolsó másfél kilométeren szabályos pánikroham tört rám, mert iszonyú meleg volt, rosszul voltam a hőségtől és attól, hogy elfogyott a vizem, és féltem, hogy valami bajom lesz. Főleg úgy, hogy tudtam, hogy a többiek csak holnap jönnek utánam, ma pedig órákig is ott feküdhetek valahol anélkül, hogy arra járna valaki.

Először hihetetlen boldog lettem, amikor végre megérkeztem Santa Catalinába. De a kezdeti örömöt felváltotta az az érzés, hogy "Mi a fészkes fenét keresek én is? Mi a fenének jöttem ide?" Na ez nagggyyyon rossz volt. Elmentem az önkormányzat által fenntartott alberguebe, ami egy hányás volt kb. Összesen hárman voltak ott, az egyik Lóri nagy haverja, Javier. Az ágyakon a matracok gyanús színűek voltak, az egész atmoszféra nyomasztó volt, Javier épp a gatyáját mosta a bidében, mert csak ott lehetett bedugni a csapot. Hát... letettem a zsákom, és megnéztem a két másik magánszállást. Mindkettő gyönyörű tiszta és új, visszamásztam a zsákomért és bementem a legelsőbe. Csak két euróval kerül többe (így is csak 5 volt), na de a különbség... Bár a hospitalero le sem tojta a fejemet, hihetetlen kedvetlenül irányítgatott. Igaz, a másik helyen meg ott sem volt :-)))). Na mindegy.

Bementem a templomba, csak erre volt energiám 4o kilométer után, de a felvigyázó néni odaült közvetlenül mögém, és folyton a nyakamba köhögött. Nem mondom, hogy jobb kedvem lett ettől. Legszívesebben megkértem volna, hogy minimum ne köhögjön nyakon, de a legideálisabb mégiscsak az lenne, ha magamra is hagyna pluszban. Nem szóltam semmit (nem is tudtam volna elmagyarázni neki, csak esetleg hessegető mozdulattal, az meg mekkora bunkóság máááár...). Csak mérgelődtem magamban.

Aztán átnéztem a másiknak a bárjába, ahol kinn ültek a vándorok sört szürcsölgetve meg fagyit eddegélve. Lerogytam melléjük nem valami jó hangulatban (legszívesebben visszarohantam volna a többiekhez Astorgába, annyira egyedül éreztem magamat). Akkor megismerkedtem Andreával, akiről kiderült, hogy magyar. Vele nagyon jót beszélgettünk, aztán még egy menüt is rendeltem magamnak estére. Ha már ide vettettem magam a sorssal, legalább vacsorázzam egy jót. Aztán később megjelent a két kedvencem, egy francia testvérpár, Simon és Nicholas, és megtudtam, hogy ez az utolsó alkalom, hogy láthatom őket. Ők ugyanis minden nap 5o kilométert terveznek megtenni mostantól, azt meg én azért nem szeretném. Az ő társaságukban ettem meg a menüt, közben beszélgettünk egy nagyot, és kicsit jobban megismertem őket. Két hihetetlenül tiszta lelkű fiú. Ösztönösen azonnal megkedvelem a tisztaságot sugárzó embereket. Aztán ez a benyomás vagy változik, vagy nem. Attól függ, mit tesznek. De ennek a két fiúnak olyan a kisugárzása, mint egy tiszta forrás. (Ez azóta sem változott, ugyanolyanok még mindig :-))))

Este megbeszéltem Simonnal, hogy mivel nekem se órám, se telefonom nincs, amit beállíthatnék, nem tudok felébredni magamtól időben, lécci keltsenek fel hajnalban, amikor ők kelnek. Fél 5, a számomra megszokott időpont, pont megfelelő. Együtt elindulunk reggel, aztán ők gyorsabbra veszik az iramot.

Egész nap rosszul éreztem magamat. Nem akartam Astorgában maradni, valami hajtott tovább (és most nem Eric volt, mert ő Astorgában szállt meg, ezt tudtam ugye), és nem értettem, hogy mi volt az. Itt viszont, ahol voltam, nagyon rossz volt a bőrömben. Fura dolog volt ez, mert olyat csináltam, ami nem esett jól, de úgy voltam vele, ha valami azt súgja, hogy menni kell, akkor megyek. Ez egyszer végre nem a fejemre hallgatok, ami mindig borzasztó logikusan megmondja mit kell tenni, hogy az logikus, elfogadható, tetszetős stb legyen (különben is túl sokat gondolkodom állandóan, ahelyett, hogy érezni hagynám magam vagy hatni a dolgokat anélkül, hogy szavakba és gondolatokba önteném), hanem az intuíciómra, ami ugyan félelmetes, mert a megszokottal szemben tök mást mond, de ami most azt mondja, hogy valamiért menni kell, és én bízni akarok ebben az érzésben, nem akarhat rosszat. Meg az is igaz, hogy nagyon szerettem volna egyedül lenni, megtapasztalni, hogy milyen lett volna, ha egyedül jövök, ahogy eredetileg terveztem (milyen vicces a sors: amikor elmondtam a pasimnak, hogy egyedül jönnék, akkor azt mondta, hogy azt már nem, szakít velem, ha ezt megteszem. Barbi beszerveződött mellém, hogy ne bántsam a srác szociális érzékenységét, erre mégiscsak szakított velem :-))). Hát, lettek volna pillanatok, amikor megbántam volna, ha egyedül jövök. Pl mint most is...

Mert még most sem jöttem rá, hogy miért is vagyok itt és nem Astorgában...

Búcsú

2008-06-14T23:18:00.003+02:00

Tavaly a Caminón egyetlen dologtól nem váltam volna meg szívesen (csak abban az esetben, ha életet mentett volna, de azért reméltem, hogy erre nem kerül sor - és nem a medál miatt!), az pedig a láncom volt, a jin-jangos medállal.

Hétfőn elutazik ő ismét a Caminóra Annussal, de csak a Vaskereszt tövéig, és már nem jön vissza többé. Nagyon nehéz volt megválni tőle, meg is sirattam. Egy gyertya is vele utazik, megkértem Annust, hogy gyújtsa meg a keresztnél. Sose gondoltam volna, hogy meg tudom tenni... Nagyon-nagyon sokat jelentett nekem ez a kis tárgy. Köveket visznek a vándorok a Vaskereszthez (Cruz de Ferro), köveket, amik a terheiket jelképezik, amiktől azután jelképesen megválnak a keresztnél egy ima kíséretében.

Nekem most ez a medál a kő, amit Annus letesz majd nekem...

Káosz után szabadon - A megvilágosodás eredménye

2008-06-11T15:40:00.005+02:00

Mennyire irigylem Annust! Ő a legújabb - idei termés! - Caminós utazó a kórusból, akinek már egy hete sincs elindulni a NAGY ÚTra. Hányszor álmodtam, hogy Azofrában vagyok újra, vagy a hegyekben... És Annus útitársat keres. Hát nagyon szívesen elmennék vele, ha tehetném. Kár, hogy most nem lehet.

Aztán vipassana meditációra is gondoltam, hogy elmegyek, mert nagyon vonz és mert nem ártana... de akkor meg pont egy kórusversenyre utazunk a kórussal versenyezni egy vidéki városba, úgyhogy ez sem jön össze idén.

Osho azt mondja, hogy a változást káosz előzi meg. Na hát az van bőven a fejemben, és kicsit ijesztő, hogy egyedül kell szembenéznem vele, mert a lehetséges segítségek - illetve a segítségnek pl a fent említett két elég ütős fajtája - elérhetetlenek számomra most. Semmi sincs véletlenül...

Ma, egy meglehetősen hosszas beszélgetés során elszörnyedve ismertem fel magamban, hogy vannak dolgok, amiket márpedig én egyszerűen NEM AKAROK TUDOMÁSUL VENNI!!!! A képembe mondják az igazságot, én pedig nem is akarom meghallani! Elmondják, hogy valaki, akiről azt hiszem, mert azt akarom hinni, hogy mély érzésű, fejlődni akaró lelki ember: egyáltalán nem az, hanem egy sekélyes gondolkodású és érzésű egyén, aki sokmindent akar az élettől, csak épp fejlődni nem - legalábbis nem azon a síkon, amiről számomra úgy tűnt pedig, hogy ő is fontosnak tart - és én elsiklom a szavak felett... Biztos ez az elme védekező mechanizmusa a fatális tévedések ellen, tévedések, amikre folyamatosan ébredek rá, és amikkel nem igazán akarnék szembesülni. Hogy ennyire hihetetlen méreteket öltően félreismertem volna valakit... Bár már ez sem a legelső eset, ha jobban belegondolok.

Na és hát ezekből (is) adódik a fejemben káosz, ami nem akaródzik tisztulódni. Sem a dráma, sem a kineziológus, sem Osho tanításai vagy a többi okos könyv, tanítás és gondolat nem képes segíteni most, így tűnik. Remélem valami jó kis dolog van születőben ebből a roppant fájdalmas és hosszadalmas vajúdásból.

***

A megvilágosodás eredménye

Ősidőktől fogva sokan kerekednek fel, hagyják el otthonukat és szeretteiket, hogy a buddhizmus útját válasszák, és a zen meditációt tanulmányozzák. Rengeteg időt és energiát fordítanak arra, hogy fegyelmezetten elmélkedjenek, de mire mennek vele? Ha ezt a kérdést megvilágosodott zen mestereknek tennénk fel, szinte biztos, hogy egyhangúan ezt válaszolnák:
- SEMMIRE.

Ha eltűnik az okoskodó gondolkodás, béke árad szét elménkben - nem marad más, mint a "semmi", és minden magától értetődő lesz.

Cím nélkül

2008-06-09T16:46:00.004+02:00

Kaptam ma egy nagyon kedves emilt Siriustól. Azt írta, hogy kicsit aggódik, hogy hova tűntem, ez nem rám vall... merthogy bőszen azt ígérgettem, hogy amikor odalesz a vizsgaidőszak (márpedig az súlyosan odavan pont két hete), akkor mindenképp írok majd, lévén, hogy több időm lesz...

És ez így is lett. És aztán mégse írok. Sok oka van ennek. Az egyik, hogy most végre van időm moziba, csavarogni, biciklizni, kirándulni vagy kiállításokra menni, és hát inkább odamegyek, mint a gép előtt kuksoljak. És sajna mostanában olyan kérdésekben sem a bébi javára döntök, hogy olvasás versus blogírás, vagy filmnézés versus blogírás, és még sorolhatnám. És, őszintén, ezt én annyira, de annyira nem bánom! Előfordul, hogy napokig nem kapcsolom be, aztán meg tornyosulnak az emilek, amikor meg végre igen. Hát most ez van. Az íráshoz nekem ihlet és külső inspiráció kell, amit több forrásból kapok - amikor bugyognak ezek a források. De most még csak nem is cseperegnek, és ezt sem bánom. Sőt!

Nincs kedvem okoskodni sem, mert csomó mindenről, amit szentül hittem igaznak és üdvösnek még nemrég is, kiderült számomra a közelmúltban, hogy hatalmasat TÉVEDTEM, és amiket viszont a régi dolgok helyett találtam - nem érzem szükségét annak, hogy megosszam. Nem azért, mert nem lenne publikus - ugyanezekről írtam régebben folyamatosan - hanem mert nem tudom megfogalmazni őket, és mert NEM IS KELL. Ez volt egyébként a legnagyobb felfedezés, amit az elmúlt időben tettem. Valahogy most elmúlt a szószátyárság, ami eddig folyton ideültetett a géphez. Csak érzések vannak, amiket igyekszem nem szavakba önteni, csak megélni. Azt sem érzem most valahogy fontosnak elmondani, hogy miket olvasok. Mindegy.

Aztán az az érzés is gyökeret vert bennem, hogy ha valaki okosságokat akar olvasni, vagy szüksége van valamilyen bölcsességre, azt nem pont tőlem kell megtudnia, mert nálam sokkal, de sokkal okosabbak leírták már ezeket a gondolatokat, én is tőlük tanultam (az mindig más kérdés persze, hogy a fejben lévő tudomást mennyire ültetjük át a gyakorlatba, mert csakis ez számít - na tessék! Megint egy okosság, mégsem bírom ki úgy látszik...), hatalmas a választék a könyvesboltokban. Tanúja voltam többször is az elmúlt időszakban mások olyan - akár krízis - helyzeteinek, amikor egyszerűen nem tudtam mit mondani. Tudtam, hogy ott, akkor úgysem jutna el az üzenet, mert nem volt kész rá a másik. Csak üres, álszent okoskodásnak hatott volna minden szó, még akkor is, ha később kiderül majd, hogy igaz és építő. Tudtam, mert bennem is lassan változtak ugyanezek a dolgok korábban, és a saját szenvedéseimmel cáfoltam volna meg a saját szavaimat. Kész kell lennie az embernek, nyitottnak és keresőnek kell lennie, és a legfontosabb, hogy neki magának kell kérdeznie, belső indíttatásból. Egyedül akkor befogadó, és még úgy is nagyon nehéz a változás, ha megvan a hajlandóság. Ha meg még nincs is, akkor meg kicsit falra hányt borsó effektus minden közlés - azzal együtt, hogy természetesen minden elhangzott vagy leírt szó fontos, mert egyszer célba ér, bár lehet, hogy csak 2o év múlva, ha akkor lesz kész rá az illető. Még akkor is érdemes persze elmondani, ha azonnal nem hat. Sokszor álltam úgy olyan történésekkel szemben, amiket magam is megéltem már, hogy mégsem tudtam mit mondani a másiknak, mert tudtam, hogy nekem is irtó nehéz volt túljutni rajtuk (azzal a pár dologgal kapcsolatban pedig, amiken még mindig nem sikerült, megtanultam elfogadni azt a tényt, hogy vannak olyan "maradványok" a múltból, amik életem végéig el fognak kísérni a súlyuk miatt, de hogy ez egyáltalán nem baj), és mert tudtam pontosan, hogy mit érez a másik, és hogy azokat az érzéseket nem lehet okosságokkal kiváltani, hanem meg kell élni azokat a maguk teljességében és mélységében, bármennyire is fájdalmas, ÉS ADDIG, AMÍG CSAK OTT VANNAK. Elkerülhetetlen. Illetve elkerülhető, csak megnyomorít lelkileg. Ezt mostmár végre tudom, és azóta csak üres szövegelésnek érzek mindent, ami mást állít. Ami azt mondja, hogy az ember ne vegye tudomásul az érzéseit, vagy hogy majd más, hasonló dolog orvosolja a problémát - mert csakis a megélés és elfogadás orvosol mindent, és nem a menekülés vagy a pótszer, vagy a magunkra erőltetett bármilyen érzelem.

(Visszaolvasva megint okoskodásnak hat ez az egész, és pont ezekről nincs kedvem írni, mert ezek a felismerések annyira gyönyörűek voltak, hogy árulásnak hat minden ezekről leírt vagy kiejtett szó.)

Azt viszont nagyon szívesen megosztom, hogy a Millenáris Parkban még egy pár hétig nyitva lesz a Csodák Palotája, ahol szombaton újra kisgyerekként játszhattam önfeledten. Nagyon nagy móka az egész, mindent, de mindent kipróbáltam!!!! (Ja, nem. Bocs. Egyet nem, mert hosszú sor állt ott. Ez egy egykerekű bicikli volt a magasban egy kötélen.) Viszont teljesült egy régi álmom, az, hogy héliumot szipákoljak és olyan hangon beszéljek. Volt egy félórás előadás fizikai kísérletekkel, és megkérdezte az előadó, hogy nincs-e olyan, aki kipróbálná a héliumos lufit. Rögtön a magasba lendült a kezem (majdnem leszakadt a vállamról. Én voltam az egyetlen jelentkező, nem is értem miért...), és már rohantam is a színpad felé, hogy elszórakoztassak a Vizipók csodapók hangommal kb 5o vadidegent :-)))). Nagy élmény volt, hallhatóan nekik is.

Biztos fogok majd megint máshogy is érezni az írással kapcsolatban, meg hát megígértem Siriusnak a telefonban, hogy nem hagyom abba az írást, és tuti múzsám is akad majd újra, aki inspiráljon, és akkor majd megint előtör belőlem a most szunnyadozó szószátyár énem, ami aztán megint meg akar majd állandóan nyilvánulni, és akkor... szerintem fogok én még itt okoskodni!

Addig is a Caminós naplót azért majd folytatom. :-))))

Villar de Mazarife

2008-06-02T16:13:00.011+02:00

2oo7. július 3o. hétfő

Lórival együtt indultunk, megbeszéltük a tegnapi áldás áldásos hatását :-)). Aztán a hitről is szó volt, és elmeséltem neki az álmaimat. Atyaisten ezt az álom kavalkádot! Rengeteg dolog történt. Feleségül kért Romcsik. Először igent mondtam, de aztán eszembe jutott, hogy mennyire nincs közünk egymáshoz, úgyhogy meggondoltam magam a kritikus pillanat előtt. Aztán két kacsacsőrű pingvin élete felett döntöttem. Két választásom volt: vagy megfulladnak (már nem emlékszem mitől), vagy az oroszlánok eszik meg őket. Harmadik lehetőség nem volt, úgyhogy arra gondolván, hogy a fulladásos halál sokkal rosszabb, az oroszlánok meg hamar végeznek velük, inkább az oroszlánokat választottam, de nagyon sajnáltam őket, mert aranyos pofijuk volt a kacsacsőrükkel. Aztán Lóri ledorongolt, de egy hatalmas puzzle-on megmutatta (talán az űrből nézve?), hogy az a rossz, ami most történik velem, a nagy képben mégiscsak jó. Hát... Úgy tűnik nem unatkoztam éjjel :-))). Na, amikor mindezt jól megbeszélgettük, akkor én lemaradtam.

Mazarifében ismét utolértem Lórit, megreggeliztünk, és nagyon fura érzésem támadt. Úgy éreztem, hogy élet-halál kérdése most, hogy továbbmenjek a még 14 km-re lévő Hospital de Orbigóba. Nem tudtam megmondani miért éreztem ezt, de elkísértem Lórit a szállásra, és kész voltam arra, hogy továbbálljak. Megnéztem a szállást, Lóri meg győzködött, hogy maradjak inkább. És egyre jobban megtetszett a hely, úgyhogy nem engedelmeskedtem a hívásnak, hanem inkább a győzködésnek (na azért annyira nem kellett kéretni magamat...:-))), és letáboroztam. Ez a hely egyszerűen elképesztő!!!! Van egy kismedence a kertben, rajzolni lehet a falakra (találtunk is egy magyar feliratot "élj boldogan és ne siess" szöveggel), a teraszon lehet aludni matracokon. ÉÉÉÉÉS! Ingyenes az internet, ami a csodával határos. Láttam a vendégkönyvben, hogy Ericék csapata tegnap járt itt. Meg is írtam neki ímélben rögtön ezt a hatalmas felfedezést, miután visszaírt, hogy Orbigóban van épp most...

(Már régebb óta tudom, hogy hihetetlenül rá tudok hangolódni emberekre, akik kicsit jobban érdekelnek, mint az átlag, és akkor összekötődöm velük valahogy. Időnként érzem az érzéseiket, és néha tudom, hogy hol vannak. Illetve nem TUDOM, hanem inkább ÉRZEM, és valami hajt arra a helyre, ahol vannak. Aztán később derül ki mindig, hogy igazat szólt az érzésem, mert tényleg azt érezték, vagy tényleg azon a helyen voltak. Persze ez mind nem tudatos. Na szóval Eric pont ott volt, ahova hajtott az érzés, hogy menjek.)

Azt is megírta, hogy úgy döntött lelassít, így holnap csak Astorgáig megy, ami Orbigótól csak 16 km. Én meg pont úgy döntöttem, hogy kicsit tempósabbra veszem a figurát, és nem állok meg Astorgában, hanem tovább sétálok Santa Catalináig.

Nagyon rossz kedvem volt ma. Hiányoztak azok a jó kis beszélgetések Erickel, meg a humora. Nagyon tud bolondozni, mindig megnevettetett (színész ugye, és egyszer eljátszotta a durcás kisgyereket... Háááát, egy ideig nem tudtam továbbmenni a röhögéstől).

Aztán az is nyomasztott, hogy hogy fog érezni Barbus, hogy továbbmegyek holnap, és elszakadunk egymástól... Ettől kifejezetten rettegtem. Aztán később, amikor megbeszéltük a dolgot, megértette. Neki sem rossz az egyedüllét, meg most nincs is egyedül igazából, mert egy Attila nevű magyar sráccal vándorol. Még tegnap ismerkedtek meg Leonban a szálláson, egész sokat beszélgettek este, érezhetően felszabadult volt Barbus, nyilván ezért sem bánja annyira. Elmondtam neki, hogy nem tehetek róla, szükségem van arra, hogy teljesen egyedül legyek kicsit. Az volt az egyetlen technikai kérdés, hogy mi lesz a pénzzel, ami az én kártyámon csücsül. Megszerveztük, hogy reggel úgyis Lórival megyek Astorgáig, kiveszek neki pénzt és Lórinál hagyom, meg a nyomorult repülőjegyet is elintézem, és akkor majd Compostelában találkozunk.

A szokásos fürdősdi meg miegymásosdi után Lórival belecsobbantunk a medencébe a 4o fokban, húúúúú de nagyon klafi volt! Aztán napoztam kicsit, majd megnéztem a kistemplomot, és a boltot is megkerestem, mert én vásároltam be a közös vacsorához.

Megszabadultam a Btadinomtól végre. Letettem az ebédlőben egy szekrényre, valaki majd csak hasznát veszi. Én már megtanultam, hogy hasznosabb a teafa olaj, a Betadin nem annyira egészséges. Így van ez. Ha valakinek nem kell valami - bármi! -, akkor otthagyja valahol, valakinek tuti szüksége lesz rá egyszer, mert esetleg nincs mivel fertőtlenítsen, és akkor majd így segítséghez jut egy seb. Nagyon jó ez. A jó körforgása. (Na meg a rosszé is így működik sajnos, de ez egy másik kérdés...) És a falra is rajzoltam egy jin-jang jelet. Ezeket a fontos munkákat végeztem el ma :-)))).

Este Barbi főzött krumplis tésztát, és a rohadtak azt találták ki, hogy holnap meg palacsintát sütnek Astorgában... erre meginogtam kicsit megint, mert már aaaaannyira, de aaaaaannyira vágyom palacsintára... Majd holnap kiderül jól, hogy mire vágyom jobban. Pár darab édes tészta tekercsre, vagy a hőn áhított magányra.

Mostanában a sétákat sem élvezem annyira. Lehet, hogy a tájék milyensége teszi, kihalok ettől a lapiságtól ameddig a szem ellát. Nemsokára újra itt lesznek a hegyek, erre várok titokban. Egyáltalán nem bánom a hegymenetet, akkor ki tudok kapcsolódni. Viszont ezen a vasalódeszkán még meditálni se tudok menet közben. Mondjuk az is igaz, hogy ma egyáltalán nem sikerült egyedül lennem, mert valaki mindig odajött hozzám. Aztán meg a lábam miatt szenvedtem sokat, és ez állatira letört. utólag megnéztem hol tartunk a "Hasonlatban". 5o körüliek vagyunk most, és erre a korra kisebb (vagy nagyobb, kinél mekkora) válság jellemző, úgyhogy ha követjük az analógiát, még ez a "középkorúsági" krízis is belejátszhatott a mai csodás lelkiállapotba. Csúcsszuper érzés volt.

Annak az egy dolognak viszont nagyon örülök, hogy Barbus összebarátkozott ezzel az Attila sráccal, akivel állandóan beszélget. Az mondjuk egy kicsit furcsa volt, hogy amikor órákkal utánam megérkeztek, a terasz másik végébe cuccoltak le tök messze tőlem, de annyira nem bánom. Valami németek alszanak mellettem.

