Műköröm

Gyerekkoromban a zongoratanárnő önnön kezével vetett véget a körmeim életének a zongoraórán, ha azok egy picit is koppantak a billentyűkön. Ezt gondosan megelőzendő, mindig tövig levágott körmöm volt. Ezt szoktam meg, és nem is esett rosszul a dolog. Kényelmetlen is volt a hosszabbacska köröm, felnőttként sem szerettem. Nem éreztem, hogy a nőiesség jele lenne. A főiskolán is volt zongora kötelező tantárgy (meg a többihez is kellett használni), maradt a rövid köröm. Nem bírtam elviselni hosszan. Aztán amikor nagy divat lett a műköröm (nem minősíteném, mert vannak, akik tetszetősnek gondolják, én nem tartozom ebbe az embercsoportba, de nincs vele baj) komoly érdeklődéssel figyeltem, hogy egy ilyen szettel az ujjaik végén mire képesek, vagy inkább nem képesek a nők (vagy nem nők, ebbe se mennék bele most). Három téren voltak kétségeim: a számítógép (akkor még írógép) billentyűinek korlátozott használata, a mosogatás és a fülmosás.

Mivel most egy éve nincs nálam a zongorám (és még ki tudja meddig nem is lesz), gondoltam nem találgatni kell, hanem utána kell járni empirikusan a dolgoknak, nosza, csináljunk úgy, mintha műkörmünk lenne. Az idegen anyagokat egy ideje kifejezetten nem kedvelem a testben/testen (fülbevalót is rég nem hordok már pont ezért), a műköröm szóba se jöhetett, hát a saját ujjaimat terjesztettem ki saját körmileg. Életemben soha, de soha nem volt még ekkora körmöm, mint most (meg nem is biztos, hogy lesz, bár érdekes módon nem zavar annyira, mint régebben). És 1-től 10-ig pontoztam a kritériumokat (igen, tudom. Pihent agyú vagyok :-)))))). Íme az eredmény:

- billentyű használat: 6 pont (még, de már egyre nehezebb. Jövő héten ilyenkor már csak 4-et fogok adni.)
- mosogatás: 9 pont, semmi gond vele. Sima ügy. (Mondjuk az nem annyira kellemes, amikor kiázik és visszahajlik :-s)
- fülmosás: 2 pont (hát igen. ez nagy szívás. pálcika nélkül nem sokra megy így az ember).

Tehát végülis nem annyira vészes, viszont felfedeztem sokkal zavaróbb hendikeppeket, amikre nem is gondolna az ember, hacsak nincs óriási hosszú körme. Pl a cipzár fel- illetve behúzására sem tudok többet adni, mint 2 pont. Nem egyszerű. Vagy a zsebemben lapuló apró tárgyak közötti, ujjal való különbségtétel, és az azt követő zsebből való elővarázsolás. 3 pont. Vagy ami a legérdekesebb: a toll vagy ceruza kivétele a fém tolltartóból. 2 pont. Nagyon kemény. Vagy az érmés pénz kivarázsolása a pénztárcámból. 2 pont. De a legbrutálabb az sms írás. Arra nem tudok többet áldozni fél pontnál. Horrorisztikus! Már talán csak az segítene, ha 5x5 centis gombok lennének, mert akkor tenyérrel lehetne művelni az írást. Vagy lassan már a lábujjaimmal ügyesebben tudok sms-t írni :-))))).

Summa summarum: hányatott sorsuk van a műkörömmel megvert egyedeknek. Nem egyszerű az életük. (Aztán nem is beszéltünk még a dekorációról - na azt én már sőtplánefőleg nem vállalnám be. Még a hosszú köröm csak-csak egy rövid ideig, na de hogy még be is fessem... -, amire gondosan ügyelni kell, ha lekopik, ha megunják, ha meglátnak egy sokkal királyabbat, és akkor azonnal jön a gyomorból feltörő kényszer, hogy cselekedni kell... csomó idő, és nagyon költséges lehet.) De minden elismerésem a bátor vállalkozóké, akik mindezek ellenére ragaszkodnak (szó szerint, hehe) a cucchoz.