Imádom a BKV sztrájkot. Melegséget varázsolnak az ember szívébe az ilyen módon legálissá váló hosszú hétvégével. Még szerencse, hogy nem érdekel a pénz, mert ha anyagias lennék, akkor roppantul bosszantana, hogy mennyi elmaradt órám után nem fogok majd fizetést kapni, ami mondjuk egy pesti, jó nevű nyelviskolában nem kevés. És ez már a második ilyen nap. Lehet, hogy összebeszéltek a taxisokkal, akik nap végén majd tejelnek nekik, miután jól megszedték magukat egész nap? Nekik most ez a mindennel folyó Kánaán...
De nem bánom. Az ugyan elég necces, ha kedd környékén szabadul el a pokol, mert akkor nem tudok egyetemre menni, ami nem annyira nyerő. De a múltkor is szerencsém volt, hogy hétfőre szerveződött a dolog, ráadásul csak fél napig tartott, mert így délután pont el tudtam jutni az utolsó, Szombathelyre induló buszhoz a Népligetbe (MÁV-os szolidaritás volt aznap, a vonatok se jártak). Biztos ami tuti, a két zárthelyi dolgozat meg az egy, általam tartandó előadás miatt inkább Szombathelyen éjszakáztam hétfőn, hogy kedden ne érjen meglepetés a pályaudvaron, amikor kiderül a frankó: Pesten maradok, a zh-k meg megíródnak nélkülem... Hát ez nem történhetett meg.
Na szóval jó ez. Sztrájkolni kéne. Van néhány ötletem, hogy miért is lehetne:
- érjük el, hogy mindenki Karakra szavazzon, mint a legmacsóbb róka a Vukban!
- ne szinkronosak, hanem alábeszélősek legyenek a tömegjelenetek a filmekben, egyetlen színésszel a tömeg hangján!
- szeletelve is lehessen virslit kapni!
- ne egy kutya rakjon rendet a reklámban, hanem egy imádkozó sáska! filmtrükk nélkül!
***
Nagyon sok dolog van, amit az ember nagyon szerethet. Nekem is sok ilyen van. Olyan, ami igazán örömet okoz, olyan bizsergetős háton-feláll-a-szőrös már kevesebb. Azért olyan is akad egy pár. Két dolog van viszont, ami olyan, hogy el bírja akasztani a lélegzetemet. Ez a (számomra, tehát szubjektív) szépség és az emberek. Ha meg a kettő együtt van...
Barbival a főiskolai évek alatt a Zeneakadémiára jártunk rendszeresen koncertekre, mert mivel zenész tanoncok voltunk, ingyen bemehettünk. Ki is használtuk hetente kb 3-szor a lehetőséget. Egyszer egy tele házas Bartók koncerten ültünk a földön a fal mellett, hulla fáradtak voltunk, miközben Kobayashi Ken Ichiro vezényelt pattogva a színpadon. A fejem a térdemen volt, alig tudtam nyitva tartani a szemem a fáradtságtól, de akkor sírni tudtam volna, annyira gyönyörű volt a zene. Azt mondják a japánokról, hogy visszahúzódó emberek... Hát amit az a kis ugri-bugri ember művelt a zenével az maga volt a szenvedély és én azt éreztem, hogy emel, emel és már Mary Popperként a csillároknál jár a lelkem. Levegőt venni is alig bírtam, annyira magával ragadott az az ember és a zene.
Mennyire fontos a szépség a léleknek! Anélkül sivár és kegyetlen lesz. És a szépet mindenben meg lehet látni, mert mindenben ott van. És minden emberben is, bár tény, hogy néha nem könnyű észrevenni. Alapjáraton olyan beállítottságú kell, hogy legyen az ember, hogy a jó dolgokat lássa, semmint a rosszakat. Ezt is, mint mindent, gyakorolni és tanulni kell, ha valaki nem ilyen gyárilag. Lehet csak annyi a szép egy vadidegenben, hogy szép formájú az orra, vagy hogy a kukába dobja a szemetet, pedig nem is nézné ki belőle az ember... Minden pillanatban szépség vesz körül bennünket, százezer formában, csak változnia kell a szemléletünknek. Lehet, hogy ez olyan hirtelen történik, mint amilyen hirtelen egyszer csak megláthatjuk az arcokat, ha eddig csak a kelyhet láttuk a fenti képen.