És még egy gyönyörűség: a telehold pont rám világított a teraszon éjjel. Még hullócsillagot is láttam az "ágyból". Persze, hogy kívántam is...

Leon

2008-05-29T21:34:00.005+02:00

2oo7. július 29. vasárnap

Ez volt a Camino legszörnyűbb napja eddig, minden szempontból. Mivel mondhatni nem sokat aludtam éjszaka, ezért rohadt fáradt voltam reggel. Az élethez se nagyon volt kedvem. Barbi és Gyöngyi is velünk tartott. Hát... ma nem tudtam sietni, folyton lemaradtam, úgy vonszoltam magam, mintha legalább egy 1oo kilós zsák lett volna a hátamon. Iszonyú volt. Legszívesebben minden 3 méteren lefeküdtem volna az út közepére aludni. Állandóan rám kellett várniuk a többieknek, vicces volt, hogy pont rám... Rossz volt.

Leonba nagyon korán beértünk, már kb fél 1o-kor, és beültünk egy bárba kávézni. Ittam egy szokatlanul erős kávét, és attól meg egész nap annyira rosszul voltam, hogy percenként úgy éreztem, hogy menten kidobom a taccsot. Na, gyönyörű nap volt, mondhatom!

Ahogy a szállás előtt várakoztunk arra, hogy kinyissák, összefutottam régi ismerősökkel, ez legalább jó volt. (Viccesnek hat, hogy a kétheti ismeretségeket már "réginek" titulálja az ember is. Hát... ha a hasonlat léptékével nézzük a dolgot, akkor az már egy fél emberöltőnyi ismeretség, az meg azért elég hosszú.) A szállás állati rideg, 15o ember fér el, majdnem voltunk is annyian. Mivel Benedek-rendi apácák a szállás fenntartói, nagyon szigorú szabályok vannak itt. Pl hogy a női részleg a földszinten van, a férfi pedig az emeleten, tilos betenni a lábát az embernek az ellenkező nemű részleg helyiségébe. De még csak a közelébe sem! (Úgyhogy Lórival meg kellett beszélni egy találkozót a szállás előtt, és nem tudtam szólni neki, hogy késni fogok, mert nem volt telefonom, és nem mehettem oda hozzá. Őrület.) Miután becsekkolsz, elkísérnek a helyedre.

A szoba, amiben végül ágyat kaptunk, kb 5o fő befogadó képességű, sűrűn egymás mellé tett emeletes ágyak rengetegével. Én kb a közepére lettem elhelyezve, a két végét nem láttam, olyan hosszú. Mellettem a jobboldalon közvetlenül egy ágy, az enyémhez tolva mintegy franciaágyként, egy vadidegen hálótárssal (na ilyenkor azért örülök, hogy egynemű a szoba... Nem tudom, hogy Lórin kívül szívesen hálnék-e bárki más hímneművel ilyen szorosan magam mellett. ÉS! Vele se szívesen, csak ha muszáj lenne). Aztán balra egy kicsi asztalnyi hely, és a következő emeletes ágy. Oda Barbus került (amilyen szörnyen horkol szegény nem bánom, hogy nem ő került közvetlen mellém), és a lábamnál is két emeletes ágy egymás mellett összetolva. Ami nagyon érdekes, hogy eszembe jutott Klaudia, a német lány, akivel egyszer olyan jót dumáltam, miközben Barbusra vártam az út szélén. Arra gondoltam, hogy mennyire jó lenne megint beszélgetni vele, amikor egyszer csak megjelent, és lecuccolt a lábamnál lévő ágyra... Nagyot beszélgettünk megint, ez is jó volt.

Amint bejutottunk a szállásra és megfürödtem, kipróbáltam azt a nagyon gonosz módszert, amivel állítólag meg lehet szabadulni az ágybogaraktól. Még egy olyan éjszakát, mint az előző volt, az életben nem szeretnék. Kértem a szállásadótól egy fekete szemeteszsákot, belegyömöszöltem a hálózsákomat, jól bekötöttem, és kitettem a tűző napra egész napra. Ha ezt a tortúrát egyetlen ágybogár is túléli, megérdemli, hogy jutalomból egész éjjel kajálhasson belőlem. Napon kb 42 fok volt, a fekete zsákban ennél legalább 2o-szal több, ha nem többel. Aztán amikor már eleget főttek (ezt órákban kell gondolni, mert közben városnézni is elmentünk, mostunk, satöbbi), akkor meg kiterítettem a zsákot székekre, még mindig a tűző napon. Biztosra mentem.

Délután elmentünk megnézni a katedrálist. Hát, láttam már néhány katedrálist és nagyobbacska templomot életemben, de ehhez foghatót nem nagyon. Egyike a leggyönyörűbb gótikus építményeknek, ha nem A leggyönyörűbb. Elállt a lélegzetem tőle. A burgosi ehhez képest nudli. Na ez a gyönyörűség legalább kompenzálta a hányattatottság érzését. Útközben láttunk egy Gaudí tervezte épületet is, na hát az meg aztán a szívem csücske, mindig is imádtam a stílusát. Elneveztem a "habcsókos" Gaudínak.

Aztán azon tanakodtunk Barbival, hogy megint alaposan megszívtuk, mert vasárnap lévén semmilyen bolt nem volt nyitva, így nem tudtunk kenyeret venni másnapra. Én meg elindultam felfedező körútra egy valahonnan szerzett térképpel a kezemben, enyhén szólva is hiányos spanyol tudással a fejemben, és bevetettem magam a házak közé a város sűrűjébe. Követtem a térképet. Szieszta idő kezdett lenni, mert alig volt ebben a nagyobbacskának mondható városban teremtett lélek. Aztán rátaláltam egy őslakosra, aki annyira, de annyira próbálta elmagyarázni, hogy hol található az egyetlen éjjel-nappali... Előzőleg ugye elrebegtem a varázsmondatot: "Dónde puedo encontrar una tienda para comprar comida?" (Hol találok egy boltot, ahol ennivalót vehetek?) Hú de mondta utána! Csak úgy pergett a nyelve, hevesen gesztikulálva mellé. Egy darabig mosolyogva hallgattam, aztán elmondtam angolul (de akár magyarul is mondhattam volna, mert kb ugyanennyire értette volna) a szörnyű igazságot. Mindegy, akkor a térképre hagyatkozott, megmutatta az utat, aztán elköszöntünk. Kb 1o perc múlva megtaláltam a boltot, és még nyitva is volt. Egyébként el sem kellett volna mennem odáig, mert egy újságárusnál is kaptam egy vekni kenyeret, legnagyobb meglepetésemre. A boltban viszont nagybevásárlást végeztem, amit roppant imádok, mert így másnap mindig cipelni kell a kaját, ami kb 3 kilóval nehezebb zsákot jelent. És ez nem annyira buli.

Este volt a nap fénypontja. Volt ugyanis egy zarándok áldás a templomban, amit az apácák adtak. SZÖRNYŰ VOLT!!!!! Ellentétben az eddig megszokott halványszürke (bercianosi ágoston-rendiek) vagy kék alapon pöttyös (svájciak) ruhákkal ezek a benedek-rendi kedves lények totál feketében járnak és hihetetlen szigorúak. Nahát a kápolnájuk meg ráadásul ijesztő is. Három koromfeketébe öltözött alak volt egy sötét oltáron. Nyomasztó volt nagyon. Aztán ahogy az egész "áldás" lezajlott... Betotyogtak, teljesen elszeparálva tőlünk, hogy ne is lássanak minket, elénekelgettek alig hallhatóan valami énekeket spanyolul, aztán nekünk is kellett valamit alakítani szintén spanyolul, egy kedves szó és mindenfajta emberi megnyilvánulás nélkül, aztán kitotyogtak. Rideg és nyomasztó volt az egész. Egyszer csak elkezdtünk vigyorogni Lórival egymás mellett ülve de tök függetlenül egymástól, mert meg sem mertünk szólalni. Nekem egy pingvines vicc jutott az eszembe (már nem emlékszem melyik), neki meg az volt a gondolata, ahogy a három fekete alakot nézegette az oltárnál, hogy "Úristen! Ezek a Batmant imádják!". Ezt csak másnap merte elmondani, azért még akkor is ütős volt. Szóval nagyon komolyan vettük az egészet. Dehát egyszerűen képtelenség volt komolyan venni. Csak azt sajnáltam (meg nem csak én), hogy nem tudtam előre, hogy ez várható. Mert akkor azt hiszem inkább a katedrálisba mentem volna misére...

Éjjel viszont hatalmasat aludtam, egyetlen csípés sem volt vagy viszketés vagy bárminemű bogár származék. Reggelig fel sem ébredtem.

Öregek

2008-05-22T09:22:00.004+02:00

Reggel valamiért eszembe jutott egy vers, amelyet Weöres Sándor 16 éves kora körül írt az öregekről, Kodály Zoltánnak ajánlva, aki aztán egy olyan kórusművet komponált rá, amit ha éneklünk a kórussal, vagy csak meghallok, mindig elszorul a torkom.

ÖREGEK
Kodály Zoltán mesternek

Oly árvák ők mind, az öregek.

Az ablakból néha elnézem őket,
hogy vacogó szélben, gallyal hátukon
mint cipekednek hazafelé --
vagy tikkadt nyárban, a tornácon
hogy üldögélnek a napsugárban --
vagy téli estén, kályha mellett
hogyan alusznak jóízüen --
nyujtott tenyérrel a templom előtt
úgy állnak búsan, csüggeteg,
mint hervadt őszi levelek
a sárga porban.
És ha az utcán bottal bandukolnak,
idegenül néz a napsugár is
és oly furcsán mondja minden ember:
"Jónapot, bácsi."

A nyári Nap,
a téli hó,
őszi levél,
tavaszi friss virág
mind azt dalolja az ő fülükbe:
"Élet-katlanban régi étek,
élet-szekéren régi szalma,
élet-gyertyán lefolyt viasz:
téged megettek,
téged leszórtak,
te már elégtél:
mehetsz aludni..."

Olyanok ők,
mint ki utazni készül
és már csomagol.

És néha, hogyha agg kezük
játszik egy szőke gyerekfejen,
tán fáj, ha érzik,
hogy e két kézre,
dolgos kezekre,
áldó kezekre
senkinek sincsen szüksége többé.

És rabok ők már,
egykedvü, álmos, leláncolt rabok:
hetven nehéz év a békó karjukon,
hetven év bűne, baja, bánata --
hetven nehéz évtől leláncolva várják
egy jóságos kéz,
rettenetes kéz,
ellentmondást nem tűrő kéz
parancsszavát:

"No gyere, tedd le."

A zenét is megtaláltam hozzá:

Vizsgaidőszak

2008-05-21T17:21:00.002+02:00

Élek ám (hajjaj!!! :-)))))), csak most vannak a vizsgák, amiket valahogy most jól esik komolyan venni, mert megvan az eredménye, úgyhogy nagy tanulásban vagyok, és nem akarom, hogy legyen időm írni.

(Vannak napok, amikor egyáltalán nem is kapcsolom be a gépet, nem is hiányzik cseppet sem. Csak olyankor teszem, mint most is, amikor adatot kell kutatni.)

De mivel már két hete kettesével veszem a vizsgákat keddenként (nekem az az egyetem nap még ilyenkor is, az előző félévben is minden vizsga keddre rendeződött, ez most sincs másképp hálistennek), jövő héten már végzek is a mostani vizsgaidőszakkal :-)))). Meg hihetetlen jó dolgokat kell tanulnom, nincs olyan tárgy egyszerűen, amit ne imádnék tanulni, elképesztő lelkesítő az egész. Pont ezért pedig valahogy könnyen belemegy a fejembe minden. Szóval még egy szűk hét és vége.

Na AKKOR majd lesz időm írni, fogok is.

Lora - Egy csésze zen

2008-05-11T16:25:00.015+02:00

Húha... hát most megnéztem egy filmet Lora címmel (a keddi két darab zh-ra való készülés helyett :-))).

(Egyébként mindig ezt csinálom. Nem megyek sehova, arra hivatkozva, hogy tanulnom kell, mert tényleg azt kéne, visszautasítok meghívásokat, inkább itthon maradok, aztán minden mást csinálok, csak épp nem tanulok, bocs OZ :-))) - pl filmet nézek, vagy blogot írok, vagy órákig olvasok -, aztán majd hétfő este és kedden a vonaton tanulok, de csak addig érzem magam rosszul emiatt, amíg be nem fut a vonat Szombathelyre. Akkor megszűnik a rossz érzés, és a kellemes izgalom váltja fel, hogy na vajon ennyi készüléssel ma mire leszek képes? :-))))) Imádok vizsgázni, már annyira hiányzott a hosszú évek alatt az előző főiskolai éveim óta.)

Szóval megnéztem a filmet - magyar film egyébként - és azon gondolkodtam, hogy vajon tényleg van-e olyan kitartó szerelem (nem nyálas a film, nagyon kemény), mint ez volt. Szeretném hinni, hogy igen. Meg hát tudjuk is, hogy vannak kitartó szerelmek az életben, és ha jobban visszagondolok, találkoztam is már több olyan esettel a környezetemben, ahol hihetetlenül kitartó volt a későbbi férj, különben semmi nem lett volna az egészből. És akkor meg az jutott eszembe, hogy a kitartás mekkora energiát jelent, és hogy hegyeket mozgat...

(Pl eszembe jutott az egyik volt általános iskolai osztálytársam esete. Még nagyon fiatalok voltunk, talán 2o évesek se, amikor a discóban, ahova rendszeresen eljárt, rátapadt egy srác. Hajni állati szabadszájú volt és még mindig az, nála a k**** anyád teljesen olyan szintű, mint a "Tessék?". Hosszú időn keresztül megkapta ezt a kedves frázist a hódolója a "Kopj már le te b***!" kedves gesztussal együtt. És ő nem kopott le, hanem újra és újra próbálkozott. Egy hónapja véletlenül összefutottam Hajnival a metrón kb 15 év után, és elmondta, hogy nagyon boldog házasságban él azóta is ezzel a fiúval - hát már ő sem annyira fiú... -, pedig sose gondolta volna.

Meg Eszter is eszembe jutott, akinél jóval intelligensebb formában zajlott le a dolog. A férje sokáig járt a koncertjeire (gyönyörű hangú alt énekesnő), Eszter igyekezett kerülni, de ő csak ment, mert úgy érezte, hogy mennie kell, és várt, és ma is boldogok 3 gyerekkel... ilyen is van.)

Hát... meg mindenféle más is van. A hegyeket megmozgató típusú, magukból energiát ontó emberek baromira tetszenek az ellenkező fajtának a kapcsolatban is -, de csak addig, amíg energiát nyernek belőlük. A baj csak ott van, hogy a hegyeket megmozgatósok nem tudnak a végtelenségig egyirányba energiát áramoltatni, noha sokáig szívesen teszik, de egy idő múlva valamiből nekik is vissza kell azt nyerniük. Az lenne a legkézenfekvőbb, hogy a kapcsolatban kétirányú legyen az energia mozgás. Ha viszont ez nem így van, és amikor a hegyeket megmozgatósok leállnak a mozgatással - és láss csodát! a gépezet is megakad, mert nincs mi táplálja, hiszen a nem mozgatós fajta nem annyira akar energiát pazarolni kapcsolatépítő dolgokra, ha nem szükséges, mert az energia a saját ügyeire kell -, na akkor mondja a nem mozgatós, hogy "Ja, ez így már nekem nem kell!". Kemény ez, de így van (és! nem mindig tudatos).

(Eszembe jutott most Romcsik, aki Londonban volt az ukrán származású párom. Na ő hegyeket mozgatós volt - de más téren. Amit nagyon szerettem benne, az pont ez a hihetetlen mentális erő volt, ami áradt belőle. Mert sosem találkoztam előtte senkivel (meg igazából azóta sem), akinek ennyi energiája és ereje lett volna. Elképesztő hatékonyan állt problémákhoz, mindent azonnal meg tudott oldani, percig sem bénázott vagy hezitált. Rábízhattam magam bármikor, tudtam, hogy van bátorsága és lelki ereje. Voltak nagyszabású céljai, amiket hihetetlen szorgalommal el is ért, egytől egyig. 2o évesen elment Londonba egyetlen szó angol tudás nélkül - és az is egy érdekes történet, hogy hogyan -, a saját erejéből megtanulta a nyelvet, miközben naponta 16 órát dolgozott másfél évig, mert fel akarta építeni a házát, amit meg is tett, saját kezével, amikor épp otthon volt. Soha, egyetlen egyszer sem hallottam nyafogni, amikor hulla fáradt volt, akkor sem. 2o évesen... Egyetlen "bűne" volt: ilyen életforma mellett nem szabad kapcsolatot kezdenie egy olyan lélekkel, akinek minőségi lelki igényei vannak, mert neki ilyenek nem voltak... Na ezen a téren már nem a hegyeket megmozgatós fajta volt, hanem a másik. Amíg ontottam felé ezt a fajta energiát, és nem nagyon kértem cserébe semmit, addig minden rendben volt, mert bár nem volt egy lelkizős típus, az energiának mindenki örül. Amikor viszont már kéréseim voltak (pl hogy több minőségi időt legyünk együtt), akkor már azt mondta, hogy neki erre így nincs szüksége, ideje, energiája. Egészen mást akartunk egymástól. Az az érdekes, hogy annak ellenére, hogy voltak csúnya vitáink a végén, mindig szeretettel gondolok rá, mert mindig az az elképesztő erő jut eszembe róla, amiért megszerettem. Akkor is tudtam már, hogy borzasztóan különbözőek vagyunk, egyáltalán nincs mit keresnünk egymás mellett, nem is igazán értjük egymást, de megigézett, lenyűgözött és elvarázsolt az az erő és céltudatosság, ami belőle áradt, és azt éreztem, hogy végre egyszer én is lehetek egy kicsit kedves zselé-féleség egy erős ember mellett - noha pont az ellenkezője vagyok egyébként, és nem is tudok sokáig másmilyen lenni, mint amilyen vagyok.

Nagyon, de nagyon tudom tisztelni és csodálni azokat az embereket, akik határozottak, céltudatosak, kitartóak és pozitívan megnyilvánuló mentális erőt sugároznak - és egyre fárasztóbbnak találom a kedves zselé-féléket.)

***

Hurrá! Egy speciális diétán vagyok szerda óta, és azóta már másfél kilót híztam végre :-)))). Ha így folytatom, nagyon gyorsan visszanyerem a versenysúlyomat, és végre nem fognak leesni rólam az egyébként is legkisebb méretű ruháim. Éjjjjjen!!!! A legviccesebb, hogy semmi cukor- vagy élesztő tartalmú cuccot nem ehetek, sem fehér lisztből készült kenyeret, és mégis... Jó ez.

***

A nyelvisitől nem messze mindig szokott álldogálni egy krisnás srác a Károly körúton, aki a hajléktalanoknak ételosztásra gyűjt, ezért minden fizetéskor szoktam neki pénzt adni. Cserébe ő pedig már tudja, hogy két gourangás matricát kérek, sosem egyet, úgyhogy már készíti is mindig (sőt, volt úgy, hogy többet is adott). A múltkor rám akart tukmálni egy könyvet, amit én viszont nem akartam. Csak próbálkozott, mire mondtam neki, hogy ne erőltesse, nem érzem, hogy akarna engem ez a könyv. Viszont valahogy a Bhagavad Gítára terelődött a szó. Mondtam neki, hogy én azt mennyire nagyon szeretném elolvasni, mert minden, általam nagyrabecsült mester említi, Müller Pétertől Oshóig, mire azt mondta, hogy azt is szokta osztogatni, legközelebb majd hoz nekem egyet. Hetekkel később találkoztunk újra, addig minden áldott nap magával cipelte a könyvet. Most ott lapul a polcon türelmesen várakozva. De nagyon jó társasága van, mert a Buddha beszédei, India bölcsessége, a Taoista történet és az Ezoterikus fizika mellett várakozik, amíg lesz elég időm, hogy egy ilyen vaskos könyvet elolvassak. Hát az nem most lesz.

***

Egy csésze zen

Egyszer egy tanítvány felkereste Nan-In szerzetest, hogy a zenről tanuljon tőle. Nan-In egy csésze teával kínálta vendégét. Kezdte kitölteni a teát egy csészébe, és egyre csak töltötte akkor is, miután a csésze már megtelt.
- Mester, elég már! Tele van!
- Látod, te éppen olyan vagy, mint ez a csésze. Csordultig vagy saját gondolataiddal és elképzeléseiddel. Hogyan tanítsak neked bármit is a zenről, ha előbb nem üríted ki elmédet?
- Megértettem.

Ha tele van a fejünk saját előítéleteinkkel, hiába beszélnek mások igaz dolgokat, el fog menni a fülünk mellett. Társalgás során a legtöbb ember csak arra vágyik, hogy elmondja saját véleményét, így aztán saját hangján kívül mást nem is hall.

Beteg világ - A hullám megvilágosodása

2008-05-09T21:06:00.006+02:00

A helyszín újra csak a békásmegyeri HÉV. Egy négyszemélyes kis ficakban ültem le egyedül, nem az ablak mellé, hanem az ülésnek a kocsi belsejéhez közel eső felére. Egyszer csak látom, hogy egy lány tart felém szemből közeledve. Láthatóan velem szemben tervezte leülni. Már épp befordult volna, hogy letegye a hátsóját az ülésre, amikor is megjelent a semmiből nagy hirtelen egy hatvan év körüli, erősen szőkére festett, de nem mentálisan zavarodottnak kinéző nő, és derült égből villámcsapásként valamint a mennydörgést is beleértve levágta magát az ülésre, pont mielőtt a lány elkezdett volna a landoláshoz készülni. És nem úgy, hogy a lány is elférjen aztán mellette, hanem velem szemben, a kocsi belseje felé, mint én. A mellette levő hely az ablak mellett ugyebár üres maradt. A lány pedig szeretett volna leülni, ha már eddig eljött, úgyhogy:
Lány: - Elnézést, beljebb menne?
Nő: - Nem. Ott is van hely, üljön oda! Én is vettem jegyet, én ülök itt! - és azzal a kocsi másik végében lévő pár üres ülésre mutatott. Én megszólalni sem bírtam, csak hatalmas szemeket meresztve nyíltan a nő arcába bámultam ekkora bunkóság hallatán.
Nő: - Otthon, anyukádat bámuld! - erre már a fejemet is elkezdtem mosolyogva csóválni. - Anyukádnak csóváld a fejedet! Az az, nagyon szép arcot vágsz! - azzal fejét annyira felvetette, hogy az orra 9o fokos szöget zárt be a padlóval, hirtelen fejmozdulattal tüntetőleg kifelé kezdett bámulni az ablakon. Majd amikor leszállt, még úgy ment el mellettem, hogy jól meglökött a táskájával...

Tényleg ennyire nem normálisak az emberek? Pedig ezen a példányon se látszott, hogy egyébként betegesen kukkú...

***

Délutáni csúcsforgalom, emberek serege sietett volna haza munka után fáradtan, gondolom éhesen (ha csak magamból indulok ki), és hogy végre szeretet és az otthon melegsége vegye körül őket. Ámde lezárták a fél várost valami delegáció nagyszabású vonulása miatt. A nyugati átjárón kilométeres kocsisor, az egyik kereszteződésben keresztbe álló rendőrautó biztosította, hogy senki ne haladhasson tovább, amíg az a pár nagyfejű komótosan el nem autókázott. Akik messze vesztegeltek, nem látták, hogy miért áll a sor, ahogy azt sem, hogy a kereszteződésben rendőr irányítja a forgalmat. Csak annyit láttak, hogy a lámpák működnek, a sor viszont csak nem akar mozdulni. Már jó pár perc eltelt, senki nem értette a megposhadt állóvízhez hasonlítható szitut, amikor is az egyik idegbajos sofőr elkezdte nyomni a dudát. A többi idiótának se kellett több, mint a süket a csengőt, rátapadtak a dudájukra, és nyomták, csak nyomták... Kézzel fogható és nyomasztó volt az a feszültség, ami kollektíven áradt a környék autósaiból, és noha nekem semmi bajom nem volt, elkezdett veszettül kalapálni a szívem. És megint megerősödött bennem az érzés, hogy minél előbb elmenekülni ebből a bolondok házából vidékre, nem is akarok őszig várni. Minél előbb, annál jobb a lelkemnek. Nem lehet ilyen hektikusan létezni. Ilyen zajban, észvesztő tempóban, állandó pörgésben. Még ha nem is akar az ember részt venni ebben az örökös rohanásban, az ezzel járó rezgést nem tudja elkerülni, hiszen minden energia, és lehetetlen, hogy ne hasson, hacsak nem áll valaki már a tudatosság olyan fokán, hogy simán ki tudja kapcsolni a diliházat maga körül. Sajnos én még ezt nem tudom megcsinálni minden pillanatban, úgyhogy a menekülési útvonalat kell igénybe vennem (na nem mintha annyira sajnálnám a dolgot persze...) legalább olyan tempóban, mint amennyire idegesek voltak ma ezek a kedves emberek, ahogy türelmetlenül őrjöngve várakoztak a kocsijaikban... :-)))

***

A hullám megvilágosodása

- Ó, mennyire szenvedek! A többi hullám olyan nagy, én pedig egészen kicsike vagyok. Némelyik hullámnak olyan jól megy, én pedig egy kis senki vagyok.
- Azért gondolod, hogy szenvedsz, mert még nem láttad meg tisztán valódi arcodat.
- Nem hullám lennék? Akkor hát mi vagyok?
- A hullám csak átmeneti alakod. Valójában víz vagy!
- Víz?
- Ha megérted lényegedet, azt, hogy víz vagy, nem zavar többé, hogy milyen hullám alakját öltöd magadra, és nyomban szertefoszlik a szenvedésed.
- Értem. Én te vagyok és te én. Valamennyien egy nagyobb létező részei vagyunk!

Az emberek önző módon azt vélik, hogy egyedül, elszigetelten állnak a világban. Más emberekkel hasonlítgatják össze magukat, ezért azt hiszik, hogy szenvednek. Valójában mindenki az egységes természet része.

Mansilla de las Mulas

2008-05-03T15:12:00.010+02:00

Már rég kerestem egy olyan könyvet, amelyben zen történetek vannak, lehetőleg jó sok, vagy inkább rengeteg (azok a pársoros, hátbavágós, áramütés-szerű ráébredősek, mint amilyeneket Lóri küldött nekem még nagyon régen, hogy elmélkedjem rajtuk). És ezt a jópofa könyvet találtam, amiben az a rövid pár sor egy-egy oldalon, képregény formájában van elővezetve. Először picit furcsa volt, de aztán rájöttem, hogy sokkal, de sokkal szórakoztatóbb és mókásabb, mint csak olvasni a betűket. Az meg a legjobb, hogy a téma meg ugyanakkor komoly :-)))).

2008. július 28. szombat

Korán indultunk Lórival megint, bár én útközben lemaradtam, mert utolértük Santiagót és beszélgettem vele. De az első faluban beértem őt, és lecséztünk egyet. Igazából ettől a naptól kezdődött a kávézás szokása, és ez azért fura, mert én nem szeretem a kávét, meg nem is bírom. De hálistennek lőre a cucc, így nem fogok rászokni. Viszont mindenki legnagyobb megbotránkozására jól teletömöm cukorral, így leginkább kávészirupot fogyasztok, ami viszont már nem annyira kávé ízű, sőt még finom is :-))))))).

Semmi különös nem történt ma, végig együtt haladtunk Lórival, egész korán megérkeztünk Mansillába. Annyi volt csak, hogy idefelé volt egy olyan, 17 km hosszú szakasz, amin egyetlen domb sem volt látható, csak a végtelen búzamezők, ami az én lelkemnek, ami (vagy aki, na ezen majd elgondolkodom :-)) a hegyekben és a folyton mozgásban lévő folyók mellett érzi otthon magát, szörnyű sivár volt.

A város csupa nyüzsgés. Egy középkori fesztivál zajlik éppen, reneszánsz kosztümbe öltözött emberek járják az utcákat, zenészek (szintén kosztümös) szórakoztatják az utca emberét, hihetetlen jó a hangulat. A fő téren kirakodó vásár mutatványosokkal, pezseg minden.

Megtaláltuk a szállást, bár akkor még nem volt nyitva, amikor ideértünk, úgyhogy kiültünk a közeli bár teraszára sörözni. Közben mások is megérkeztek, odacsapódtak hozzánk. A szálláson kiderült, hogy van egy uszoda is a városkában, amit a zarándokok ingyen látogathatnak, úgyhogy el is mentünk Lórival úszni egyet. Barbit is hívtuk, de arra hivatkozva, hogy fáj a lába meg dagadt, a szálláson maradt (pedig tök jót tett volna az uszoda a lábának, ráadásul volt valami erős nyomású vízáram a medencében egy ponton, alig tudtam a rohadtul fájó lábamat fölé tartani). A legviccesebb az volt, hogy akkora Lóri haja, hogy nem fért rá a fejére a kötelező úszósapka :-))))).

Felfrissülve mentünk vissza az alberguébe, ahol megbeszéltük a vacsora menüjét a többiekkel, majd Barbussal elmentünk bevásárolni. Estére már hulla fáradt voltam, úgyhogy nem vettem részt a főzésben (el is aludtam a várakozás közben a széken. A fáradtság egyébként napról napra egyre rosszabb. Azt hiszem azért fáradok el ennyire, mert nem tudom rendesen használni a lábamat az ízületi gyulladás miatt, és ez kifáraszt, kicsit lelkileg is, nem csak fizikailag). Lóri főzött ismét, makarónit valami spéci szósszal, és hatalmas adag salátát is rittyentett hozzá Barbus. A svájci apácák is csatlakoztak, ők desszertnek görögdinnyével rukkoltak elő. A konyhában nagy volt a tumultus, két tűzhely volt, de mi azt nem tudtuk, hogy az egyik nem működik, és mivel a másikat elfoglalták olasz lányok, a nem annyira működőn kezdte Lóri főzni a tésztát, ami egyáltalán nem főtt meg még másfél óra múlva sem. Annyira ratyi lett, hogy még Lolónak se tudtuk odaadni, mert még ő sem ette volna meg :-))). Ettől a helyzettől meg idegbeteg lett Lóri (hát... még nem nagyon láttam idegbajosnak. De jó, hogy ő is emberből van... :-))). Hogy megmentsük a helyzetet, és vacsora is legyen, elszaladtunk Barbussal a vásárba igazi, kemencében sült lapos kenyeret venni, és azzal ettük a szószt. Így is király volt.

Vacsora után azt terveztük, hogy mindannyian kinézünk a fő térre, de belebotlottam Olivierbe, a francia katolikus papba a lépcsőfordulóban, feltettem neki pár provokáló kérdést büszkén viselve a jin-jang jelet a nyakamban :-)), elmondtam szerintem mi a probléma a katolicizmussal ámblokk, és azt vártam, hogy megbotránkozik, de legnagyobb meglepetésemre egyetértett. Na így kezdődött egy többórás beszélgetés, aminek következtében minden megbeszélt programról lemaradtam, de nem bántam. Még sütött a nap, amikor elkezdtünk beszélgetni, és koromsötét volt, amikor abbahagytuk...

Éjjel nem sikerült EGYÁLTALÁN aludni, több okból sem. Egyrészt a hálózsákom tele volt a Bercianosban összeszedett ágybogarakkal, amik csípnek, mint a rosseb, egyetlen pillanatra sem tud az ember elaludni tőlük, ha viszont kitakarózol, akkor meg hideg van :-S. A súlyosabb probléma az a fesztivál ténye és az ehhez kapcsolódó szokások volt. Ugyanis a spanyolok olyan fajta emberek (ezt már Pamplonában is megfigyeltük, amikor reggel 1o-kor már el voltak ázva, illetve még mindig, az előző estéről), hogy ha buli van, akkor nem nünükéznek, hanem nyomatják keményen. Reggel 6-ig egyfolytában ordítottak, üvöltött a zene a szomszéd házban illetve az utcán (sajnos a szobánk ablaka pont a fő utcára nyílt, esélytelen volt bármiben is reménykedni). 1/4 1-kor egy magyar pár, Rita és Gábor elindultak (ők is a bogarak áldozataivá váltak, főleg szegény Rita) és inkább bevállalták az éjszakai gyaloglást Leonig. Legszívesebben velük mentem volna, annyira szenvedtem (meg marhára vonzott is a kaland, szeretnék legalább egyszer éjszaka gyalogolni a Caminón), de maradtam. Gyöngyi, egy másik magyar lány volt még a szobában, ő is a bogarakkal harcolt, ő is maradt.

Ami érdekes volt, hogy nem is annyira a kinti zene-bona miatt nem tudtam aludni, mint inkább a benti horkolók miatt, de amikor nagyon hangossá vált a zene-bona, elhallgattak a horkolók :-))))).

Kérés a vegetáriánusok felé

2008-04-29T20:51:00.002+02:00

Kedves vegetáriánusok!

Lenne hozzátok egy alázatos kérésem. Keddre kell írnom egy esszét, és végre sikerült kitalálnom a témáját: The Happy Life of Vegetarians (A vegetáriánusok boldog élete). Na már most, ebbe elképzeltem egy olyan részt, amelyben feltérképezem, hogy a környezetemben ki mi okból lett vegetáriánus. Nagyon kérlek benneteket, hogy ha van időtök és kedvetek, akkor írjátok meg az okokat ide a megjegyzés rovatba, vagy ímélben nekem. Minél többen, ha lehet. A határidő 4-e, hétfő este. Előre is reménykedve köszi.

(OZ: ragadozó létedre is kommentelhetsz nyugodtan, úgy döntöttem, hogy nem adom meg referenciaként a címet, mert ahhoz át kéne néznem egy csomó mindent, és kitörölgetni azokat a részeket, ahol a tanárnőt is megemlítjük, plusz likvidálni kellene a chatbox tartalmát, mert annak meg főleg nem örülne... :-)))).

Bercianos del Camino

2008-04-27T14:37:00.008+02:00

Tegnap Gergőék együttese, az Everest koncertezett egy vendéglátóipari egységben (ezt a definiálást én is úgy hallottam nemrég, és roppant szórakoztatónak tartom hétköznapi nyelvezetbe rejtetten, ezért vettem kölcsön), ahol a kórus nagy része megjelent (a zenekar két tagja, Edit és Gergő is kórustagok). Nagyon jó volt, remekül zenélnek, jó nótákat nyomnak, mind mások, mind a maguk által szerzett repertoárban, és még Lóri egyik versét is megzenésítették, szintén élvezetesen. Hihetetlen jól éreztük magunkat (ehhez esetemben hozzá játszott a khm... pár pohárka búzasör elfogyasztása is, mely után nem lehetett letörölni a vigyort a képemről, meg a koordinációs készség is furcsán alakult egy időre a testemben :-)). Hozzáteszem, de nem azért, hogy magyarázzam a bizonyítványomat, hogy nem szoktam inni, és alkohol nélkül is nagyon tudok bulizni, de most ez valahogy nem volt rossz). Na szóval volt ott ereszd el a hajamat meg görbe este. (Meg éjszakai járat is hazafelé, de most szerencsém volt, mert két fiú is a városnak azon pontján lakik, ahol én, így hármasban élveztük a tompa zötyögést a buszon.)

2oo7. július 27. péntek

Tegnap este Eric azt mondta, hogy reggel elindul velem, ha fel tud kelni. Nem volt mozgolódás reggel, amikor elindultam, így a szokásos időben, fél 6-kor útra keltem egyedül. Kb félórával később utolért Lóri, és együtt mentünk tovább. Már ketten utolértük Santiagót és a kutyáját, Lolót, akit csak "a zoknis kutyának" hívunk, mert szegénynek szétszedte a lábát a forró aszfalt, és ezért Santiago zoknit húzott rá, hogy ne szenvedjen annyira. Santiago maga is különböző színű zoknikat hord a saját lábán, dizájnosra varázsolta Lolo lábát is eképpen. Ők egyébként már fél 5 körül elndultak Lolo miatt, azért hogy már viszonylag korán beérjenek valahova, hogy ne kelljen a forróságban gyalogolnia Lolónak.

Sahagúnig együtt mentünk Lórival. Beültünk lecsézni, aztán kerestünk egy gyógyszertárat, mert már annyira gáz, ahogy megdagadt a bokám, hogy kell rá valamilyen reumatikus készítmény. Eric ajánlott egy Ibufen nevűt, gondoltam kipróbálom milyen az. Tehát ahogy megláttunk egy gyógyszertárat, bementünk. És ahogy kinyitottam a gyógyszertár ajtaját, egyenesen Eickel találtam szembe magam. Nem kicsit lepődtem meg. Iszonyú lassan ment a kiszolgálás, így egy rövid idő múlva Lóri lelépett, nem volt kedve tovább várni. Eric egy francia házaspárral volt, akiket tegnap ismert meg, de miután ők is végeztek a vásárlással, ők is elmentek.

Elindultunk ketten. Kétfelé ágazott az út egy ponton. Eric az eredeti útvonalat tervezte követni, én mindenképp az alternatívat. Végül velem jött az alternatívon, és elmesélte, hogy a francia házaspár 4 évvel ezelőtt elveszítette a 32 éves fiát, aki szívrohamot kapott és egy pillanat alatt meghalt. És aki ugyanúgy nézett ki, mint Eric... aki szintén 32 éves. Ölelgették őt, teljesen rávetítették a fiuk iránt érzett szeretetet. Négy éve minden évben megjárják a Caminót, mert nem tudják elengedni a fiukat. Azt érezte Eric, hogy most megtehette volna, hogy odaáll eléjük, megöleli őket, és azt mondja nekik, hogy: tessék, itt vagyok, a fiatok, búcsúzzunk el végleg, jól vagyok, stb. De nem merte megtenni. Ők pedig, mint a bolygó hollandi, minden évben elmennek, mert keresnek valamit. A megnyugvást talán. Hát... ahogy nekem változást hozott Eric, lehet, hogy ők is megtalálták volna a menyugvásukat, ha oda mer eléjük állni. Csak azt mondta, hogy úgy érzi nincs joga Istent játszani. Ezt is meg tudom érteni. Nem könnyű.

Kicsit reménykedtem, hogy ő is letáborozik Bercianosban, de csak vizet vett, és továbbállt. Azt mondta azt érzi, hogy mennie kell, valami hajtja belülről (gondoltam, hogy a szombati buli szelleme Leonban, de nem mondtam neki :-)))). Jó volt így. Megint beszélgettünk egy fél napot, élveztük egymás társaságát, és pont elég volt.

Bercianos egy kihagyhatatlan hely. Lenyűgöző. Régi pajta a szállás, ágoston-rendi nővérek tartják fenn, és fecskék laknak az épületben, cikázva és csirpogva a fejünk fölött, mint a San Nicolasban volt. A fészkeik a tetőgerendák között vannak elrejtve. Van egy kis kápolna szerű imaszoba, ahol Lóri talált egy gitárt, és elkezdtünk énekelni. Hozzánk csapódott két apáca (az egyik egy Carolina nevű, az életvidámságot róla lehetne megmintázni, és tőle lehetne megtanulni, hogy hogyan is kell élni. Hihetetlen kisugárzása van, és olyan túlfűtötten játszik a spanyolgitáron, hogy ha nem látná az ember a saját szemével, hogy apáca, azt gondolná, hogy valami forróvérű nőcske. Minden esetre nagyon szenvedélyes, és emlékezett a tavalyi lányainkra, akik szintén énekeltek itt. Plusz, gyönyörű, gyönyörű hangja van). Amikor megérkezett Barbi, akkor már öten énekeltünk, és a terem megtelt hallgatósággal. Carolina megkért minket, hogy énekeljünk este a misén, ahol Olivier, a francia pap celebrált ismét. Természetesen megtettük.

A mai nap a mások szolgálatának napja lett. Már kb egy hete időnként azt kértem, hogy valamilyen módon szolgálhassak másokat (szivességeket tehesek, vagy ápolhassak). Kértem, aztán el is feledkeztem az egész kérésről. Ma annyi ember volt, akiknek segítségre volt szüksége, és valahogy annyira nyitott voltam ezekre a helyzetekre. Nagyon örültem. Gondolkodás nélkül, reflexből mentem segíteni, és a nap végén elmosolyodtam, hogy tök jó, ezt kértem hosszú ideje... A legdurvább a pádovai ferences szerzetes cafatokban lógó lába volt (erről már írtam egy korai bejegyzésben, de itt van a helyén a történet). Amikor megérkezett, alig tudott menni, mert egy hatalmas és irtó randa vízhólyag kikezdte a lábát a sarka fölött (mondjuk nem csodálkoztam, mivel egy saruban vándorolt...). Vízhólyagnak indult, de véres, cafatos seb lett belőle. Kérdezte a nővéreket, hogy mit tegyen, mert nem tud tovább menni. Betadinnal akarták locsolgatni, de Lóri mondta, hogy a Betadin nem jó a sebre. Úgyhogy az ő teafa olajával kezeltem le a lábát, aztán ragtapaszt tettem rá, nekiadtam a teafa olajat, használati utasítással együtt. Nagyon hálás volt.

A mise előtt volt egy összejövetel a szállás előtt, ahol minden nemzetiségű (illetve nyelvű) embercsoport egy kupacba ült (kivéve a magyarokat, annyira jellemző...) és énekelt egy pár nótát. 5 magyar volt, de csak hárman vettünk részt a tevékenységben.

Mise után a vacsora édes kevés volt, ámde annál hangulatosabb (granoni fíling, mindenki együtt az asztalnál lencsét eszik :-))). Utána a közös program a naplemente megtekintése volt a közelben. Együttes erővel kivonultunk a placcra, énekeltünk, furulyázott valaki, a pádovai szerzetes pedig gitározott, és egy vidám nótát énekelt. Életem első zenés, közös naplementéje volt.

Na az éjjel viszont igen érdekesen alakult. Ugyanis kiderült hamarvást, hogy egy pajtában az állatok mellé kisebb testű állatok is beköltöznek. Jelen esetben ágybogarak képében jelentkezett ez a probléma. Egész éjjel viszkettem, alig tudtam aludni. Azt csinálják ezek a kedves teremtmények, hogy beköltöznek az ember hálózsákjába, és akkor sem tűnnek el, ha az ember akár mosógépben kimossa a zsákot. Olyan piros lesz az ember teste tőle, mintja masszív allergiája lenne, és csípnek mint a fene. Egész éjjel. Úgy látszik ők nappal alszanak. Nagyon kellemetlen. És szépen tovább viszi őket az ember... Mesélték, hogy egyszer be kellett zárni teljes fertőtlenítésre egy szállót, mert majdnem minden ágyba beköltöztek az előző helyről őket odavivő zarándokokról, és képtelenség volt ott aludni. Varázslatos egy hely Bercianos... Teljesen középkori fíling, főleg éjszaka.

Jössz szombaton?

2008-04-22T20:50:00.002+02:00

Négy ember a vonatfülkében. Három, aludni, olvasni és meditálni próbáló lány (kivételesen nem én voltam, aki meditálni próbált. Abból ítélve, amilyen könyvet olvasott, azt gondoltam időről időre, amikor magába mélyedt, hogy meditációval próbálta elmélyíteni az olvasottakat. Én aludni próbáltam, aztán írni, de egyik se ment, mert... :-))) ott ült a kupéban egy férfi, aki a mobil telefonjának a masszív használatával mindezt a törekvést megakadályozta. Elég hangosan. (Utólagos és ismeretlen engedelmével lejegyzeteltem - ha már sem aludni, sem írni nem tudtam -, amit beszélt. Olyan, mint egy kollázs. Azokat is szeretem.)

Szia! Jössz szombaton? Ki lesz ott? A Piton, a Soma, a Mumus, a Móni, a Judit, a Csabi, a Benő, a Tapsifüleske - de ki a tököm az a Tapsifüleske? Benne van a telefonomban. Ki kellene deríteni, aztán felhívni. Ki van még? Mindenkit meg kell kérdezni. Bezavar a szaros szombati munkanap. Nem leszek otthon, de gyertek, tudjátok hol lakom. Nyugodtan jöhettek kettő körül, én csak fél 5-re érek haza. Kocsival és motorral jönnek. Van még két hely az egyik havercsaj autójában. Pusza, akkor szombaton. Szia! Jössz szombaton? Már pénteken lejönnek a Somáék, a Soma csinálja a kaját szombatra. Ott alszanak. Azért kéne tudnunk, mert úgy vesszük meg a húst meg a sört. Pénteken berúgunk, aztán szombaton folytatjuk. Naaa, csak vicceltem persze. A Tapsifüleske is ott lesz. Én se tudom ki az. Mumus, egy csajhoz befértek még ketten. Nem kocsival? Akkor gyertek a Csabi motorjával, te vezetsz Mumus. Jönnöd kell, mert kiakadok! Mumus, neked ott kell lenned! Átküldöm a Benő számát, próbáld meg elérni. Pusza. Szia! Jössz szombaton? Bocs, hogy nem vettem fel a telefont, de vécén voltam, mást fogtam, haha! Nem tudom elérni a Benőt, a múltkor is csak a harmadik csengetésre vette fel, és azt mondta, hogy gyorsan mondjam, mert le fog merülni. Nem valami tartós az aksija. Motorral 14o-nel 4o perc alatt ott vagytok. Vagy átlag 16o-nal. Tudod, ereszd el a hajamat, őrült estét csapunk. Soma kocsival jön!? Most beszéltem vele, meg a Mumussal, meg a Benőt is próbáltam, Juditot, Móni is biztos. Ne bassz, hogy a Soma kocsival jön! Miért nem motorral? Tudnom kell, hogy hányan leszünk, hogy megvegyük a húst, meg a sört. Pusza. Szia! Jössz szombaton? Jó idő lesz. Képzeld kiderült, hogy a Tapsifüleske a Piton motorján lógó kis plüss szar. Mindenkinek belenyomatja a telefonjába. A hülye. Szia, nem hívtál. Jössz szombaton, ugye? Jaj, ezt szomorúan hallom. Bulizunk nálam. Pusza. Na, átment a Benő száma? Te is próbáld hívni. Pusza. Szia! Jössz szombaton...?

Szeretetnyelvek

2008-04-20T12:26:00.010+02:00

Gondolkodom egy ideje, hogy írjak-e arról az előadás sorozatról, amit meghallgattam nemrég (illetve nincs még vége, csak a sok téma közül, amit érint, egy bizonyos témában merőben új dolgokat tanultam azokhoz képest, amiket eddig igaznak gondoltam), aztán úgy döntöttem, hogy ha nekem heuréka élmény volt sokminden, akkor másnak is az lehet, és talán ha a gyakorlatban is alkalmazódnak a dolgok, mert befogadó fülekre találnak, akiknek a gazdáik el is kezdik gyakorolni azokat, akkor talán kicsit csökkenhet a 6o%-os válási arány, ami azért elég ijesztő... És persze nem csak a házasságokon és párkapcsolatokon javíthat az újdonság ereje, hanem az egyéb emberi - családi, baráti de bármilyen másmilyen távolabbi - kapcsolatokon is.