És ha már egyszer megláttuk, utána már nem tudunk úgy csinálni, mintha nem láttuk volna, mert ez a tudás örökre velünk marad, és csak rajtunk múlik, hogy melyik formát akarjuk látni: a sötétet, vagy a világosat...
3 megjegyzés:
Szia! Huhh, hát én nem imádom a sztrájkokat, mivel valami nagy társadalmi probléma megjelenési formái. Megértem, hogy szereted a szabadságot, és a nyugalmas napokat de amondó vagyok, hogy ezeket másképp kellene elérni;) Például úgy, hogy autómentes napokat hirdessünk meg. Csak a tömegközlekedés működne, és pár létfontosságú kocsi (mentőautók, stb.) viszont az összes személygépkocsinak tilos lenne közlekedni. Ki kellene próbálni először egy hétig, aztán egy hónapig...
A sztrájkötleteidre reagálva: felőlem Karakra szavazhatunk, úgyse ismerem (viszont Vuknak nagyon kedves szinkron-hangja van), de a film-alábeszélésnek ellene vagyok!!! Te csak a tömegjeleneteket említetted (nem is teljesen értem, hogy miért), de a Zone Europán megcsinálták ezt egész filmekre: nem szinkron, nem felirat, hanem alámondás. Úgy emlékszem, 1 ember beszélt mindenki helyett. Sőt, még reklámokat is csináltak így – gondolom, költségcsökkentés céljából. Hát, azt meg kell hallgatni.
SZÖRNYŰ VOLT!!! A hideg kilelt, miközben felállt a szőr a hátamon. Említetted a szépséget, mint szükséges emberi igényt (amellyel teljesen egyetértek.) Hát a filmalámondás olyan volt, mintha egy erdei kirándulás helyett azt hallanád, hogy “Fa, zöld, fekete. Levél, több, ég, kék, madár. Fa, fű...”;)
(Ennek egy valamivel jobb változata az, amikor egy magyar filmben a színészek úgy beszélnek, mintha semmi közük nem lenne a darabhoz. Mondjuk ott legalább több embernek nincs köze hozzá...:)
A feliratozást viszont támogatnám, jóval megdobná az idegen-nyelv értést és kultúrát nálunk, szerintem. De erről ne rendezzünk népszavazást...
Hogy mennyire számít az életszerűség! A szépség szerintem is létfontosságú, és örülök, hogy leírtad, mire gondoltál (zene), ui. én általában ilyenkor másra gondolok: valami harmóniára, ami látható... Egyébként zenei élményem nekem is volt itt, külföldön (írtam is róla, nemsokára felteszem), meg politikáról is. Szép napot!
hali!
na hát én nem folyok ám bele semmilyen szinten a politikai dolgokba. szeretek itthon lenni nemes egyszerűen, és örülök, ha van rá lehetőség, ezért írtam félig vicceskedve próbálván :-))). a sztrájkot megértem, semmi bajom vele, de ideológiailag nem gondolom végig, csak abban a tekintetben nézem, hogy megint egy nap ajándéka, amit magamra szánhatok (tudod mint múlt vasárnap, az is fantasztikus volt).
a sztrájkötleteket meg aztán egyáltalán ne vedd komolyan, azokat meg főleg teljesen gyagyaságból írtam.
a szépségről általában igen, látható dolgok jutnak az emberek eszébe, de mindenkinek az életében vannak olyan zenék, amiktől a hideg futkos a hátán - a klasszikus zene mellett nekem is azért van még egy pár ilyen nóta a könnyű műfajban is. a zene nagyon meghatározó, de tovább megyek: lehet ilyen egy illat is. persze a vizualitás a legerősebb az emberek nagy része számára, nem is kétséges.
kíváncsi vagyok az írásra. szép napot neked is.
A sztrájk ideológiai oldalaival és a hátterének, illetve a céljának értelmezéseivel én sem foglalkoztam, de az tény, hogy a péntek nekem is egy jól sikerült nap volt. Köszönhető ez részben a sztájknak is, mert remekül lehetett egész nap közlekedeni a városban. Szépségben is volt részem, láthatóban is, nem láthatóban is. Gondolatok születtek és haltak el, szavak lettek kimondva és maradtak kimondatlanul. Minden élmény szubjektív, ezt a napot én a jó oldalra tettem.
Megjegyzés küldése