Két olyan témában hangzottak el előadások, amik most amúgy is központi helyen állnak az életemben - és ezzel szerintem nem vagyok egyedül -: a jól-rosszul működő párkapcsolati problémák okai és lehetséges megoldása, illetve a különböző szerepek (férfi-női) a házasságban-párkapcsolatban. Hát... igen érdekes, újfajta szemléletmóddal találkoztam mindkét téren.

Gary Chapmannek az Egymásra hangolva című könyve adta annak az öt előadásból álló sorozatnak az eszmei alapját, amely a szeretetnyelvekről szól. Mielőtt a szeretetnyelveket leírnám (nem részletesen, azt a könyvből el lehet olvasni, csak megemlítés szintjén, így is elgondolkodtató), arra az érdekes állításra hívnám fel a figyelmet, hogy csak a szerelem érzelem, a szeretet egy döntés. Először nagyon furán hatott, ellenállást váltott ki belőlem a gondolat, de aztán rájöttem, hogy tényleg lehet benne valami. A szerelmet nem tudjuk irányítani, az letaglóz, felrepít, sokáig (vagy nem sokáig) ezer fokon égünk, nagyon fontos érzelem. Aztán elmúlik, és vagy rájövünk, hogy szinte semmi közünk ahhoz az emberhez, akibe szerelmesek voltunk (sokszor nem is értjük mit szerethettünk benne) és elköszönünk tőle (hát vagy nem, de az egy másik eset), vagy a szerelem elmúlása után is látjuk azokat a fontos tulajdonságokat, értékeket (itt megjegyezném a közös programokkal és egymásra való teljes odafigyeléssel együtt töltött idő alatt szerzett élményeket, amik elmélyítik a kapcsolatot), amik után úgy döntünk, hogy az az ember kell nekünk. És akkor jön a szeretet, ami már választás kérdése. Fura az a gondolat, hogy ez nem érzelem, hanem egy állapot. Fontos tudni a különbséget. Azzal együtt, hogy a szerelem nagyon fontos, nem lehet kizárólag érzelmekre építeni egy kapcsolatot, kell egy értelmi kontroll. Ez viszont némi nemű tudatosságot feltételez, és akkor itt jönnek a szeretetnyelvek, amikre tudatosan oda lehet figyelni a társunknál.

Egy kapcsolat akkor működik jól, ha mindkét fél arra törekszik, hogy önzetlenül a másik igényeit és vágyait vegye figyelembe (főleg ha ki is derülnek ezek a vágyak), és próbálja a másikat úgy szeretni, ahogy NEKI jó (ami nem mindig egyezik azzal, ami nekünk jó, ami természetes). Ez így ugye világos is, hogy csak jól működhet, hiszen mindenki azt kapja, amire vágyik. Néha viszont nem vagyunk tisztában azzal, hogy mi kell a másiknak, és itt jönnek a szeretetnyelvek, szám szerint öt:

1. Elismerő szavak - dicséret, bók, bátorítás, empátia stb.

2. Minőségi idő - ami annyit jelent, hogy teljesen az egymásra figyelésre szánt, a külvilágot teljesen kizáró idő. Lényege az EGYÜTTlét. Ezt fontos tudni. Az egy légtérben, de különböző dolgokkal eltöltött idő NEM ilyen. Ide tartozik a közös tevékenység, a meghitt beszélgetés (ami nem probléma elemzés és megoldás találás, hanem az együttérzés kifejezése a másik felé), az érzelmek KÖLCSÖNÖS kifejezése.

3. Ajándékozás - ami önmagunk és az időnk odaajándékozását is jelenti, nem csak materiális ajándékokat (sőt, talán jobban azt).

4. Szívességek - házimunka, feladatok átvállalása stb.

5. Testi érintés - ne csak párkapcsolatra gondoljunk itt, hanem minden emberi kapcsolatra, és hogy melyik milyen szinten igényelheti. Egy barátságban is fontos lehet a testi érintés, Barbival pl mindig megöleljük egymást.

Mindenki felfedezheti magában és a másikban, hogy milyen szeretetnyelvet beszél, és ennek alapján változtathat, jobbíthat, tökéletesíthet - ha akar.

Az ember könnyen esik a követelőzés hibájába, amikor nem az ő szeretetnyelvén beszél a társa, (mert esetleg idegen neki a mi kifejezési módunk), és nem érzi szeretve magát. Azt gondolom, hogy fontos elmondanunk (és meghallgatnunk is a másiktól), hogy mi az, amitől mi érezzük magunkat szeretve, és aztán a másikra kell bíznunk, hogy figyelembe akarja-e venni, vagy tehernek érzi a feladatot, hogyha már nem jön természetesen a szeretet kifejezésének az a módja. Ha eldöntötte, hogy velünk akar létezni, mert fontosak vagyunk neki, akkor örömmel megteszi. Ha viszont erre nem hajlandó a másik, akkor nagy hiba követelni bármit is. Két választás van: vagy úgy döntünk, hogy így is elfogadjuk a másikat, vagy ellépünk.

Régebben nagyon-nagyon sajnáltam, hogy ezeket a dolgokat nem évekkel ezelőtt ismertem meg, mert abban az illúzióban ringattam magam, hogy talán megmenthettem volna nekem fontos kapcsolatokat. Aztán ma már rájöttem, hogy igazi kapcsolatokat nem lehet elveszíteni, mert ha kölcsönösen fontos valami, akkor semmi nem teher egyik fél részére sem, nincs mi elvesszen, és akkor bármeddig tud várni az ember a másikra. Akkor az ember marad, bármi történjék is, meg sem lehet magyarázni miért marad. Mert érzi, hogy érdemes, mert maradnia kell. Mert hisz abban, hogy van megoldás. Persze ehhez szeretni kell a másikat, ami nem mindig könnyű.

Hát... egy pár hajó már elment. Sokáig sajnáltam néhányat, de mostmár úgy vagyok vele, hogy ha elment elment, nem lehet mit tenni. Amiket akkor, amikor a fedélzetükön voltam nem tanultam meg, mert nem jutottam hozzá a megfelelő információhoz, most, hogy retrospektíven rájöttem, hogy hol volt a hiba és hol kellenek új szelek, plusz már az eszközeim meg a tudásom is megvan a változáshoz, talán nagyobb sikerrel alkalmazhatom a következő fregatton, ami már csak velem akar majd vitorlát bontani... :-)))).

* * *

A másik előadás, amit egy humanista pszichológus, Végh József tartott nemrég, a szerepekről szólt. Hát... ezeket a dolgokat sem így tanultuk eddig...

Az a társadalom által berögzített általános nézet (most egyszerűsítem, mert nem erről szeretnék beszélni, én sem értek egyet, csak a megkérdezések alapját szolgálja), hogy a férfi a családfenntartó, a nő meg az, aki a gyerekeket neveli, alárendelve a férjnek. Na én nemrég ezt hallottam:

A férfi legfontosabb feladata folyamatosan elnyerni a társa leggyengédebb érzelmeit a maga számára, gyengéden szeretni, folyamatosan törekedni arra, hogy felkeltse és életben tartsa ezeket az érzéseket (vagyis udvarolni, folyamatosan...). A család összetartó kapcsaként viselkedni, összetartani a családot, odafigyelve a társára és a gyerekeire. A lehető legtöbb időt eltölteni a gyerekeivel, különösen a fiúgyerekekkel, barátként, de nem haverként létezni velük. A becsületesség értékrendjét hordozni, határozottnak, döntésképesnek, türelmesnek, nyugodtnak, gyakorlatiasnak, szorgalmasnak, céltudatosnak és kitartónak lenni. Ő legyen a napfény a társa számára, vidáman és megértéssel forduljon társa felé, bátorítsa őt. A férfi feladata, hogy kezdeményezze a pozitív változást.

A nő feladata: formálja, csiszolja, lekerekítse a társa jellemét, és támogassa szeretetével. Engedje a férfinek, hogy férfias jelleme legyen, arrafelé formálja a férfit, hogy kettejük közt a szeretet erősödjön. Lágyítsa, tökéletesítse, teljességre segítse társa jellemfejlődését. A feleség a családban az otthon királynője. Szava tekintély a gyerekek előtt, gyerekeinek jelleme az anya kezében van, ő van a legnagyobb hatással a jellemfejlődésükre. Feladata, hogy meleg, korlátozó légkört teremtsen, szeretetteljesen de határozottan korlátozzon. Míg a férfi napfény a nő számára, ő a napfény a gyerekek számára. Legyen csinos.

És még egy gondolat Végh Józseftől: a legfontosabb és legerősebb, mindenek felett álló viszony a férfi-női viszony, ami mindenek elé kerül. Ha nincsenek gyerekek, akkor a családi kötelékek elé, ha gyerekek vannak, akkor sem az anya-gyerek kapcsolat a legerősebb, hanem a párkapcsolat (direkt nem írok házasságot, mert rengetegen élnek együtt gyerekekkel is házasság nélkül), azt kell erősíteni.

Hmm... Hát, ha körbenézek, azt látom, hogy sokat hibázunk szinte mindannyian, mert nem egy könnyű műfaj ez, és nem magától megy, mint ahogy tapasztalhatjuk is. Sok odafigyelést, munkát, törődést és építést igényel. De főleg szándékot. Folyamatosan. Minden egyes emberi kapcsolat.

(Az előadások meghallgathatók itt: http://www.utjelzo.hu/visszakapott/)

Terradillos

2008-04-18T19:26:00.010+02:00

2007. július 26. csütörtök

És még azt gondoltam, hogy többé már nem történhetik velem semmi nagyszabású az úton...

Reggel fél 6 előtt indultam, és be kell vallanom, picit féltem. Tegnap Barbi mesélte, hogy egy szatír követte őt az ötven fokban fekete bokáig érő kabátban, szegény nagyon megijedt. De azzal biztatott, hogy reggel még biztos minden normális szatír alszik, ne aggódjak... Nekem eddig még csak egyetlen egyszer volt rossz élményem, amikor az a kövér ember odajött megölelgetni a mező közepén, és én gyanútlanul azt hittem, hogy ugyanúgy kedvességből csak a szeretetét fejezi ki, mint addig mindenki. De hamar kiderült, hogy smacizni szeretett volna, hát sajnos el kellett löknöm, hogy menjen a francba. Kb 100 méterrel utána rögtön volt egy másik ilyen gusztustalan alak, aki az egyedül vándorló nőktől próbál kis hormon bombát kicsikarni. Őt eleve elkerültem. Barbit is megtalálta mind a kettő, amikor utolért, undorodva mesélte az élményeit. Viszont ezeken kívül én nem találkoztam más visszataszító emberrel vagy szituációval. Barbus szegény tegnap rettenetesen meg volt ijedve, mert a pasas zsebre dugott kézzel csörtetett mögötte lihegve. Szóval elindultam a vaksötétben, és rendesen dobogott a szívem, amíg világos nem lett. Volt egy pont, amikor megbántam, hogy egyedül vágtam neki, de visszamenni nem akartam. Inkább továbbrobogtam olyan tempóban, hogy ne legyen az a szatír, aki lépést tud tartani velem :-)))).

Két várossal (és a szörnyű senta bokát és térdet kinyíró, kavicsos förmedvény útjával) arrébb befordultam gyanútlanul egy térre, ahol ott ült minden addigi ismerősöm egy kávézó előtt, szürcsölgetve a lecsék tömkelegét. Eric bandája is ott volt, nélküle. Voltak ott olyanok is, akikkel a legelső napon találkoztam az indulásnál Saint-Jeanban, azóta sem, és most, több mint két héttel később egyszer csak felbukkantak a semmiből. De azok közül, akikkel az utóbbi napokban együtt sodort a sors, szinte senki nem hiányzott. Hihetetlen boldogság és az otthonosság érzése ragadott el, elmondhatatlanul jó volt megölelni mindenkit.

Megkerestem Timet és az Eric féle csapat többi tagját, és megkérdeztem, hogy merre tartanak, mert feltétlenül beszélnem kell Erickel, meg kell köszönnöm neki, hogy azzal az öleléssel felszabadított a rémálmok alól, és hálával tartozom azért is, hogy a búcsú módja feloldotta bennem az áprilisi sokkot. Azt mondták három faluval odébb fogja őket bevárni, ott találkoznak, ott áll meg sziesztázni. Kiszámoltam, és örömmel konstatáltam, hogy az pont az a falu, ahol mi megszállni szándékozunk: Terradillos.

Együtt indultam tovább Timmel és Gavinnel. Amikor beértünk Terradillosba, Eric sehol nem volt. Tim meghívott egy sörre a szállás bárjában, aztán készülődni kezdtek a továbbmenetelhez. A nagy melegben annyira fejbe vágott a sör, hogy nem tudtam felállni a székről, amit Timék ismét mókásnak tartottak :-))). Közben felbukkant Elisabeth és Stefan is, velük lecsézni kellett. Amikor Tim elköszönt, megkértem, hogy ha már úgy alakult, hogy nem jött össze a beszélgetés Erickel, akkor csak annyit mondjon neki, hogy nagyon köszönöm, az sem baj, ha nem érti mit. Tim elmondta, hogy Leonban terveznek egy nagy barbecue kerti partit szombaton, amire szeretettel meghív. Megadta a hotel címét is, ahol megrendezésre kerül a buli. A bökkenő az, hogy Leon 7o km-re van innen, mi pedig holnap megint egy olyan helyre megyünk (Bercianosba), ahol muszáj megszállni, mert akkora élmény, mint a San Nicolas volt. És az 2o km-re sincs innen... Lehetetlen, hogy szombaton meg több mint 5o km-t gyalogoljunk a rekkenő hőségben, úgyhogy megköszöntem a lehetőséget, de mondtam, hogy nem fog menni. Sajnos.

Aztán becsekkoltam a szállásra, lepakoltam, és megismerkedtem néhány magyarral, akikkel még Lóri utazott a vonaton Párizsból Saint-Jeanig. Gyöngyi elmondta, hogy látta Lórit ugyanebben a faluban, csak a vadonatúj szálláson. Elmondani sem lehet mennyire megörültem! Azt is mondta, hogy majd vacsora után átjön. Visszamentem a szobába, lerogytam az ágyra, ami az ajtóval szemben van, és a kezembe vettem a kilométeres listát, azt számolgatva, hogy hogyan is tudnék én mégis odaérni Leonba szombaton úgy, hogy nem busszal teszem meg azt az 5ox km-t...

A papír fölött az ajtóban egy alakot láttam meg hirtelen, amikor felnéztem. Eric volt az... Azt hittem álmodom. Kikerekedett a szemem nagyra, és nem jutottam szóhoz. Csak annyit tudtam kérdezni: "Te pont ebben a faluban és ezen a szálláson alszol ma éjjel? De a barátaid tovább mentek..." Elmondta, hogy Tim átadta neki az üzenetet, és bár úgy volt, hogy tovább megy velük, de magas láza van, beteg és maradnia kell, mert egyfolytában hánynia kell. Pompázatosan zöld volt a feje. Azt mondta, hogy szeretne elmondani nekem valamit és beszélgetni, de most aludnia kell, mert nagyon rosszul van. Volt zöld teám, a konyhán megfőztem, és odatettem az ágya mellé egy almával egyetemben, amíg aludt. Napszúrásra gyanakodtunk később Barbival, Eric gyomorrontásra. Hát... szerintem mindegy melyik, egyformán ratyi.

Közben megérkezett Santiago, akivel még azt beszéltük meg, hogy egy faluval korábban találkozunk, hogy elintézzük a telefont (Istenem! a nyomorult telefonos vonala a Caminónak... még mindig nem sikerült elintézni, pedig már tényleg minden követ megmozgattunk). Csakhogy én nem maradtam ott, hanem tovább jöttem. Megegyeztünk, hogy majd holnap megpróbáljuk... Barbi is befutott kicsit később, és még mázlija volt, mert volt még egy ágy a szobában az enyém mellett. Rajtunk kívül még Gyöngyi és még két férfiú alszik a szobában. Barbival összeszedtünk gyógyszereket Ericnek, főleg olyan kellett, ami megfogja a gyomrát, és megengedi, hogy holnap tovább menjen. Folyamatosan ellenőriztük, hogy hogy van, és ápolgattuk, felváltva Barbussal.

Estére kicsit jobban lett. Annyira, hogy kijött beszélgetni, és elmondta, hogy amikor elváltunk Villafranca Montes de Ocában és elindult a hegyekbe, nagyon furcsa látomása volt. Az arcom jelent meg a szeme előtt, és a szememen keresztül látta a tájat. Ezt mindenképp el akarta mondani. Hát... még nem mondott nekem ilyet senki :-))). És végre én is elmondhattam neki azt, hogy micsoda változást hozott bennem az elválás, hogy mennyire hálás vagyok az egészért, és végre köszönetet mondhattam. (Fura, mert csak két percet kértem az égtől napokig, hogy abban a két percben megköszönhessem az élményt, és most kaptam egy fél napot :-)))

Közben megérkezett Lóri is. Két hete láttam utoljára, mindkettőnkkel nagyon sokminden történt. Olyan magától értetődő volt újra találkozni, mintha soha nem is váltunk volna el.

A nap vicces dolgai közül két említésre méltó volt. Az egyik az, hogy Barbi fürdés után folyton kenegeti a lábát a büdöskével, úgy, hogy a géz szoknyáját a nyakába hajintja, nem probléma, hogy ki van a közelben. Mellette aludt az egyik fickó a kettőből, aki felébredt, miközben Barbi kenegetett. Ez nem volt számára zavaró körülmény, tehát nem sietett letúrni a szoknyát a nyakából. Hamarosan viszont kiderült, hogy a férfi egy francia katolikus pap, és ennek a ténynek a napvilágra kerülése viszont olyan sebességre késztette Barbust, hogy majdnem az egész szoknya leszakadt róla a nagy igyekezetben :-)))).

A másik dolog az Lolo kutya volt. A francia pap (Olivier) misét tartott a szállás teraszának tetején, ahova Santiago is (ő Lolo gazdija) becsatlakozott. Lolo látta fenn a teraszon ülni Santiagót, és nem értette, hogy mit keres ott fenn. Hát felrohant a lépcsőn az ostya osztás közepén, megállt a lépcső tetején, és kérdően nézett Santiagóra. Ő csak annyit mondott csendesen, hogy: "Te!" és Lolo megfordult, lefutott és lentről figyelte az eseményeket.

Este volt nagy gitározás meg éneklés, fergeteges hangulat. De mindig viszonylag korán megy mindenki aludni, úgyhogy 1o órakor már elcsendesedett minden.

Eszembe jutott valami még. A faluban két szállás van. Amiben mi szállunk meg, az a régi, számomra szép, nagyon jó atmoszférával. De a vadonáns új előtt halad az út. Amikor odaértem, teljesen üresen hívogatott, de valahogy nagyon csúnyának találtam, valahogy éreztem, hogy tovább kell mennem. Úgyhogy azt gondoltam, hogy megkockáztatom, hogy a másikban esetleg nem lesz már hely, mégis inkább elnézek oda, maximum visszajövök, ha már teli lesz. Azt pedig ekkor még nem láttam, csak azt éreztem, hogy ez valamiért taszít. Egyrészt mert nem szép, másrészt az atmoszféra. Biztos másnak is ilyen fontos az, hogy szép legyen valami... Az atmoszférát pedig nyilván meghatároz sok-sok év rengeteg vándorral és az otthagyott energiáikkal... Aztán azt gondoltam, hogy csak nehogy Barbi azt higgye, hogy ide tértem be, és letáborozzon. De okos volt, mert bement és megkérdezte, hogy ott vagyok-e. A recepciós viszont a kezdeti negédes kedvesség után, amikor kiderült, hogy nem szállóvendégnek tévedt oda be, igen mogorván eltessékelte. Ha már említettem az atmoszférát...

Éjjjen a sztráááááájk :-)))

2008-04-17T23:49:00.007+02:00

Imádom a BKV sztrájkot. Melegséget varázsolnak az ember szívébe az ilyen módon legálissá váló hosszú hétvégével. Még szerencse, hogy nem érdekel a pénz, mert ha anyagias lennék, akkor roppantul bosszantana, hogy mennyi elmaradt órám után nem fogok majd fizetést kapni, ami mondjuk egy pesti, jó nevű nyelviskolában nem kevés. És ez már a második ilyen nap. Lehet, hogy összebeszéltek a taxisokkal, akik nap végén majd tejelnek nekik, miután jól megszedték magukat egész nap? Nekik most ez a mindennel folyó Kánaán...

De nem bánom. Az ugyan elég necces, ha kedd környékén szabadul el a pokol, mert akkor nem tudok egyetemre menni, ami nem annyira nyerő. De a múltkor is szerencsém volt, hogy hétfőre szerveződött a dolog, ráadásul csak fél napig tartott, mert így délután pont el tudtam jutni az utolsó, Szombathelyre induló buszhoz a Népligetbe (MÁV-os szolidaritás volt aznap, a vonatok se jártak). Biztos ami tuti, a két zárthelyi dolgozat meg az egy, általam tartandó előadás miatt inkább Szombathelyen éjszakáztam hétfőn, hogy kedden ne érjen meglepetés a pályaudvaron, amikor kiderül a frankó: Pesten maradok, a zh-k meg megíródnak nélkülem... Hát ez nem történhetett meg.

Na szóval jó ez. Sztrájkolni kéne. Van néhány ötletem, hogy miért is lehetne:

- érjük el, hogy mindenki Karakra szavazzon, mint a legmacsóbb róka a Vukban!

- ne szinkronosak, hanem alábeszélősek legyenek a tömegjelenetek a filmekben, egyetlen színésszel a tömeg hangján!

- szeletelve is lehessen virslit kapni!

- ne egy kutya rakjon rendet a reklámban, hanem egy imádkozó sáska! filmtrükk nélkül!

***

Nagyon sok dolog van, amit az ember nagyon szerethet. Nekem is sok ilyen van. Olyan, ami igazán örömet okoz, olyan bizsergetős háton-feláll-a-szőrös már kevesebb. Azért olyan is akad egy pár. Két dolog van viszont, ami olyan, hogy el bírja akasztani a lélegzetemet. Ez a (számomra, tehát szubjektív) szépség és az emberek. Ha meg a kettő együtt van...

Barbival a főiskolai évek alatt a Zeneakadémiára jártunk rendszeresen koncertekre, mert mivel zenész tanoncok voltunk, ingyen bemehettünk. Ki is használtuk hetente kb 3-szor a lehetőséget. Egyszer egy tele házas Bartók koncerten ültünk a földön a fal mellett, hulla fáradtak voltunk, miközben Kobayashi Ken Ichiro vezényelt pattogva a színpadon. A fejem a térdemen volt, alig tudtam nyitva tartani a szemem a fáradtságtól, de akkor sírni tudtam volna, annyira gyönyörű volt a zene. Azt mondják a japánokról, hogy visszahúzódó emberek... Hát amit az a kis ugri-bugri ember művelt a zenével az maga volt a szenvedély és én azt éreztem, hogy emel, emel és már Mary Popperként a csillároknál jár a lelkem. Levegőt venni is alig bírtam, annyira magával ragadott az az ember és a zene.

Mennyire fontos a szépség a léleknek! Anélkül sivár és kegyetlen lesz. És a szépet mindenben meg lehet látni, mert mindenben ott van. És minden emberben is, bár tény, hogy néha nem könnyű észrevenni. Alapjáraton olyan beállítottságú kell, hogy legyen az ember, hogy a jó dolgokat lássa, semmint a rosszakat. Ezt is, mint mindent, gyakorolni és tanulni kell, ha valaki nem ilyen gyárilag. Lehet csak annyi a szép egy vadidegenben, hogy szép formájú az orra, vagy hogy a kukába dobja a szemetet, pedig nem is nézné ki belőle az ember... Minden pillanatban szépség vesz körül bennünket, százezer formában, csak változnia kell a szemléletünknek. Lehet, hogy ez olyan hirtelen történik, mint amilyen hirtelen egyszer csak megláthatjuk az arcokat, ha eddig csak a kelyhet láttuk a fenti képen.

És ha már egyszer megláttuk, utána már nem tudunk úgy csinálni, mintha nem láttuk volna, mert ez a tudás örökre velünk marad, és csak rajtunk múlik, hogy melyik formát akarjuk látni: a sötétet, vagy a világosat...

Villalcázar de Sirga

2008-04-15T21:06:00.012+02:00

2007. július 25. szerda - Santiago szülinapja

6-kor ébresztett Barbus, fél 7 után volt közös reggeli, és mielőtt elindultunk, megáldott minket a lelkész felesége - a lelkész távollétében, akinek hajnalban el kellett utaznia.

Későn indultunk, épp felkelőben volt a nap. Arra lettem figyelmes, hogy az iterói híd tetején megáll Elisabeth kitárt karokkal, és a nappal szemben, csukott szemmel várja, hogy az égre emelkedjen a nap. A híd egyébként két megyét vagy tartományt választ el egymástól, Burgost és Palenciát. Szokásommal ellentétben hozzácsapódtam Elisabeth-hez beszélgetni. Megkérdeztem, hogy miért csinálja ezt a napos szertartást, van-e valami jelentősége. Azt mondta, hogy a felkelő nap ereje a legnagyobb, nem véletlen, hogy a szerzetesek hajnalban imádkoznak, amikor felkelőben van a nap, mert spirituálisan onnan érkezik a legnagyobb erő.

Vele végigbeszélgettük az utat Fromistáig. Ismét válaszok jöttek a kérdéseimre. Fantasztikus lélek. Angyalokról beszélgettünk, meg a szeretet kifejezésének a fontosságáról és nehézségéről. Angyalokról szólva: a reggelinél odajött hozzám Elisabeth, és a kezembe nyomott egy joghurtot. Megkérdeztem, hogy miért kapom? Azt mondta azért, mert kivételes lélek vagyok, és mert úgy érzi, hogy adnia kellett. A séta során azt is elmondta, hogy ő mindig, amikor elmegy egy ember mellett az utcán magában köszönti annak a léleknek az isteni részét ezzel a köszöntéssel: Krüs Gott!

Útközben az egyik poros úton velünk szembe jött egy bácsi, aki már évek óta minden áldott nap arra jár, és minden zarándok nevét felírja egy füzetbe, este elviszi a templomba, és imádkoznak mindenkiért. Angyalokról szólva...

Fromistában beültünk egy lecsére (cafe con leche - tejeskávé) a német fiúval kiegészülve, aki közben hozzánk csapódott. Aztán elköszöntem, mert úgy éreztem van mit megemésztenem és átgondolnom, meg már ideje volt egyedül lenni kicsit. Épp a pusztában baktattam a nagy hőségben, és azon gondolkodtam, hogy írok egy könyvet "Angyalok útja" címmel, amiben minden egyes angyalról, akivel a Caminón találkozom megírom a történetet, amikor azt láttam, hogy a mező közepén, tőlem kb 5o méterre egy traktorból kipattant egy bácsi, és elkezdett szaladni felém. Olyan 65 körüli lehetett, és úgy futott, mint a zerge. Körbenéztem magam körül, hogy kihez loholhat ilyen hanyatt-homlok, de rajtam kívül senki nem volt közel s távol, úgyhogy kíváncsian vártam, hogy mi sül ki a dologból. Egy nyulat is meghazudtoló energiával, gazella könnyedséggel ugrotta át az út és a mező közötti árkot, és egyenesen odaszökkent hozzám, majd a zsebéből odaadott 3 szem mézes cukorkát, magához rántott, hevesen megölelgetett, és azt mondta: Isten áldjon, peregrina (zarándoknő), Buen Camino (jó utat)! És mindkét orcámat megpuszilgatta. Majd ugyanazzal a lendületes és fiatalos ruganyossággal újra átszökkent az árkon, és rohant vissza a traktorjához, amit le sem állított. Elkezdtem sírni, annyira meghatott, mert épp angyalokról gondolkodtam...

Ma nem volt olyan vészes a Meseta, mint tegnap, viszont a térdem és a bokám is nagyon durván megdagadt, és vészjóslóan néznek ki...

Miután beértem Villalcázarba egy sentának elnevezett, külön a zarándokok számára épített gyalogúton, ami szétgyilkolja az ember lábát (felváltva az eredeti római úttal, ami szintén utálatos), felvánszorogtam az elbergueben az emeletre azzal a térdemmel, amit mozdítani alig tudtam már addigra. Lepakoltam, és míg vártam, hogy Barbi is beérjen, elmentem a közelben lévő, gyönyörűséges templomhoz. Próbáltam felmenni a lépcsősoron, de nem tudtam, annyira kikészült a térdem. Gáz. Ettem egy jégkrémet helyette a közeli bárban, és elbukdácsoltam a szállással szembeni kocsmához, ahol belebotlottam Elisabethbe és a német srácba Stefanba, akik épp akkor értek oda, és beültek hűsölni egy kicsit. Megismerkedtünk egy angol pasival, akinek szenzációs beszólásai voltak. Azt mondta kizárólag azért hagyta otthon a mobiltelefonját, hogy ne hívja fel ötpercenként a feleségét, ha valami kényeskedő problémája akadna, mint pl meredek a domb és lusta felmenni, vagy rossz neki, vagy valamije fáj :-))))). Nagyon lassan halad egyébként, azt is elmondta, kettőt előre lép, egyet hátra, mert hülye batár nagy és nehéz

bakancsot hozott az 5o fokban, és most szív, mert kikészült a lába több szempontból is. Elképesztő egy ürge.

Kicsit beszélgettünk még, aztán elköszöntünk egymástól abban a hitben, hogy már nem találkozunk többé. És megint annyira rossz volt

:-((((. Csak megtanulom egyszer elengedni azokat, akiket megkedvelek! Meg azt, hogy nincs vége a világnak, ha nincsenek velem fizikálisan az emberek, hiszen lélekben mindig itt lehetnek, ha akarom... De annyira nehéz ez nekem. Minden este egy kis halálnak élem meg a különböző, megkedvelt emberektől való elválást. Mindig azt érzem, hogy ha nincsenek többé mellettem azok az emberek, akiket megszerettem, akkor nekem ott befejeződött a Camino, noha minden áldott este nagyszerűen telik el, mert vagy újra és újra felbukkannak ismerős arcok, vagy újakat ismerek meg, akiket megkedvelek :-))). Ma pl gondoltam arra a francia lányra (Natie), aki egyedül vándorolt, még az elején minden hajnalban egyidőben indultunk, volt olyan is, hogy segítettük egymást. (Egyszer a sötétben nem találta a jelet, és amikor odaértem, már kb 1o perce körbe-körbe mászkált, csak a zseblámpájának a fényét láttam körözni messziről. Együtt találtuk meg a jelet, akkor különváltunk megint. Folyton utolértük egymást, amikor valaki leült kicsit pihenni. Jó volt tudni, hogy vagy előttem, vagy utánam, de ott van a közelben. Sose beszélgettünk, mert nem beszél angolul, de mindig nagyokat mosolyogtunk egymásra, amikor megláttuk egymást.) Szóval ma pont rá gondoltam, hogy milyen kár, hogy lemaradt Tardajosnál (Burgosban találkoztunk utoljára, utána nem sokkal van ez a falu, ő ott szállt meg, mi tovább mentünk). És ma 4o km-t megtett, és megérkezett. Nagyon örültem neki. Aztán a tejberizs főzés kellős közepette megérkeztek a svájci nővérek is, akiknek még annál is jobban örültem. Velünk vacsoráztak, aztán elmentünk abba a gyönyörű templomba együtt a misére.

A mise külön paragrafust érdemel. Addigra már olyan csintalan állapotba kerültem, hogy mindenen röhögnöm kellett. A pap bácsi imádta a saját hangját hallani, és lehet, hogy előző életében operaénekes volt, mert végigáriázta az allelujákat, de egy olyan előkével díszítve, hogy aszongya: múalleluja... múalleluja... múallelúúúúújjjjaaaaaa. Aztán egy akkora hatalmas ostyát próbált beletuszkolni a szájába, amekkorát én még életemben nem láttam (kicsit kisebbeket is mindig kettétörni láttam csak...). Odasúgtam a Barbinak, hogy szerinte ezt hogy fogja véghez vinni? mire azt felelte, hogy: külön tantárgy az ostyatolás a teológián

:-))))))). Akkor már nagyon röhögtem. Aztán Barbi majdnem szétbontotta az előttünk lévő padot, ahogy véletlenül nekiesett... ott ültek a nővérek. Mise után volt egy külön kis szertartás a zarándokoknak, és a templomban is körbevezetett minket a pap bácsi, csak az volt a bökkenő, hogy mindent spanyolul nyomatott, ami egy idő után fárasztó lett nekünk, mivel egyetlen szót sem értettünk az egészből, úgyhogy leléceltünk, épp időben ahhoz, hogy odaérjünk a boltba kaját venni. Szegény apácák nem voltak ilyen szerencsések, holnap ők böjtölni fognak. Bár felajánlottam nekik a kajám felét, visszautasították.

Ahogy sétáltunk a bolt felé, belebotlottunk Simonba, aki elmondta, hogy a következő faluban száll meg, ahol MINDENKI MÁS IS!!!!!! Elhagyta itt az útlevelét, amikor templomot nézett délután, úgyhogy vissza kellett jönnie megkeresni, és a szállásadója volt olyan kedves, hogy elhozta kocsival, hogy a már megtett kb 4o km után ne kelljen másik 15-öt megtennie... Pont összefutottunk. Ha csak egyetlen perccel később jövünk ki a boltból, már elkerüljük, mert épp szálltak volna be az autóba és indultak volna... A véletlenek, amikben nem hiszek. Basszus... mindenki a következő faluban van... Vajon Lóri is? És Ericék csapata?

Még egy nagyon kedves dolog történt: a szálláson odajött hozzánk egy spanyol fickó, és adott nekünk egy-egy szál levendulát, amit le is préseltem a naplómban.

Korán lefeküdtem, de nem aludtam jól. A szokásos... :-(((

(Egyébként Lóri is, Eric is ott szálltak meg, ahol a többiek: a következő faluban, de ezt csak később tudtam meg Lóritól. Este Elisabeth énekelt a misén, Lóri meg talán gitározott...)

Puente Fitero San Nicolas

2008-04-14T18:11:00.005+02:00

2007. július 24. kedd

Negyed 6-kor indultam, az égbolt telis-teli volt csillagokkal, és a napfelkeltét is láttam. Gyönyörű. Velem egyidőben ébredt egy nő, halálra idegesített. Volt valami arrogáns benne. Pont egy helyen voltak a táskáink, és épp odaléptem volna az enyémhez, mire odaszökkent a sötétben egyetlen bakugrással, és pont nem fértem oda, hogy készülhessek, kedvem lett volna arrébb lökni... És amikor fogat mosni mentem, velem együtt egyszerre tette ő is. Annyira irritált, hogy az valami félelmetes. Pedig nagyon szépen mosolygott rám, amikor elköszöntünk. Remélem nem látom többet - ezt gondoltam.

Borzasztóan nyugtalan volt ma a sétám. Nagyon rossz volt azt álmodni, hogy megint együtt vagyunk Pistivel, illetve átölelt álmomban kedvesen, és oda is bújt (ez volt az első ilyen pozitív álmom vele. Eddig még mindig csak ellökött. Nem tudom melyik a jobb...). Az ilyen álmok után mindig szomorkás a napom. Ilyenkor azt érzem, hogy nem haladok semmit az elengedés terén, mert a tudatalattim mindig üzen, újra és újra, hogy ne is reméljem, hogy már a múlté a dolog teljesen... Persze még három hónap sem telt el, miért is lenne így... Majd ha jövő ilyenkor is így lesz, na akkor már el kell majd gondolkodni, hogy mi is az ábra. Ez most még normális, csak kellemetlen. Szeretnék már túllenni ezen az érzésen, és én balga azt gondoltam, hogy majd a Caminon hipp-hopp történik az ilyesmi.

Ami viszont nagyon jó, hogy megfogalmaztam egy új kérdést, mert azt érzem, hogy az előző kettőre kielégítő válaszokat kaptam, ennél most nem tudok azokban tovább haladni. És szerintem elég értelmes is: Hogyan tudnám az itt tapasztalt tudatosságot, tökéletes nyugalmat és szabadságot integrálni az otthoni mindennapjaimban?

És most már azt is határozottan tudom, hogy meg fogok tanulni spanyolul. (Épp tegnap vettem egy spanyol nyelvkönyvet végre. Jó sokáig tartott, ami azt illeti.) Meg hát már ugye el is kezdtem. Tegnap Leonor megtanította a zöldségeket és a számok egy részét, ma pedig az útikönyvből tanulgattam ezt-azt. Venni fogok egy spanyol-angol szótárt a következő nagyvárosban, vagy egy olyan könyvet, amiben hasznos frázisok vannak. (Nem vettem, mert sosem úgy értünk oda, hogy nyitva lettek volna a boltok.) Zavar, hogy nem értem mit beszélnek hozzám, meg különben is... már az utazási irodás fickó is megmondta a frankót.

Castrojerizben, ami egy gyönyörűséges ős régi falu, várral a szomszédos domb tetején (Barbus mellesleg csak cirkógejzírnek hívja, mert nem tudja megjegyezni a nevét :-)))), eltöltöttem egy órát a szikrázó napsütésben egy bár teraszán - elolvastam Lóri útravalójában a helyi vonatkozású bejegyzést, és még meditáltam egy kicsit. 1o óra volt és égetett a nap. Amikor nekiindultam, a multifunkcionális, fehér, rendkívül finom anyagú csodakendőmet tekertem magamra, hogy eltakarja a felkaromat és a nyakamat is, és ne égjek meg. Multifunkcionális, mert éjjel lepedőnek használom; ha ki van mosva minden, alulra felvehető holmim, akkor szoknyaként tekerem magam köré; reggel a hidegben pedig finoman melegítő sál a nyakam körül. Jolly Joker, imádom. És még szép is, mert hímzett, de ez már csak egy esztétikai plusz örömforrás a folyton szépségre vágyó lelkemnek.

Nagyon hosszúnak tűnt az utolsó pár km a tűző napon, meg még tegnap valami allergia is kijött hátul a lábamon, ami vörös, ég, és viszket, ha megvakarom :s. Kb egyre érkeztem a San Nicolashoz (ez az a hely, amit a magyar pár ajánlott feltétlenül). Egy olasz lelkész házaspár tartja fenn, donációs és egy templomban alszunk, ahol még az oltár is ott van, és madarak laknak benn komplett összkomfortos fészekkel. Csiporognak, repkednek a fejünk fölött. Mókás. Amikor megérkeztem, egyetlen ember ült a kertben, mert csak 3-kor nyit ki a hely. Egy francia lány, Stephanie a neve és nagyon vicces, tipikusan franciás kiejtése van (nem ejtik a h betűt, raccsolnak, és ahelyett, hogy a szavak végén sönt mondanának, mindig sziont mondanak. Meg még egy pár más is van, csak most nem jut eszembe). Épp az árnyékban evett, hát leheveredtem egy másik fa alá, kiszedtem a polifoamomat meg a hálózsákomat, és sziesztáztam egyet én is. Közben jött az úton egy csomó ismerős, de továbbálltak. Olyan kíváncsi vagyok, hogy vajon újra látom-e majd még őket.

Mire kinyitott 3-kor a templom, hirtelen 5-en lettünk... az egyik az az irritáló nő. Kiderült, hogy osztrák. Még mindig a telefonálás a napi program, ők meg mindannyian tudnak spanyolul, meg még telefonjuk is van, megkértem őket, hogy segítsenek elérni azt a számot. Nekik sem sikerült, mert kiderült, hogy mobilról nem hívható...

Akkor megjelent egy spanyol srác - Santiago - a kutyájával, Loloval, őt is beszerveztem a telefonosok csapatába, mert őshonosként mégiscsak távolabb nyúlik a keze, mint egy franciának, egy németnek meg egy osztráknak - gondoltam én. Megpróbálta mozgósítani az egész családját és a barátait, és rájuk bízni a dolgot. Na majd meglátjuk mi sül ki belőle. Hát nem egyszerű ez az eset.

Tegnap Leonor megjegyezte, hogy kár, hogy nem látta kibontva a hajamat, szívesen megnézné. Ma megmostam, és eszembe jutott, hogy milyen kár, hogy nincs itt... amikor megjelent. Ő volt az utolsó az érkezési sorrendben. Nem lettünk sokan, 12-en.

Este vacsora előtt egy lábmosási szertartás volt. A házigazdák mosták meg a zarándokok lábát. Nagyon fura élmény, hogy egy vadidegen annyira alázatos veled, hogy ott térdepel a lábad előtt a földön és mossa a lábad. Nem is tudom megfogalmazni mit éreztem. Nem volt kellemes. Azután elmesélték a templom történetét, ami viszont nagyon érdekes volt, ellenben semmire nem emlékszem belőle, amit leírhatnék ide. Végül együtt imádkoztunk kézenfogva.

A vacsora hatalmas volt, gyertyafénynél költöttük el, mert a házigazdák egyáltalán nem használnak elektromos áramot a templomban (a fürdőszoba egy külön épületben van, ott természetesen van villany). Nagyon jó hangulatú volt a vacsora, és én életemben nem ittam olyan finom fűszeres bort, mint itt, és hamar be is csiccsentettem belőle. Szemben a német fiú folyton tölteni akart a poharamba, és röhögött, hogy milyen vicces vagyok.

Kiderült, hogy a nekem roppantul ellenszenves osztrák nő - Elisabeth - operaénekesnő és hihetetlenül kedves. Énekelt nekünk pár nótát. Elképesztően jó hangulat volt. Barbi nagyon örült, hogy végül ide jöttünk, egyáltalán nem neheztelt a döntésem miatt, hálás volt. Azt mondta, hogy lelki tekintetben számára az eddigi legtöbbet és legmélyebb élményeket nyújtó nap volt itt, és hogy ezentúl mindig rám hallgat majd, és oda megyünk, ahova én mondom, többet nem ellenkezik. (Nem is lőcsölt rám felelősséget, áááááá... egyáltalán neeeeeeem!!!) Vacsora után a házigazda bácsival édes kettecskén mosogattunk (jéééé... megint én), és jókat beszélgettünk, bár nem annyira penge angolból. Viszont nem panaszkodhatom, mert én CSAK abból vagyok penge, ő legalább valamit vakerál belőle, viszont a másik 6 nyelven, amin meg ő kommunikál, egyetlen szót sem értek.

Az éjszaka kevésbé volt fényes, mint az este... az alattam lévő ágyon Stephanie "aludt". Folyton zörgött valamivel, és a csúcs az volt, amikor arra ébredtem, hogy ugrott egyet az emeletes ágy... Akkor megkérdeztem tőle, hogy ő szokott-e aludni... Nem értette a kérdést, az arcát viszont nem fogom elfelejteni :-)))))

Riverdance

2008-04-13T18:28:00.004+02:00

Nem nagyon tudok mit hozzáfűzni ehhez, a vége a legkedvesebb ír zene, amit valaha hallottam. Először a zenét kaptam meg, most pedig kaptam egy filmet Michael Flatley csapatával, amikor a Hyde Parkban táncoltak. Mivel már a legelső táncnál elakadt a szavam, nosza gyorsan rákerestem a neten, hogy hátha van olyan, amit szívesen megosztanék, és a legnagyobb örömömre pont azt a zenét találtam, amit mostanában nehezen tudok letenni (ami mp3-ban van meg, annak az elején egy angyal énekel, be fogom linkelni, mert azt a gyerekhangot is érdemes meghallgatni)... Nagyon jó szórakozást kívánok, remélem más is ennyire fogja élvezni.

Angyalok

2008-04-11T21:31:00.003+02:00

- Úgy szárnyalnék veled!
- Tudom. És veled tartanék én is, de nem megy. Nehéz vagyok.
- Ha én is nehéz lennék? Akkor együtt lehetnénk?
- Nem. Én mindig nehezebb leszek, mint te. Törékeny vagy és lepkekönnyű. Egyedül kell repülnöd. Nélkülem. Tied az égbolt.
- Sokan cikázunk piros hajnalokon, amikor a többi fény még csak lustán ébredezik. De én úgy megosztanám veled, amit ott fenn, a fényen túl látok...
- Nem érteném. Nem érintene meg. Messze mentél, és egyre messzebb repülsz... Jó.
- Igen. Megnyílt egy dimenzió, egyre csak vonz. Mint egy látomás, olyan az élet. Néha elgondolkodom, hogy vajon mi az igaz? Az, amit a földön járva, az anyagba ragadva élek, vagy a fénnyel való ölelkezés. Annyira más.
- Mindenkinek más. Mit szeretnél?
- Nem akarom, hogy küzdj. Azt akarom, hogy olyan boldog légy, mint én, amikor repülök. Megtanítalak nehéz súllyal is repülni...
- Nehéz súllyal nem lehet repülni. Ismered a fizikai törvényeket. Határolnak.
- Észre veszed majd, hogy egyre könnyebb és könnyebb vagy, egyre magasabbra szárnyalsz te is, és megérint a szépség. Akkor már nem akarsz máshogy élni.
- Így is megérint, csak nem mutatom. Szép vagy.
- Szivárvány volt ma, alá álltam és hozzáérintettem a szárnyam. Látod? Bíbor színű árnyalatot kapott. Szép.
- Taníts meg örülni a szivárványnak. A bíbor színnek, vagy a lilának. Vagy inkább mindegyiknek, egytől egyig. A hangoknak, amiket a csend hordoz. Hogy tudsz ennyire örülni ezeknek?
- Hogy lehet nem örülni? Ezeken kívül semmi nem létezik.
- Te is létezel, itt vibrálsz mellettem. Így én is létezem, itt vibrálsz - mellettem...
- Ó, láttad azt az apró villanást? Egy szerelmes szemében villant ezer kilométerre, a föld másik végében. Milyen kicsi volt, mégis idáig elért a fénye. Mit is mondtál a létezésről?
- Keresem az értelmét.
- Találkoztunk. Leporoltam a nadrágodat, te elfésülted az arcomból a hajamat.
- Én újra poros lettem, de a te arcod tiszta.
- Levágtam a hajamat. Nem takarja már semmi, azért látod tisztának. Csillog a szemed.
- Csak a hegyi tó párája tükröződik vissza benne.
- Szép. Könnyebb lettél már, látod?
- Úgy szárnyalnék veled...

Gyógyítás - Hornillos de Camino

2008-04-06T16:18:00.008+02:00

Kishúgom nagyon fejfájós szegény. Régebben, amikor még együtt laktunk, gyakran gyógyítottam a fejét úgy, hogy energiát adtam neki a kezemből (ami a Caminón ugye remekül működött a saját testemnél). Neki elmúlt a fejfájása, és mindig nekem kezdett el fájni. Ma, Budapesten ülve a meditáció alatt Győrbe egy jobb térdnek küldtem ugyanígy gyógyító energiát, aminek a végén úgy fájt már a jobb térdem, hogy nem volt könnyű lábra állni. Olyan érdekes ez.

Egy másik érdekesség, két megjegyzés: nemrég egy napon belül ezt a kétféle véleményt kaptam: "Folytasd a Caminós útinaplót, mert nagyon jó olvasni!" - és a másik: "Én a Caminós leírást sose szoktam elolvasni, engem a többi érdekel." Milyen különbözőek vagyunk, és ez mennyire jó :-)))).

2007. július 23. hétfő

Reggel 7-re állítottuk be az órát, egy perccel sem előrébb (micsoda luxus az eddigi fél 5-ös és 5 órás kelésekhez képest! Már ránk fért egy kis pihenés). A közös reggeli után a két nővérrel és Leonorral együtt elmentünk a burgosi katedrálisba a 9 órai misére, ahol egy kiváló hangú, fiatal pap tartott misét egy francia gyerekcsoportnak franciául. Nem egészen erre számítottunk, de ott maradtunk azért. Mise után különváltak az útjaink, elköszöntünk a lányoktól.

Barbival először megnéztük a burgosi katedrálist, aztán kicsit városnéztünk. Közben a katedrális tövében összetalálkoztunk Jessicával, akit Cizur Minorban láttunk utoljára (hát az sem tegnap volt). Épp azt a szállást (Emaus) kereste, ahol mi szálltunk meg tegnap, csak kicsit eltévedt. Rögtön útba igazítottuk. Annyira örültem neki! Totál kikészült szegénynek a lába. Alig vánszorgott. A csavargás után, miután órákig próbáltuk hívni a megadott - egyébként szerintünk kamu - telefonszámot -, elmentünk, és kerestünk egy utazási irodát, hogy végre személyesen próbáljuk meg elintézni a repülőjegy problémát. Kis naívak - mintha az annyira egyszerű lenne. Találtunk is hamar egyet, ahol a hölgy azt javasolta, hogy próbáljuk meg felhívni a jegyen található telefonszámot :-))))))). Egyébként nem tudott segíteni.

Kicsit arrébb találtunk egy másik irodát, amire Iberia volt írva (a jegy is az Iberia gépére szól), nosza bementünk. Egy nagyon kedves, mosolygós fiatalemberhez mentem, és elkezdtem neki angol nyelven ecsetelni a probléma forrását, amire ő csak széttárta a kezét, hogy nem érti sajna. Már épp vettem egy nagyobbacska levegőt, hogy akkor a kezes-lábas megoldást választom, amikor is a hátam mögött megszólalt egy kellemetlen, arrogáns és hallhatóan irritált férfi(?)hang, és kioktatott, hogy ebben az országban spanyolul beszélnek az emberek. Egy nemzetközi utazási irodában... Kezdett felmenni a pumpa, éreztem, hogy a vérnyomásom sem fog 200 alá csökkenni hamarosan. Visszakérdeztem, hogy járt-e már külföldön (persze csak angolul tudtam próbálkozni továbbra is, de hát láthatóan értette a bunkója), és ha igen, akkor minden egyes ország nyelvét, ahova ellátogat megtanulja-e, mielőtt elindul... Ha Oroszországba utazik, akkor oroszul tud beszélni az emberekkel, ha meg Japánba, akkor meg japánul? Méla undorral az arcán elfordult tőlem egyszerűen. Annyira felbőszített (és annyira sajnálom, hogy ez így van, hiszen olyan jelentéktelen dolog, ha jobban belegondolok...), hogy azonnal kifordultam az irodából, előbb nyomatékosan megköszönve a szívélyes segítséget ezúttal SPANYOLUL, és még órák múlva is mérges voltam. Ehhez az érzéshez persze az is hozzátartozott, hogy egyrészt megint elbuktam egy helyzetben, amikor pedig akár türelmes is lehettem volna, másfelől pedig megint nem sikerült elintézni a repülőjegyet, ami egyre nyomasztóbb, ahogy haladunk az idővel.

Annyira fáradt vagyok alapjáraton... Biztos ezért borultam ki annyira. Meg azért is, mert én hülye megnéztem az emiljeimet a nagy albergueben, mert annyira vártam egy levelet, és megint semmi... Fel kellett dolgoznom ezeket mind a séta során. Nem nagyon élveztem most a sétát. A burgosi nagy szállásra is azért mentünk netezni, hogy megnézzük, hogy hátha van valami nyomorult weboldala az Iberia Airlines-nak, és akkor talán kicserélhetjük a jegyünket. Weboldala van, de neten keresztül nem tehetünk semmit, fel kell hívni a telefonszámot, elképesztő. Ördögi kör. Mindegy, még várunk egy kicsit, hátha nem kamu...

Mostanában azt érzem, hogy nem történik semmi, ami persze hülyeség, mert olyan sosincs, hogy semmi nincs. Csak hát ha az ember hozzászokik a nagy durranásokhoz, akkor a tyúklépést már észre sem veszi.

Hornillos de Caminoban szálltunk meg, ami Burgostól 18,5 km-re van. Mire odaértem, a gondnok néni épp vásárolni ment, a szállás dugig tömve volt, de az utcán összefutottam a nénivel, aki mondta, hogy ne aggódjak, mert van egy másik hely, egy vadonat új, ahol vannak még szabad ágyak. Barbi később ért oda, de a néni megengedte, hogy kifizessem az ő szállását is, és lefoglaltunk neki egy ágyat. Az egyetlen kellemetlenség az, hogy fürdeni és mosni csak a másik helyen lehet, ami pár száz méterrel arrébb van.

Kedves kis városka, kitaláltuk, hogy este megint főzünk. Közben befutott Leonor is, aki örömmel csatlakozott hozzánk. Kihasználtuk, hogy ő spanyol, elmentünk együtt bevásárolni a boltba. Útközben megtanította nekem az összes gyümölcs és zöldség, valamint az esti menü hozzávalóinak spanyol nevét, és elkezdtük a számokat. Főzés közben is folyton a számokat ismételtem, ami neki lett sok egy idő után, nem nekem :-)))). Hát igen, aki duracell nyuszi :-D.

Granon óta valahogy minden szállásunk olyan volt, hogy csak nálunk jóval idősebbekkel találkoztunk. Annyira hiányzik a beszélgetés fiatalokkal, vagy csak az az atmoszféra, ami eddig volt... Talán ezért érzem, hogy semmi nem történik, mert ez nincs most. Ejj de nyűgös vagyok. Persze ha követjük a hasonlatot, abban is vannak pangósabb időszakok, amikor minden mozdulatlannak látszik...

Volt egy kis nézeteltérésünk Barbussal az előbb. Ő csak 2o km-t akar gyalogolni holnap Castrojerizig, én viszont még 1o-et a San Nicolas templomig, amit még az a magyar páros ajánlott Santo Domingoban. Barbinak egyáltalán nem tetszett a dolog. Azt mondta, hogy ő ezt nem akarja, mire én azt mondtam, hogy oké, mindenki járja a maga útját a saját tempójában, szétválunk harag és sértődés nélkül. Nekem 2o km nagyon kevés, már reggel 9 előtt odaérek, mert mindenképp hajnalban indulok, hiszen akkor szeretek indulni. Mit csináljak ott egész nap? Plusz azt is eldöntöttem, hogy a végén Finisterrebe gyalog szeretnék eljutni és nem busszal, ahhoz pedig legkésőbb 8-án Compostelába kell érnem, ami legalább 3o km-t jelent naponta (ami nekem nem gond egyáltalán). Azt is mondtam, hogy ez mindenkinek a személyre szabott Caminója, amire én már 5 éve készülök, és nem olyan dolog, amit az ember gyakran csinál. Úgy akarom járni, ahogy engem boldoggá tesz. És az, hogy folyton nagyon keményen alkalmazkodnom kell, nem tesz boldoggá. Kisebb dolgokban persze, alkalmazkodom, de olyan dolgokban nem szeretnék alkalmazkodni, hogy hány km-t megyek naponta, és hol kötök ki, csak mert valaki más nem tud vagy nem akar annyit menni. Akkor az az ő Caminója, amit meg úgy jár, ahogy neki kényelmes. Én sem akarom, hogy bárki az én igényeimhez és tempómhoz alkalmazkodjon. Egyáltalán nem vagyunk összekötve. Nehéz ez, nem is Barbus ellen szólt, csak annyira nehezen tudom elviselni az ilyesfajta kötöttségeket. Aztán meg azt sem akarom érezni, hogy én vagyok a hibás. Nagyon különböző a teherbíró képességünk és a rutinunk, ez most egyértelműen kiderült. De én így érzem jól magam: hajnalban indulva, gyors tempóban haladva és viszonylag nagy távot bejárva. Nem tudok, és nem is akarok ez ellen tenni. Ekkor teljesedek ki, ugyanakkor nem várom el mástól, hogy ugyanígy tegyen.

Barbi végül azt mondta, hogy velem jön, de látszott rajta, hogy nem boldog... Miért ilyen nehéz ez? Tudtam, hogy előbb-utóbb ütközés lesz. Vajon mások, akik ennyire különböznek fizikailag ilyen dilemmákat élnek meg? A lelkünk egy, fél szavakból (vagy csak egy odanézésből) is pontosan tudjuk, hogy mit gondol a másik, na de a testünk... Most vajon szar alak vagyok?

(Eszembe jutott egy történet erről a teljesen egyformán gondolkodásról vele kapcsolatban. Nagyon-nagyon szeretem őt, ez talán a problémák ellenére is kitűnik, mert tényleg a lelkem egy része ő. Elmentünk egy táborba sok-sok évvel ezelőtt, ahol minden ebédnél és vacsoránál ötfős asztaloknál ettünk. Valahogy a mi asztalunk mindig tele volt, sőt a vége felé már előjegyzésre jelentkeztek a következő étkezésre azok, akik nem fértek el nálunk egy ebédnél mondjuk. Csupa ismeretlen ember csatlakozott hozzánk. Egyszer odatévedt egy srác, aki bemutatkozott. Én azt akartam mondani, hogy Zsuzsának hívnak - ila a nevem -, de tele volt a szám, és amíg rágtam, Barbi megszólalt mellettem: Jutka vagyok. Annyira elkezdtem röhögni, hogy majdnem megfulladtam. Nem beszéltünk össze, épp csak ennyire vagyunk egy hullámhosszon. Volt olyan is, hogy felemeltem a telefont, hogy felhívom, és amikor a fülemhez tettem a kagylót, és mielőtt elkezdtem volna tárcsázni, ő már benne volt, és megszólalt, mert pont abban a pillanatban hívott engem... Szóval nagyon szeretem őt.)

Április 1.

2008-04-02T11:30:00.011+02:00

Rengeteg dolog van a fejemben most hirtelen... Egy nap is akár egy egész élet súlyát hordozhatja. Mint a tegnapi. Hosszú nap volt, megosztom, mert azt gondolom érdekes.

Reggel egy villámlátogatást tettem Szombathelyen. Pont arra volt időm, hogy kedvenc tanárunk 3 óráját végigüljem, aztán már robogott is vissza velem az IC. Reméltem, hogy pontosan indul, mert ki volt számítva, hogy ha pontosan érkezik, akkor még a koncert előtt a nyelviskolába is pont be tudok ugrani. Pontosan érkezett.

Mindig imádtam az áprilisi tréfákat, a családot rendszeresen jól megtréfáltam, és jól be is vették általában a dolgot (főleg az Anyukám, szegény... mindig elhitte, amit mondok, sose gondolkodott el a dátumon). Tavaly valaki annyira jól megviccelt, hogy azt gondoltam, amíg élek nem tudom űberolni, azt is gondoltam, hogy eszembe se fog jutni a tréfálkodás többé ezen a napon... Nem is nagyon volt kedvem ezen a dátumon gondolkodni, ahogy közeledett. De tegnap aztán kezdett kibukni belőlem az én igaz természetem, ami semmilyen zord körülmények között sem képes engem elhagyni láthatóan, és elkezdtem gondolkodni, hogy meg kéne viccelni valakit, az olyan jó lenne...

Aztán eszembe jutott a karnagyunk, akinek amikor először kiderült, hogy kedden lesz a koncert én azt mondtam, hogy a kedd az nekem egyetemi nap, és nem érek vissza. Teljesen magán kívül volt akkor, így elhatároztam, hogy mégis kihagyom az egyetemet, mindenképp a koncertet választom, nem is kérdés, mekkora hülyeség lenne pont ezt a műsort kihagyni. Tehát ebben maradtunk akkor. Tegnap felhívtam őt a Deák térről a koncert előtt kb 2 órával, hogy lekéstem a szombathelyi vonatot, és csak fél 9 körül érek Pestre... a következő párbeszéd zajlott:
- Ne haragudj Ákos, béna voltam, későn értem az állomásra. Haragszol?
- Ez nagyon kemény. Szia - és kinyomott.
Visszahívtam.
- Miért nem várod meg, amíg befejezem a mondandómat?
- Azt hittem, hogy csak viccből mondod, és most az infarktus kerülget.
- Igen, viccből mondtam, április bolondja vagy.
Mondott valamit, amit itt most nem írnék le, és ismét letette. Én pedig elgondolkodtam, hogy még soha, senki nem mondott nekem olyat az életemben. Tehát ismét sikerült valakinek egy szép napot okozni, aki ezt szépen meg is köszönte. :-))))

A koncert egyébként nagyon jól sikerült, bár erről inkább azok tudnának nyilatkozni, akik hallották. Állítólag nagyon szép volt.

Történt még valami. Már reggel sikerült az óracsörgés előtt felébredni (ez hajnali 4-et jelent a keddi napokon) egy megfoghatatlan szorongás érzéssel és azzal a gondolattal, hogy ott lesz a koncerten valaki, aki lehetetlen, hogy ott legyen. Egész nap ez volt az érzésem, tiszta zizi voltam, nem tudtam figyelni és enni se nagyon, és ahogy közeledett az este egyre csak fokozódott ez az érzés (az államvizsga előtti drukkhoz tudnám hasonlítani, vagy bármilyen fontos szigorlat...) És amikor megláttam a telefonszámot a telefonomon közvetlenül a koncert előtt, akkor már tudtam, hogy megint igazam volt, hiszen azért hívott, mert már ott volt az épületben az illető (ez már tényleg ijesztő...), és aztán a koncert szünetében ki is jött rajtam ez az egész napos lelki tortúra.

És akkor ahogy ígértem a leltár helyett most Deepak Chopra szavaival mondanám el, hogy mit is tanultam az elmúlt pontosan egy évben A GYAKORLATBAN (a fejemben már évek óta tudtam mindezt, de a tudomás ugye egészen más, mint a dolgok gyakorlati alkalmazása...). Az idézetek a Merlin és Artúr király című könyvől valók. És sajnos megint nagyon hosszú, az egész könyv rám vonatkozó kivonata, de szerintem érdemes végigolvasni ha apránként is, mert ösztönző gondolatok ( nekem legalábbis azok voltak, hátha másnak is bejönnek):

"Benned lakik (a mágus), és nem találod meg sehol máshol. Ha viszont egyszer felfedezted, te magad is látóvá leszel. Lépésről lépésre fog ez megvilágosodni számodra. Mielőtt igazán látóvá lennél, már érzed majd, hogy az élet többet hordoz, mint amennyit megélünk belőle. (Hajjaj, de még mennyivel többet! Azok számára, akik ezt egyszer-sokszor megtapasztalták, már elképzelhetetlen az azelőtti állapot. Ég és föld... szó szerint :-)))

Tölts némi időt azzal MIÉRT látsz valamit, s nem csupán azzal, hogy MIT látsz! (Ez volt a legelső dolog, amit megtanultam. A miértek kérdezése a folytonos bírálás és címkézés helyett.)
A mágus világában minden azon a meglátáson alapszik, hogy minden én magam vagyok (mert 'minden egy').

Az értelem és az érzelem a fájdalmat, a szenvedést nem tekintik közömbösnek: félnek tőlük, ezért elutasítják. A kiválasztás szokása igen sok energiát emészt fel, mert az értelemnek állandóan készenlétben kell állnia, ügyelnie kell arra, hogy a megbántottság, a csalódottság, a magányosság és számos további fájdalmas tapasztalás ne ismétlődjön. Marad-e így még helye a csendnek?

Az értelem sikeresen tehet eszessé, de ettől még aligha leszel képes boldoggá, kiteljesedetté és önmagaddal békében élővé lenni. (Hajlamos vagyok a fejemben élni, és elfojtani a rossz érzéseket. Csak hát azoknak is van létjoga, ugyanúgy, mint a jóknak.)

Mindazt, amit meglátsz belső világodban, megvalósítod a külső világodban is.

A legtöbb esetben határok által tapasztaljuk meg önmagunkat. Szerepet játszani is korlátozottságot jelent, mégis mindenki állandóan különböző szerepeket tölt be. A mágus számára a teljesség a minden szereptől való elszakadást jelenti. Szabad lélek, aminek a léte ehhez a kis testhez kötődik.

A fejedben lakozó gondolatok nem tartoznak hozzád. A nevedhez, a felvett szerepeidhez tartoznak. A másodperc töredéke alatt kiléphetsz a szerepeidből, ha akarsz.

Figyeld éberen a nap során azokat a kurta perceket, amikor alapvető (a szerepek felett álló) énedet megtapasztalhatod egy lélegzet, egy érzelem, egy érzékelés mögött! Ez a mozdulatlan, csendes, névtelen állapot rendkívül megnyugtató. (Mint a tízperces meditáció két óra között :-))

Kvantum-szinten az atomok korlátlan energiát képviselnek, és e korlátlan energia 99,99999 százalékában üres térből áll.

Az emberi test megszületik, megöregszik, és meghal. Tévedés azonosulnunk ezzel a folyamattal. Valamennyiünket az időtlenség vesz körül, az idő csupán a mennyiségekre bontott örökkévalóság. A jelen testeddel azonosulsz, és azt hiszed, hogy szükséged van valamilyen alakra. Mivel az energia alaktalan, nem tudod elképzelni, hogy te magad az lehetsz. A tudat túléli az őt hordozó molekulák halálát.

Mindannyian ragaszkodunk az emlékeinkhez, mert azok határoznak meg bennünket. Az én félreállítása az emlékek félretételét jelenti.

Amíg félsz, nem tudsz igazán szeretni. Amíg harag lakozik benned, nem szeretsz igazán. Amíg önző vagy, nem vagy képes igazán szeretni. Bármennyire tisztátalan vagy, a szeretet felkutat és megmunkál, hogy szeretni tudj. Ahhoz, hogy szeretetet kapj, először adnod kell. Először meg kell tanulnod magadat szeretni, csak azután tudsz másokat szeretni. Többnyire mindez magától értetődőnek tűnik! Miért nem eszerint élünk?!

Rend, egyensúly, fejlődés és értelem: ez a szeretet meghatározása.

A szavak ereje nem azok felszíni jelentésében mutatkozik meg, hanem a tekintet előtti tartalmakban. Minden szó tudást és szándékot takar. S ezek mágikus tartalmak. (Na ezért nem szabad hazudni...) A nyelv minden gazdag szava a jelentés és a tudás rejtett ösvényeit nyitja meg. Azonban a szavak másik tartalma, a szándék még erősebb.

Minden szándék valamiféle eredményre vezet. Egyetlen szándék sincs elfelejtve, de teljesülésének lehetnek akadályai, hiszen annyi ellentmondás rejlik bennünk: az emberi szív ellentmondásai. Vedd észre: vannak beteljesült reményeid és vágyaid! Váratlanul, anélkül, hogy bármit tettél volna, valaki felhívott telefonon, épp akkor, amikor beszélni akartál vele; segítség érkezett, ahonnan nem is vártad; imáid meghallgatásra találtak (na ez az, ami most már napi szinten működik. Minden imámmal így van egy ideje...). Mindez a világegyetem terében zajlik.
Nincs egyetlen olyan gondolatod, amely ne váltana ki valamiféle eredményt. Mégsem veszünk észre finom eredményeket, ha nem azonnal illeszkednek a céljainkhoz, ha nem esnek egybe énünk arra vonatkozó döntésével, aminek szerintünk történnie kellene. Isten azt akarja, hogy minden ember valamennyi szívbéli kívánsága teljesüljön.

Ha alaposan magadba nézel, azt találod, hogy sok személyiség küzd benned a tested birtoklásáért. Például a jó és a rossz harca valójában két személyiség, a szent és a bűnös küzdelme. Sosem hagyják abba a vitájukat. Azután ott vannak azok a szerepek, amelyekkel azonosulsz. A személyiségek általában összeütközésben állnak. Amit boldogságnak hívunk, az olyan állapot, amelyben e konfliktusok zöme épp elcsendesedett. A tudattalan az a börtön, ahová a nemkívánatos energiákat zárjuk. Az árnyék-én is egyike hordozott szerepeinknek, bár sosem mutatjuk meg nyilvánosan. Valamennyien létrehoztuk árnyékunkat, olyan energiákat hordozó személyiséget, amitől nem szabadulhattunk. Belső háborúságod megszüntetése azt jelenti, hogy véget vetsz a benned élő személyiségek harcának. De addig hozzá sem tudsz kezdeni a belső feszültségek feloldásához, amíg nem tudod, miféle személyiségek lakoznak benned. (Viszont ezekkel szembesülni nem kis bátorság... Nagyon rondák is vannak köztük :-)))

Többféle mód van a régi energiák felszabadítására. Az egyik leghatékonyabb egyszerűen elismerni létüket. (Ez az, amitől mindenki menekülni próbál, mert a létük azt jelenti: időről időre, elkerülhetetlenül rosszul érzi magát az ember a bőrében, a rossz érzést pedig igyekszik elkerülni, úgy, hogy mindenféle dolgokba menekül inkább az ember fia meg lánya...) Ha feloldod a tagadást, már nyert ügyed van.

Te vagy a világ. Ha megváltozol, a világod is megváltozik.

Az alkímia az átváltozás művészete, állandóan történik. Nem tudod megakadályozni az élet minden szintjén zajló szüntelen változást. Az alkímia - keresés. A keresések személyes utak, s minden lépést egyedül kell megtenni. (Azért hozzáteszem, hogy addig mindenképp egy mesterrel vagy egy tanítóval, míg az ember nem találja meg a belső tanítóját/mesterét.) A titok nem abban van, hogyan nézel, hanem milyen mélyre akarsz nézni.

A dolgok általában megoldják önmagukat. Létezésed nem sérül komolyan, legfeljebb apró kellemetlenség ér. Idegrendszered mégis erősen válaszol, félelmet és kényelmetlenséget jelez, amikor a dolgaid nem tervszerűen alakulnak. A lét egyszerre tartalmaz rendet és rendezetlenséget. Az egyik nem létezhet a másik nélkül. Ugyan éned gyűlöli az előre nem láthatót, a valóság az, hogy újra meg újra csak nyersz általa. A tökéletességet kereső elfogadja, hogy mindig bizonytalan lesz, hogy mindig egyensúlyát vesztettnek érzi majd magát.

Az énnek meg kell vizsgálnia a félelmeit, és abba kell hagynia az örökös ellenőrzést. Ha el tudod fogadni az élet áramlását, és alá tudod magadat vetni neki, akkor élhetsz békében és boldogságban. (Bármit is hoz...) Az ezzel ellentétes küzdelem sosem ér véget.

Ha napról napra ugyanazt vetítjük magunk köré, a bennünket körülvevő valóság ehhez formálódik.

Mindannyian tapasztaljuk az újat és ismeretlent, de csak néhányan vesszük észre az ismeretlen hívogatását. A szív legmélyén kell dönteni: az ismerős, de áporodott, vagy az ismeretlen, de üde és végtelen lehetőségeket hordozó távlatok között. A megszokáson és a tehetetlenségen túl a félelem játszik fontos szerepet abban, hogy minden továbbra is a régi kerékvágásban haladjon tovább.

A halál végső esemény, a hozzá vezető úton pedig sok apróbb veszteség ér. Ha belegondolsz, könnyen felfedezheted a nyereségek és veszteségek egész életeden végighúzódó ritmusát. Amikor ezek megtörténnek, a veszteségek fájdalmasnak tűnnek, mert az én minden veszteség esetén ragaszkodással válaszol. Az életben az egyetlen tiszta nyereség a tudatosság elérése, s erre irányul minden értelmes keresés. A mágus örömmel fogad minden hányattatást és veszteséget. A stabilitás korszaka után az életerő valami újat akar létrehozni. S ahhoz, hogy ez bekövetkezhessen, a régi, túlhaladott formákat fel kell oldania. A feloldás is az élet nevében történik, hiszen nincs más körülöttünk, mint élet. De az én ragaszkodik, és nem akarja ezeket a feloldásokat engedni. A természet elvesz bizonyos dolgokat a megfelelő időben, s jó oka van erre. Bizalomra kell szert tenned. Amikor képes vagy a lehetőség magvait észrevenni a szerencsétlenség romjai között, akkor kezd növekedni benned a bizalom. Ez lépésenként alakul ki. (Tyúklépésenként...) A fájdalom nem az igazság. De a halandóknak át kell jutniuk rajta, hogy eljussanak az igazsághoz. Minden veszteséged csak időleges és nem valóságos. Ideje volt elmennie annak, amit elveszítettél, de nem azért, mert a természet gonosz és közömbös, hanem mert a valóság felé tett minden lépésed fontos.

Többnyire elképzelésekbe szeretünk bele. Ezeket magunkban hordozzuk, s igyekszünk annak megfelelőt találni a világban. Általában vagy olyat keresünk, aki visszatükrözi az énünket, vagy olyat, aki javítani tudja azt. Az egyik fajta szeretet tükröt keres, a másik a hiányzó részt. Mindkét esetben azonos szükséglet van a dolog mélyén. Hiányosnak érzed magad, s a hiányt valaki más által akarod betölteni. Első lépésként derítsd fel hiányosságaidat, majd töltsd be azokat Léttel és Lényeggel. Ezt a folyamatot általában úgy nevezik, hogy megtanulod magadat szeretni (ami nem az önmagadról alkotott KÉP szeretetét jelenti...).

Itt és most.

A keresők egyre újabb megfejtési kulcsokat kapnak a szellemvilágból. Minden számodra alkotott kulcs pontosan igazodik a tudatossági szintedhez. Az átlagemberek ezeket a kulcsokat csak véletleneknek látják. De túl sok véletlen történik veled ahhoz, hogy ezek valóban véletlenek legyenek. A szellemi gyakran ilyen módon szól először. A jó kérdés nem az: mi történt? hanem: miért velem történt meg ez? Meg kell tanulnunk a kérdést őszinte kíváncsiságból, önsajnálat nélkül feltenni. Minden történés hasznos akar lenni számunkra. A szellemvilág néha tiszta kedvességből és együttérzésből küld kemény leckét (cuki...), s ezzel elfordít valami igazán szörnyűségestől. És mi a helyzet az igazán szörnyűségessel? A mágus szerint ez szintén a szellemi által választható legjobb, hiszen annak is tekintetbe kell venni az okok és okozatok szövevényes hálóját, amiből senki sem vonhatja ki magát.

Örvendezz azon, hogy egy életen át kereső lehetsz, mert ha minden titkot egyszerre fednének fel előtted, az életed csak kellemes emlékekből, meg kedvetlen és unalmas jövőből állna!
A szellemvilág állandóan változik, sorsod az élet láthatatlan forrásából fakad és alakul. (Ez a legizgalmasabb dolog. Minél előrébb tartasz a keresésben, annál több ajtó nyílik meg a szellemiből, és olyan cuccokba is kaphat az ember bepillantást, amiről nem is álmodna - pl ezek a megérzések ezen, a szinte napi szinten nekem újkeletűek, de van sok más is.)

A szellemi mindig hívogat, s így végtelen a kapcsolatfelvételi lehetőségek száma. Légy készen a szellemitől adott "megfejtési kulcsok" követésére; fedezd fel a medtáció segítségével a benned lévő tiszta csendet (azt hiszem ez volt az elmúlt év legnagyobb és leggyönyörűbb "ajándéka"); tudd biztosan, hogy a kitűzött célok valóságosak, és érdemes feléjük haladni!

Minden vágy valamely korábbira épül. A vágyak sora sosem ér véget. Ez maga az élet. Ne tekints egyetlen vágyat sem haszontalannal vagy rossznak! Egy szép napon mindegyik teljesül. (De tényleg! Az összes - amire tényleg szükséged van az utadon.) A vágyak - magvak, a sarjadási idejükre várnak. Ápold szíved legjelentéktelenebb kívánságát is! Egy napon elvezetnek Istenhez. A vágyak a halandókat mindenféle zűrzavarba viszik, de Isten akarata, hogy legyenek vágyaid. Tekints tisztelettel az összes vágyadra! Ápold őket a szíved mélyén! Ne küzdj érte, bízz abban, hogy egy magasabb szellem oltotta beléd a vágyat és engedd, hogy ez a magasabb szellem hozzásegítsen a beteljesedéshez. Ugyanis a vágyakban lévő rossz valójában nem magából a vágyból származik, hanem a hozzá kapcsolódó emberi küzdelemből. Tekintsd a vágyakozást úgy, mint készséget Isten valamennyi adományának elfogadására. Miért adna Isten valamit, mielőtt akarnád azt? Vágyakozás nélkül az ember nem tud növekedni. A vágyakat ösvényeknek kell tekinteni. A vágyakozás ösvénye hihetetlenül erős, és sosem ér véget, csak a tárgyai változnak. Ha erőltetés helyett elengedjük a vágyainkat, akkor a vágyak működési mechanizmusa gondoskodik magáról. (Itt értettem meg az összes keleti intést, miszerint "Engedd el a vágyaidat, akkor leszel boldog!" Ez nem azt jelenti, hogy fojtsd el őket, hanem azt, hogy a megfogalmazásuk után bízd őket az univerzumra. Milyen más így, nem?) Vágyaink mély rétegében a fejlődésre való ösztönzés, maga az életerő működik. Életbevágóan fontos ismerned a vágyaid természetét, s látnod, hogy az isteni terv alapján kívánságaidnak teljesülniük kell. Isten nem zár el semmitől! Te magad hiszed el a lelked mélyén, hogy ezt vagy azt nem érdemelsz meg. Egyetlen vágy sem köznapi, mert mindegyiknek szellemi jelentése van. Mindegyik apró lépésenként arra vezet, ahol már a legmagasabbrendű beteljesedésre vágysz majd, saját isteni természeted megismerésére. (Na ez a dolgokat egy egészen más perspektívába helyező tanulás/gyakorlás volt, a vágy energiájával való teremtés gyakorlása. Izgalmas...)

Ha jót akarsz tenni az emberiséggel, légy önzetlen, és válj magad is mágussá. Ha csak magadnak akarsz jót tenni, akkor légy önző, de akkor is válj mágussá! Ha szenvedést látsz, menj és enyhítsd, és szenvedés ne tapadjon hozzád!

Te magad vagy a jelen pillanat. Minden erőt önmagadon belül kell meglelned! (És ott is van, csak meg kell találni. Minden belülről ered.)

Bízzál a bizalomban, higgyél a hitben! Ez az egyetlen megoldás, ha megrendült a bizalmad és a hited. Hidd el végre, nem a küzdelem a megoldás!"

Tanultam még valamit, de ezt ez a könyv nem említette: hogy tisztelni kell azt, hogy mindenki más ösvényen halad, más az útja, más szellemi energiákkal rendelkezik és más feladata van ebben az életben. Más szellemi kapacitással születik és van úgy, hogy NEM KÉPES jobban csinálni a dolgokat, ami nem az ő hibája. Ha ezt megérti az ember, akkor senkire nem fog haragudni, és senkit nem fog utálni, hanem egyszerűen csak elismeri, hogy a másik MÁS.

Ez azért elég masszív, nem? Nem nagyon van időm pihenni egy éve, és ennek nincs vége, folyamatosan úton vagyok - mint mindenki. A legfélelmetesebb az a pillanat, amikor az ember elkezdi megérezni a saját bőrén keresztül azt, hogy ez a sok különböző dolog szorosan összefügg, egymásból indul ki, egymáson alapul, egymásra épül, nem létezhet egymás nélkül, és össze van szőve az összes többivel, mert MINDEN EGY.

A fény harcosa

2008-03-26T21:59:00.004+01:00

Az ember időről időre megtapasztalja a "csatornára való rácsatlakozást", és akkor szárnyal, hihetetlen energiákkal. Olyankor az intuíció magától értetődően működik, hatványozottan mozgásba lendítve a vonzás törvényét, ami - egyre inkább érzem - amúgy is mozgásban van. Olyankor szinte beleesnek az ember kezébe az éppen kellő könyvek, megszólítják emberek, akik üzenetet hordoznak, és ami a legfantasztikusabb: kicsit Isten szemével láttatják magukat az összefüggések, amiket mi bölcsen átlátunk és megértünk egy röpke pillanatra. Olyankor a "véletlenek" - amikben ugye én nem hiszek - megszaporodnak, és minden optimális feltétel a spirituális továbblépéshez és az épp aktuális lecke megtanulásához előáll. És akkor megtörténhet a lélek alkímiája.

Na így érzem most magam kb egy hete... Vannak olyan pillanatok, amiket le sem tudok írni, mert egészen új, szavakkal kifejezhetetlen tapasztalások. Most olyan, mint az utolsó időszak a Caminón. Nyitva van a csatorna, nem záródik be, és én együtt rezgek a mindenséggel, és érdekes módon folyamatosan árad felém a szeretet az emberektől, a dolgokból. És egész sokan lettek hirtelen, akikkel kölcsönösen inspiráljuk egymást.

Volt egy könyvélményem, aminek a hatására most azt érzem, hogy otthagyom az egyetemet (ez még nem biztos, szeptemberig gondolás tárgya), és egészen más dologba fogok, mert rájöttem, hogy most semmi más nem érdekel, csak az az egy dolog. Még a tanítás is elhalványodik, az egyetem is, pedig most ezt a kettőt érzem igazán az életemnek. Ez azért fura, mert már rég nem volt ilyen erős élményem, hogy bármit fel tudnék áldozni egy dologért. Nagyon izgalmas. A változás úgy látszik folyamatosan itt bökdös.

(Persze már megtanultam elfogadni, sőt! egyenesen szeretni a változást. Ez az élet, a folyton vibráló, mozgásban lévő energiabomba. Nincs megállás. Aki meg akar állni, mert fél ettől, az mindig nyugtalan lesz és szenvedni fog. A változás az élet egyik vastörvénye.

Megtanultam a vonzás törvényét is a saját bőrömön: amit adsz azt kapsz, nincs kivétel, és akkor kapod, amikor a legkevésbé számítasz a fájdalmas leckére, és főleg olyantól, akitől a legkevésbé sem szeretnéd kapni, mert mindenedet odaadod. Minden cselekedeted - ha akaratlagos, ha nem, tök mindegy - visszaszáll rád, és nem szimplán kapod vissza a dolgokat, hanem hatványozottan. Erre mindenki számíthat, akinek vaj van a füle mögött, és szerencsére az is, aki kizárólag jót tesz :-))). Csak ne felejtsd ezt el, és amikor eljön a lecke ideje, ami lehet, hogy csak 15 év múlva következik be, próbáld meg végiggondolni, hogy melyik eseményre lehetett a szívás egy késleltetett válasz a múltadból :-))). Nem lesz kellemes, biztosíthatlak. Én most fizettem tizen x évvel ezelőtti, abszolút nem szándékos dolgaimért, és legalább háromszorosan. Na ami a lényeg: ismerve, és a bőrömön tapasztalva a vonzás törvényét, most már gondolni sem gondolok rosszat senkiről, nemhogy beszéljek vagy rosszat akarjak vagy tegyek bárkinek is. Elég volt a szívásból... Amit adsz, azt kapsz, tehát ha csak jót adsz, akkor azt kapod vissza. Vastörvény a vonzás törvénye. Nagyon kemény. Tapasztalatból tudom.)

A könyv elolvasása után pár nappal fél éjszakát a neten töltöttem, hogy utánanézzek milyen iskolában lehet tanulni az én újdonsült obszessziómat, mert fogalmam sincs az egészről (ezért fura, hogy így hirtelen ekkora erővel jött és letaglózott. Mondjuk most már józanabb vagyok, hagyok időt a "Hátha csak egy fellángolás, és majd elmúlik!" érzésnek). De jöttek a jelek. Másnap volt egy órám, ahol teljesen véletlenül és mellékesen kiderült, hogy van egy tanítványom a csoportban, aki elvégezte azt az iskolát, amit én kerestem előző éjjel Meg is mondta a helyszín címét. Ugyanaznap az újságárusnál belebotlottam egy magazinba, ami szinte kizárólag erről a tárgyról szól, és sorra veszi az azt tanító iskolákat (teljesen mindegy mi ez a tárgy, a keret az érdekes), úgyhogy nem is egy van belőle, mint kiderült, és rögtön láthatom az összehasonlítást is... Aztán másnap kaptam egy hatalmas és vastag könyvet a tárggyal kapcsolatban valakitől, akiről sosem gondoltam volna, hogy ennyire érdekli... két napon belül mindez. Szóval igen, zakatol a Camino.

És ma kezembe került egy újság részletekkel Coelho legújabban megjelent könyvéből (A fény harcosának kézikönyve), és azt éreztem, hogy a lelkem legmélyéből szól. Elakadt a szavam, ahogy olvastam a gondolatokat. Először az jutott eszembe, hogy összefüggés van a Békés harcos útja című könyvvel, illetve filmmel inkább, amit imádok. Rengetegszer láttam, a könyvet is olvastam, és sokat tanultam belőle, amit a gyakorlatban is alkalmaztam. És ami ma a szemem meg a lelkem elé került, az annak az eszenciája volt, amit az utóbbi egy évben megtanultam napi szinten alkalmazni. Néhány dolgot mindenképp megosztok, hátha másnak is ilyen hatalmas szellemi felismerés lesz. Hosszú, készülj fel. :-)))))

"Mindenkiből lehet harcos. És senki sem tartja magát harcosnak, pedig mindenki az.

A fény harcosa tudja, hogy minden csata során tanult valami újat. De a legtöbb lecke túl sok szenvedést okozott neki. Többször is fölöslegesen vesztegette az idejét, hogy hazugságért harcoljon. És sokszor szenvedett olyan emberek miatt, akik nem érdemelték meg a szeretetét.

A harcos tudja, hogy bizonyos pillanatok megismétlődnek.
Gyakran találkozik ugyanazokkal a helyzetekkel és nehézségekkel. Ilyenkor elkeseredik, mert úgy érzi, hogy nem fejlődött semmit, hiszen az élet kellemetlenségei újra meg újra visszatérnek (úristen! hányszor írtam ezt így szó szerint Lórinak az utóbbi egy évben...)
- Ezen már egyszer keresztülmentem - panaszolja a szívének.
- Valóban, ezen már keresztülmentél - válaszolja a szíve. - De nem léptél túl rajta.
És a fény harcosa megérti az ismétlődő leckék értelmét: általuk tanulja meg, amit korábban nem volt hajlandó megtanulni.

A harcos nem szégyell sírni régi sebei miatt, vagy örülni új győzelmeinek. Amikor úgy érzi, hogy eljött az idő, képes otthagyni mindent, és elindulni az álmai után. A harcos nem próbál megfelelni annak a szerepnek, amit mások rá akarnak erőltetni.

A fény harcosai megőrzik szemük csillogását. Itt vannak közöttünk, részt vesznek az életünkben, olyanok, mint mi, ők is üres kézzel jöttek a világra. Sokszor gyávák. Nem mindig cselekszenek helyesen. Ostobaságok miatt szenvednek, kicsinyesek, és néha úgy érzik, képtelenek fejlődni. Gyakran érzik méltatlannak magukat Isten áldására és a csodára. Sokszor nem is értik, mit keresnek ezen a világon. Éjszaka álmatlanul forgolódnak, és nem találják életük értelmét.
Éppen ezért harcosok ők. Mert hibáznak. Mert kérdeznek. Mert keresik az élet értelmét. Bizonyára meg is találják egyszer. (hú erről eszembe jutott egy másik könyv, de arról majd a leltár kapcsán írok április 1-e után)

A fény harcosa nem fél attól, hogy bolondnak nézik.
Hangosan beszél magában, ha egyedül van. ... Minden nap beszélget a szívével. Olyan dolgokat mond, melyekkel nem ért egyet. Balgaságokat beszél.
A harcos bolondnak tűnik, de ez csak álca.

A fény harcosa tudja, hogy megvan a maga sorsa, amit be kell teljesítenie.

A fény harcosa tudja, hogy senki nem ostoba: mindenki tanul az élettől, csak van, akinek több időbe kerül.
Mindig a legjobbat adja magából, és másoktól is a legjobbat reméli.
A fény harcosát semmi nem ingatja meg hitében. És továbbra is biztatja embertársait, mert ezáltal magát is ösztönzi.
Minden harcos érzett már félelmet egy-egy csatában.
Minden harcos csalt és hazudott már életében.
Minden harcos indult már el olyan úton, melyet nem neki szánt a sors.
Minden harcos szenvedett már jelentéktelen dolgok miatt.
Minden harcos érezte már úgy, hogy nem igazi harcos.
Minden harcos követett már el hibát spirituális küldetése teljesítése közben.
Minden harcos mondott már igent, amikor nemet akart mondani.
Minden harcos bántott már meg olyan embert, akit szeret.
Éppen ezért: a fény harcosa, mert keresztülment mindezen, és mégsem vesztette el a reményt, hogy lehet jobb, mint az adott pillanatban.

A fény harcosa elfogadja Isten és az Isteni jelek segítségét, és hagyja, hogy saját személyes története vezesse azok elé a feladatok elé, amelyeket neki szán a sors.
Előfordul, hogy éjszaka nincs hol aludnia, máskor álmatlanságtól szenved. "Ez is hozzátartozik" - gondolja ilyenkor. "Én döntöttem úgy, hogy erre jövök."
Ebben a mondatban rejlik minden ereje: ő választotta ezt az utat, nincs miért panaszkodnia.

A Föld energiáit meg kell újítani.
Az új eszméknek teret kell hódítaniuk.
A testnek és a léleknek új kihívásokra van szüksége.
A jövő jelenné lett, és minden álom valósággá válhat - kivéve azokat, amelyek nem mentesek az előítéletektől.
Ami fontos, megmarad, ami felesleges, végleg eltűnik.

A harcos arra törekszik, hogy minél jobban megismerje képességeit. Mindig ellenőrzi fegyverzetét, ami három dologból áll: hitből, reményből és szeretetből.
Ha mindhárom megvan, nyugodtan megy tovább.

A fény harcosa megtalálja az egyensúlyt a magány és a másokra utaltság között.
Használja a magányt, és nem hagyja, hogy a magány használja őt.

A fény harcosa tudja, hogy nem élhet örökös nyugalomban.

A fény harcosa mindig megtalálja az egyensúlyt a Szigor és a Kegyelem között.
Ahhoz, hogy megvalósíthassa az álmát, erős akaratra és óriási odaadásra van szüksége, mert nem mindig az az út vezet a célhoz, amit elképzelt.
Ezért a harcos egyszerre fegyelmezett és szenvedélyes. Isten soha nem hagyja cserben a gyermekeit, de szándékai kifürkészhetetlenek, és utunkat a mi lépéseinkből építi.
A harcos egyszerre fegyelmezett és szenvedélyes, amikor elfogja a lelkesedés. Az egyhangúság soha nem vezet nagy tettekhez.

A fény harcosa számára semmi sem elvont.
Minden konkrét, és mindenhez köze van. Nem üldögél kényelmesen sátrában, hogy onnan szemlélje a világ folyását: minden kihívást úgy fogad, mint jó alkalmat arra, hogy megváltozzon.
Néhány ismerőse egész életében arról panaszkodik, hogy nincs választása, mások pedig a többiek döntését kritizálják. De a harcos mindig tettekre váltja gondolatait.
Előfordul, hogy rossz célt választ magának. ilyenkor szó nélkül megfizeti hibája árát. Máskor letér az útról, és rengeteg időt veszít, míg visszatér eredeti tervéhez.
De a harcos tudja, mit akar.

A harcos tudja, hogy minden egy, és minden ember egyéni tette az összes többi embert is érinti.
Isten színe előtt mindannyian felelünk a tetteinkért, ezért a harcos nem nyilvánít véleményt, csak teszi a dolgát."

Tudom, hogy kicsit hosszú, és ez csak a harmada kb annak, amit az újságban találtam, de szerintem elgondolkodtató és számomra tapasztalás, és talán másnak is hasznos.

Kellemetes olvasgatósdit :-)))))

Műköröm

2008-03-24T09:57:00.004+01:00

Gyerekkoromban a zongoratanárnő önnön kezével vetett véget a körmeim életének a zongoraórán, ha azok egy picit is koppantak a billentyűkön. Ezt gondosan megelőzendő, mindig tövig levágott körmöm volt. Ezt szoktam meg, és nem is esett rosszul a dolog. Kényelmetlen is volt a hosszabbacska köröm, felnőttként sem szerettem. Nem éreztem, hogy a nőiesség jele lenne. A főiskolán is volt zongora kötelező tantárgy (meg a többihez is kellett használni), maradt a rövid köröm. Nem bírtam elviselni hosszan. Aztán amikor nagy divat lett a műköröm (nem minősíteném, mert vannak, akik tetszetősnek gondolják, én nem tartozom ebbe az embercsoportba, de nincs vele baj) komoly érdeklődéssel figyeltem, hogy egy ilyen szettel az ujjaik végén mire képesek, vagy inkább nem képesek a nők (vagy nem nők, ebbe se mennék bele most). Három téren voltak kétségeim: a számítógép (akkor még írógép) billentyűinek korlátozott használata, a mosogatás és a fülmosás.

Mivel most egy éve nincs nálam a zongorám (és még ki tudja meddig nem is lesz), gondoltam nem találgatni kell, hanem utána kell járni empirikusan a dolgoknak, nosza, csináljunk úgy, mintha műkörmünk lenne. Az idegen anyagokat egy ideje kifejezetten nem kedvelem a testben/testen (fülbevalót is rég nem hordok már pont ezért), a műköröm szóba se jöhetett, hát a saját ujjaimat terjesztettem ki saját körmileg. Életemben soha, de soha nem volt még ekkora körmöm, mint most (meg nem is biztos, hogy lesz, bár érdekes módon nem zavar annyira, mint régebben). És 1-től 10-ig pontoztam a kritériumokat (igen, tudom. Pihent agyú vagyok :-)))))). Íme az eredmény:

- billentyű használat: 6 pont (még, de már egyre nehezebb. Jövő héten ilyenkor már csak 4-et fogok adni.)
- mosogatás: 9 pont, semmi gond vele. Sima ügy. (Mondjuk az nem annyira kellemes, amikor kiázik és visszahajlik :-s)
- fülmosás: 2 pont (hát igen. ez nagy szívás. pálcika nélkül nem sokra megy így az ember).

Tehát végülis nem annyira vészes, viszont felfedeztem sokkal zavaróbb hendikeppeket, amikre nem is gondolna az ember, hacsak nincs óriási hosszú körme. Pl a cipzár fel- illetve behúzására sem tudok többet adni, mint 2 pont. Nem egyszerű. Vagy a zsebemben lapuló apró tárgyak közötti, ujjal való különbségtétel, és az azt követő zsebből való elővarázsolás. 3 pont. Vagy ami a legérdekesebb: a toll vagy ceruza kivétele a fém tolltartóból. 2 pont. Nagyon kemény. Vagy az érmés pénz kivarázsolása a pénztárcámból. 2 pont. De a legbrutálabb az sms írás. Arra nem tudok többet áldozni fél pontnál. Horrorisztikus! Már talán csak az segítene, ha 5x5 centis gombok lennének, mert akkor tenyérrel lehetne művelni az írást. Vagy lassan már a lábujjaimmal ügyesebben tudok sms-t írni :-))))).

Summa summarum: hányatott sorsuk van a műkörömmel megvert egyedeknek. Nem egyszerű az életük. (Aztán nem is beszéltünk még a dekorációról - na azt én már sőtplánefőleg nem vállalnám be. Még a hosszú köröm csak-csak egy rövid ideig, na de hogy még be is fessem... -, amire gondosan ügyelni kell, ha lekopik, ha megunják, ha meglátnak egy sokkal királyabbat, és akkor azonnal jön a gyomorból feltörő kényszer, hogy cselekedni kell... csomó idő, és nagyon költséges lehet.) De minden elismerésem a bátor vállalkozóké, akik mindezek ellenére ragaszkodnak (szó szerint, hehe) a cucchoz.

Ajtók

2008-03-23T09:26:00.008+01:00

Két, egymással szemben elhelyezkedő ajtó előtt állt sokáig tétován, majd egyre nagyobb bizonyossággal. Az egyik sarkig tárva, egy koromsötét szobába vezetett. A másik, csukott ajtó körül a réseken olyan erővel próbált betörni a fény, hogy az volt az ember érzése: a hatalmas erejű fénynek már csak percekig tud ellenállni az ajtó, mielőtt fülsiketítő robajjal kitörik a tokjából.

A nyitott ajtó felé fordult. A valaha élettel, színekkel, hangokkal teli szoba már teljesen üres és hideg volt. Lassan, módszeresen került ki belőle minden fényforrás. A lakók után először a tárgyak tűntek el. A tárgyak, amelyek szilárd és kézzelfogható formába és alakba öntötték az ablakokon szabadon beáramló, éltető fényt. A lámpák és gyertyák következtek. Ez egy hosszú folyamat volt, sokáig tartott, amíg az utolsó, apró gyertyadarab is a semmibe égett. Utoljára a plafonra ragasztott, sötétben foszforeszkáló csillagok maradtak, amik akkor tűntek el, amikor átfestették a falakat. Aztán megjelent az ablakokon a redőny, félig lehúzva ugyan, de egy darabig még jókora rést hagyva a már gyengébb fénynek. Az addigra már majdnem teljesen üres helyiség falairól eltűntek a képek, a színek, a kisebb, a szemnek és léleknek valaha kedves tárgyak. Érdekes módon a fűtőtestek még mindig működtek, kellemes melegben tartva a már szinte teljesen lecsupaszított, lakatlan, közepes méretű szobát. Láthatóan meg volt pecsételve a sorsa, bár még történt néhány bizonytalan és sikertelen kísérlet arra, hogy újra használható legyen. Végül az ablakok is eltűntek a redőnnyel együtt, a fűtőtestek is leálltak, és a hűvösből lassan hideg lett a könyörtelenül befalazott térben. Már régóta senki sem lépett be, csak az ajtó tátongott még hívogatóan a kongó üresség torkában -

- az ajtó, amely önálló életet élt, és amelyből keserédes nosztalgia áradt. Nem volt rajta kilincs vagy kulcslyuk. Mindkét oldala tele volt ragasztva kollázs-szerűen összerendezett képekkel, film- és zeneposzterekkel, apróbb ajándékokkal és emlékekkel (mozijegyek, koncertmeghívók, étlapok részletei, könyvek kitépett lapjai, játékleírások, italcímkék, csokipapírok), és fényképekkel, letűnt, boldog pillanatokat elcsípett fényképekkel.

Sokáig állt előtte mosolyogva. Hosszú ideig csak tehetetlenül és szomorúan nézte, ahogy szinte magától (kis segítséggel) kiürül a szoba. Sokáig félt ettől, de mostanra már egészen megbarátkozott a gondolattal. Az ajtó volt az egyetlen, ami szinte változatlan maradt: két halványlila, pillekönnyű fátyol került a kollázsokra mindkét oldalon, ezzel elismerve azok létjogosultságát, de már nem tulajdonítva különösebb jelentőséget nekik.

Lassan megfordult, és szemét a másik ajtóra szegezte. Abban a pillanatban, hogy elfordult, háta mögött halk kattanással becsukódott a lefátyolozott ajtó, és tudta, hogy már nincs visszaút. Végérvényesen. Elkápráztatta őt a hirtelen ráömlő, vakító, életet sugárzó fény, ahogy utat tört végre magának az ugyanabban a pillanatban kitáruló, ismeretlen ajtó mögül. Benézett. Semmit nem látott az erős fény miatt, csak a meleget, az éltető áramlást érezte, és azt, hogy minden a legnagyobb rendben van. Boldogan fürdött a fényben.

Szívében hálával és izgalommal sarkig tárta az ajtót...

Burgos

2008-03-22T23:27:00.006+01:00

2007. július 22. vasárnap

Tegnap este korán lefeküdtem, nagyon kimerítettek a lelki történések. Éjjel sokszor felébredtem az időeltolódás miatt. Spanyolország ezen része ugyanis Nagy Britannia alatt van földrajzilag elhelyeződve, de mivel itt nincs időeltolódás ellentétben Nagy Britanniával, sokkal később megy le a nap, és 10-kor még az ember arcába világít. Így meg nehéz elaludni. Viszont!!!!!! Nem voltak rémálmaim, tehát működött a tegnapi dolog... El sem tudom hinni. (Még a végén hiányozni fognak a mindennapos sikítással ébredős éjszakák... akkor meg mihez kezdek? :-)))))

Reggel 1/4 6-kor, óra nélkül ébredtem a mozgolódásra. Furcsa lelki állapotban voltam, képtelen voltam eldönteni, hogy elinduljak-e vagy sem. Végül elindultam egyedül még vaksötétben (ahogy sokkal később nyugszik a nap, ugyanúgy sokkal később is kel, még 7-kor is sötét van), és nem bántam meg, hogy így tettem. Az út gyönyörű hegyi ösvényen vezetett, és San Juan települése felhőbe és ködbe burkolózott a távolban. Ami picit zavaró volt az úton, hogy a hátam mögött egy spanyol pasi gyalogolt, aki a síri csendben úgy érezte, hogy ordítania kell az erdőben, és nehogy már ellenálljon ennek az érzésnek: végigordította az utat, ezt a tevékenységet pedig hangszeres kísérettel toldotta meg: egy botot ütött a földhöz teljes erőből, úgy, hogy a ritmikus ütést kb 50-100 méterrel előtte is hallottam. Csak azt a kempigezőt sajnáltam, akinek a sátra előbukkant a semmiből az erdő szélén, és aki még biztosan szívesen aludt volna egy kicsit...

(Azon egyébként nagyon elcsodálkoztam, hogy mennyire nincs félelemérzetük az embereknek. Ahol éppen az éjszaka ér némelyeket, felverik az ici-pici, egyszemélyes sátracskájukat - ez például az erdő szélén állt -, és nyugodtan álomra hajtják a fejüket benne. Nem is az emberektől félnék valószínűleg, mert ez messze volt minden településtől, tehát ember arra akkor már nem járt, hanem az éjszaka portyázó állatoktól. Meg a koromsötét erdőtől... Borzongató.)

San Juan elképesztő. Egy kolostor van benne, abban van a szállás. Nem szabad mosni, ha jól tudom, és szigorú szabályok vannak. Mire odaértem (pedig nagyon korán volt), már minden zarándok továbbállt. Megreggeliztem, majd ahogy kinyitott a templom, bementem. Aztán folytattam az utamat. Barbival megbeszéltük, hogy Olmosban hálunk, ami Atapuercától még 3 km, de bennem olyan erős a mozgásvágy, hogy egyáltalán nem bánnám, ha erre a már megtett 20 km-re még egy ennyit rádobnánk és egyenesen meg sem állnánk Burgosig. Valahogy akkora feszültség van bennem, és úgy érzem, hogy csak a folyamatos mozgás tudná ezt most feloldani. Megvárom Barbust, és megkérdezem mit szól.

Aszonta, hogy oké, tehát tovább indultunk. Egy ponton kettéágazott az út, és az egyik egy erdőn keresztül vezetett, a másik a kb 5 km-es ipari külterületen. Mi az előzőt szerettük volna megcélozni, de elnéztük a jelzést, és egy olyan 5 km-es, nyílegyenes, szörnyű szakaszon kellett az aszfalton gyalogolnunk, hogy volt egy pont, ahol azt gondoltuk, hogy fel kellene szállni az egyik buszra, és még akkor talán szállásunk is lehet majd. Nem tettük, hűek maradtunk a zarándoklás szelleméhez.

Fél 6 körül értünk az Emaus nevű szállásra, amit csak kínkeservvel találtunk meg, mert elképesztően el van dugva a házak között. Már hulla fáradtak voltunk a piciny, 40 km-es túrácska után, és egyáltalán nem reménykedtünk abban, hogy lesz még szállás ilyen későn. Barbus kezdett bepánikolni, és már sokkal előbb nézegette a magánszállásokat, de én kitartottam az eredeti terv mellett, hogy csak azután nézegessünk mást, ha kiderül egyértelműen, hogy már betelt az összes hely a szálláson. Végre megtaláltuk, és becsöngettünk. Egy nagyon kedves hölgy nyitotta ki a kaput, és befelé tessékelt bennünket. Alig mertük megkérdezni, hogy elkéstünk-e, de arra gondoltunk, hogy talán be se hívott volna, ha nem lenne már szabad ágy... Persze, hogy volt. Megkínált minket mentaszörppel, ami enyhén szólva jól esett. Aztán az is kiderült, hogy rajtunk kívül csak négy lakója lesz ma éjjel a szállónak, és ahogy beírtuk a nevünket a vendégkönyvbe észrevettem, hogy Lóri járt itt tegnap. (Mondta is a házigazda, hogy gitározott meg énekelt este a többieknek.) Tehát csak egynapi járásra van előttünk. (Persze holnap már kétnapira lesz, ha tényleg csak 18 km-t megyünk, ahogy megbeszéltük. Megpróbálom rávenni Barbit, hogy menjünk kicsit tovább, hátha...)

A szobában, ahol el lettünk helyezve, egy spanyol lány (Leonor) és egy spanyol középkorú pasi volt még rajtunk kívül. Amikor belépett a pasi a szobába, megismertem, hogy ő volt az, aki Tosantosban elküldött minket (ő tolmácsolt a papnak). Kicsit megijedtem, hogy nem lesz valami kedves. Aztán legnagyobb meglepetésemre fogta a cuccát, és átköltözött a mellettünk lévő szobába, mert nem akart zavarni bennünket a horkolásával. (A vicces az, hogy a csukott ajtón keresztül is hallottuk éjjel a horkolását... Mi lett volna velünk, ha nem költözik át???) Ezen kívül még két, Svájcból érkezett apáca kapott helyet egy harmadik szobában. Vacsorára éreztem, hogy teljes a kimerültségem. Már majdnem elaludtam, amikor kongattak az evéshez.

Este 8-kor volt vacsi, elképesztően finom. Olaszok a vendéglátók, igazi olasz tésztaféleség volt, bor, süti. Már nagyon hiányzott egy igazi vacsi. Utána elmosogattam (még jó, hogy csak 8-an voltunk, és nem 60-an, mint Granonban :-))), majd közös imát tartott az Esther nevű apáca. Esthert egyébként kérdezgettem az apácaéletről mosogatás közben, és a provokáló kérdéseimre is mind nagyon érdekes és őszinte válaszokat adott. Igazán életvidám és kedves. Ima után fél 11-kor villanyoltás volt, és reggel 6 előtt tilos felkelni. Lehet, hogy most nem is bánom, hogy nem kell 3/4 5-kor kelnem, mert lehet, hogy nem tudnék felkelni... Nem emlékszem, hogy mikor voltam ennyire kiütve életemben. Remélem a térdem nem gondolkodik ilyen dolgokon :-))).

Holnap kezdődik a Meseta! Annyira kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz. Úgy tervezem, hogy szandálra váltok, már úgysincs emelkedő.

Villafranca Montes de Oca

2008-03-20T21:28:00.007+01:00

2007. július 21. szombat

Hát... zajlik a Hasonlat! Félelmetes energiák működnek itt...

Reggel korábban keltünk, mint a többiek (biztos nem tudtak időben elaludni a tegnap esti vihogásom, fej beverésem stb miatt, és most nem tudtak felkelni :-)))). Reggeli előtt kimentem a szállás melletti parkba tai chizni (és kihagytam a sorozatból az összes felhőt :-( hogy ez hogy sikerült? Az összeset!). Egyszer csak megjelent Eric teljes menetfelszerelésben, még jóval a reggeli előtt. Azt mondta, hogy végre egyedül akar lenni, példát vesz rólam, és elindul elsőnek. Volt valami megfoghatatlan rossz érzésem. Hallottam, hogy a barátaival Villamayor del Riot beszéltek meg találkozási pontnak, úgyhogy biztos voltam benne, hogy már nem találkozunk többet, mert mi Barbival úgy terveztük, hogy jóval tovább megyünk és Tosantosban alszunk.

Kb a negyedik falu volt ez a Villamayor, úgyhogy akkor már tudtam, hogy valamit végzetesen félrehallottam, és valahova máshova mentek a srácok. Kicsit kezdtem reménykedni, hátha tudja, hogy Tosantosba tartunk, és megáll ott... (Kétségbeejtő az a gondolat, hogy valaki, akivel fél szavakból is megértitek egymást, és akivel úgy érzed, hogy még annyi mindenről kellene beszélni egyszerre csak kisétál - szó szerint - a képből... És annyira nem akartam, hogy ez így legyen.)

Tosantosba fél 11 körül értem. Odamentem a szálláshoz, hogy bejelentkezzem, de a szállásadó durván elküldött (3 másik zarándoktársam társaságában), mondván, hogy nappal nem a szálláson kell lődörögni meg pihizgetni, hanem zarándokolni kell, éjszaka kell a szállásra menni és aludni. Csak akkor mehetek be, ha beteg vagyok, egyébként csak 3-kor nyit ki a szállás. Beteg vagyok? Nem. Akkor uzsgyi! Na nem sok kedvem volt egy ilyen helyen ilyen szíves fogadtatásnál várakozni (a dolog pikantériája, hogy ez egy keményen katolikus szállás pappal, misével stb... Nem így képzelem a keresztény szellemiséget). Megvártam Barbit, aki kb egy óra múlva érkezett (ilyenkor mindig meglepődöm, hogy mennyivel gyorsabb vagyok...). Amíg vártam, befutottak mások, én meg kérdezgettem, hogy ki hol van, kit hol láttak, és elmondták, hogy Eric csapata Villafranca Montes de Ocába tartott, ami Tosantos után a következő falu volt.

Megérkezett Barbi, felvázoltam neki a tosantosi számkivetett helyzetet, de biztos voltam abban, hogy leülünk, és egy tapodtat sem megyünk tovább, mert nem fogja bírni és eszébe sem jut. Én döbbentem meg a legjobban, amikor Barbi közölte, hogy semmi kedve ölbe tett kézzel üldögélni, amikor úgy érzi, hogy dagadozik az erőtől, mi lenne, ha továbbállnánk? :-))))) (Ez azért volt meglepő, mert Tosantosig az út eleve 22 km volt, Villafranca pedig további 8 km hegymenetes gyaloglást jelentett, máskor pedig Barbus már 27 km-nél nyafogott, és most ő maga ajánlotta fel, hogy haladjunk, pedig jól tudta mekkora a távolság.)

Elindultunk hát együtt, durván sziklás hegyen haladt az út. Egyszer csak láttunk egy fiatal srácot MEZÍTLÁB sétálni a sziklákon. Nagyon lassan haladt, eleve, az egész Caminot így kezdte el és eltökélt szándéka volt, hogy bármennyi ideig is tartson, így is fogja befejezni (háááát.... a tempójából ítélve nem sokat tudott haladni egyetlen nap alatt, plusz ahogy a lába kinézett... minimum két és fél hónapot adtunk neki, de lehet, hogy még így is túlbecsültük).

1/2 2 körül megérkeztünk a faluba. Én ismét előbb értem be, mert Tosantos után egy ponton elhagytam Barbit, és valami sürgető érzésnek engedelmeskedve rohanósra vettem a figurát. Amikor megérkeztem a szállásra, valami okból kifolyólag leültem az albergue előtti padra, amit még sosem tettem. Általában rögtön becsekkolok, bejelentem Barbit is, elkezdem a fürdést miegymást, vagy rögtön visszafordulok Barbiért a lepakolás után. De most nem. Ledobtam a cuccom a padra és leültem. Szemben, az utca másik oldalán egy templom, és attól kb 5 méter távolságra egy másik épület, az utcával párhuzamosan futó, mintegy paraván szerű fallal, ami mögött egy pad volt elrejtve. És egyszer csak a fal mögül előbukkant Eric. A padon aludt, épp kidobni indult a szemetet, amikor észrevette, hogy ott ülök a szállás előtt. Odajött beszélgetni. Meg voltam győződve arról, hogy a barátait várta, és hogy erről a helyről beszéltek, úgyhogy nyugodt voltam. Mondtam, hogy ebben az albergue-ben szállunk meg, és ők? Ők nem maradnak, mert nem tetszik a városka, semmi nincs, sivár (igaz!), tovább mennek San Juan de Ortegába, ami még 12 km-re van, a hegyeken keresztül... Totál összetörtem, de mosolyogtam. Aztán megérkezett Barbi, ő pedig elköszönt. Rájöttünk, hogy valószínű, hogy többé már nem találkozunk, ha ilyen tempóban haladunk mindannyian, amilyenben eddig, mert ők sokkal gyorsabbak, és mindig is mögöttük leszünk már. Megölelgettük egymást, megköszöntük a beszélgetéseket, az inspiráló gondolatokat, mi bementünk a szállásra, ők pedig szedelőzködni kezdtek. Még láttam a szállás ablakából, hogy elindulnak, és Eric feje eltűnik a templom mögött. Akkor már zokogtam, és egyáltalán nem értettem sem én, sem Barbi, hogy mi a fene bajom volt, hiszen nem is ismertem a srácot. Csak azért ennyire kiborulni, mert néhányszor beszélgettünk...

Barbi fantasztikus volt, igazi barát, azt mondta: elmenjünk San Juanba? Tudja, hogy nagyon rázós út, de szívesen megteszi nekem, ha szeretném. Azt válaszoltam, hogy nem másítom meg a szavam. Ha azt mondtam Ericnek, hogy itt maradunk, akkor így is lesz. Nem megyek senki után, főleg, ha fogalmam sincs arról, hogy miért és mi zajlik bennem. Így van jól.

Nagyon fura érzés volt. Reménytelenséget, kilátástalanságot, elhagyatottságot, elveszettséget, a "ki vigyáz most rám?" érzését éreztem, mint amikor április 1-én a semmiből egy este alatt kitett a kedvesem a kapcsolatunkból és én egyedül maradtam az érzéseimmel és az egy pillanat alatt fenekestül felfordult életemmel. Elmentem sétálni, de nem tudtam megnyugodni. Ültem egy padon és zokogtam egy ideig. Aztán visszamentem a szállásra, és lefeküdtem aludni. Kb negyed órát tudtam aludni, de amikor felébredtem, azt hittem meghalok. Ugyanazt éreztem, mint amikor április 3-án reggel már máshol ébredtem, mint addig és már egyedül... szörnyű volt és hihetetlen. Annyira intenzíven ugyanazt éreztem, félelmetes volt, és nem tudtam mire vélni. Azt éreztem, hogy már nincs velem, elment örökre.

(Tényleg a Hasonlat ez az út, az élet hasonlata. Minden, de minden lelki történés és esemény lezajlik itt egy rövidített változatban, de ugyanolyan intenzív érzésekkel, mint a valóságban. Ami az életben évekig tart, az itt napok alatt lezajlik. Azért, hogy megfigyelhessük és valamit változtathassunk vagy szimplán csak megértsük. Az itt kapott helyzetek mind-mind azért jönnek, hogy megtanuljuk belőle, amit meg kell. És itt nincs semmi, ami elvonja a figyelmünket, amire ráfoghatnánk, hogy azért nem foglalkoztunk a dologgal, mert volt ezer más dolog, amivel foglalkozni kellett. Mert itt nincs olyan, a koszos zokni kimosásán kívül, meg azon, hogy tésztát egyél vacsorára vagy rizst. Nagyon komoly kérdések. Steril körülmények vannak a problémák megfigyelésére, és ha valaki igazán meg akarja látni és tanulni a lényeget, akkor itt meg is teheti.)

Sokáig rossz volt, iszonyúan hiányzott az elveszett "biztonság". Aztán elkezdtem gondolkodni. Meg akartam érteni, hogy mi történt, hogy mit tanított a szituáció. Hiszen nem voltam szerelmes a srácba, ennek valami mélyebb és sokkal fontosabb értelmének kellett lennie. Össze-vissza bolyongtam a szállás körül, amikor is találkoztam Elenával, az angol lánnyal, aki elmondta, hogy amikor reggel találkozott Eric-kel, egész más volt a srác, mint addig bármikor is. Számára valószínűleg ezért volt fontos a találkozásunk, neki ezt az önállóságot hozta. Már csak azt kell megtalálni, hogy nekem mit hozott a kétségbeesés érzésén és az áprilisi tortúra újraélésén kívül... De erre a felismerésre csak később jöttem rá.

Barbussal elmentünk vacsorához valót venni, aztán ő megfőzte a lecsót az udvaron, amíg én a koszos zoknijaimat igazgattam a szappan társaságában a mosókonyhában (ahol mellesleg megismerkedtem Simone-nal és a bátyjával, két állati kedves francia fiú). Vacsi után elmentünk a templomba, ahol rádöbbentem a leckére. Órákig ültem ott erősen gondolkodóban. És akkor megértettem mindent. Az érzéseimet, hogy mit tanított a helyzet, a reakcióim, Eric... Rájöttem, hogy egész eddig képtelen voltam feldolgozni az áprilisi történéseket. Azt, hogy nem köszöntek el tőlem "rendesen", ahogy egy hosszú kapcsolat befejezése megérdemelte volna, és én mindezt a rossz érzést belevetítettem Ericbe, aki viszont megölelt, megköszönte amit kapott, és minden jót kívánt... És abban a pillanatban, amikor megértettem ezt: teljesen megnyugodtam. Tudtam már, hogy teljesítette a küldetését. Megtörtént, amiért találkoznunk kellett, feloldotta az áprilisi sokkot, ez volt a feladata, nem több. És borzasztóan hálás voltam neki ezért. (Persze majd holnap derül ki, amikor felébredek, hogy csak ámítom magam ezzel az okossággal, vagy tényleg így van... meg hát éjjel. Ha nem lesz több rémálmom, akkor tényleg feloldozott az alól a lelki teher alól. De jó lenne... Nagyon rossz minden éjjel rémálmokat látni már 3 és fél hónapja. Minden áldott éjjel...)

Nagyon fura összecsengések voltak ma. Ha nem tanácsolnak el Tosantosból, akkor nem indulunk tovább, ha nem sietek előre, akkor már nem értem volna itt Ericék csapatát, és ha nem ülök le a padra szokásommal ellentétben, akkor pont elkerültük volna egymást, és akkor nem lett volna katarzis a vége... Most már azt sem bánom, ha tényleg soha többé nem látom. Megtörtént, amiért találkoztunk, el tudtam engedni.

Úristen! Ha már most megtörtént az, amiért ide jöttem a Caminora, akkor mi történhet még az elkövetkező 3 és fél hétben? Most, így hulla fáradtan nem tudok lelkesedéssel gondolni arra, hogy már semmi nagyszabású nem vár rám, mert ennél nagyobb szabású dolgot el sem tudok képzelni. Ha viszont igen, akkor tutira nem fogok unatkozni... Még egy-két ilyen katartikus élmény és egyenesen a diliházba visznek :-))))). Túl sikeres volt a Camino, megzakkant szegény :-))).