Gondolkodom egy ideje, hogy írjak-e arról az előadás sorozatról, amit meghallgattam nemrég (illetve nincs még vége, csak a sok téma közül, amit érint, egy bizonyos témában merőben új dolgokat tanultam azokhoz képest, amiket eddig igaznak gondoltam), aztán úgy döntöttem, hogy ha nekem heuréka élmény volt sokminden, akkor másnak is az lehet, és talán ha a gyakorlatban is alkalmazódnak a dolgok, mert befogadó fülekre találnak, akiknek a gazdáik el is kezdik gyakorolni azokat, akkor talán kicsit csökkenhet a 6o%-os válási arány, ami azért elég ijesztő... És persze nem csak a házasságokon és párkapcsolatokon javíthat az újdonság ereje, hanem az egyéb emberi - családi, baráti de bármilyen másmilyen távolabbi - kapcsolatokon is.
Két olyan témában hangzottak el előadások, amik most amúgy is központi helyen állnak az életemben - és ezzel szerintem nem vagyok egyedül -: a jól-rosszul működő párkapcsolati problémák okai és lehetséges megoldása, illetve a különböző szerepek (férfi-női) a házasságban-párkapcsolatban. Hát... igen érdekes, újfajta szemléletmóddal találkoztam mindkét téren.
Gary Chapmannek az Egymásra hangolva című könyve adta annak az öt előadásból álló sorozatnak az eszmei alapját, amely a szeretetnyelvekről szól. Mielőtt a szeretetnyelveket leírnám (nem részletesen, azt a könyvből el lehet olvasni, csak megemlítés szintjén, így is elgondolkodtató), arra az érdekes állításra hívnám fel a figyelmet, hogy csak a szerelem érzelem, a szeretet egy döntés. Először nagyon furán hatott, ellenállást váltott ki belőlem a gondolat, de aztán rájöttem, hogy tényleg lehet benne valami. A szerelmet nem tudjuk irányítani, az letaglóz, felrepít, sokáig (vagy nem sokáig) ezer fokon égünk, nagyon fontos érzelem. Aztán elmúlik, és vagy rájövünk, hogy szinte semmi közünk ahhoz az emberhez, akibe szerelmesek voltunk (sokszor nem is értjük mit szerethettünk benne) és elköszönünk tőle (hát vagy nem, de az egy másik eset), vagy a szerelem elmúlása után is látjuk azokat a fontos tulajdonságokat, értékeket (itt megjegyezném a közös programokkal és egymásra való teljes odafigyeléssel együtt töltött idő alatt szerzett élményeket, amik elmélyítik a kapcsolatot), amik után úgy döntünk, hogy az az ember kell nekünk. És akkor jön a szeretet, ami már választás kérdése. Fura az a gondolat, hogy ez nem érzelem, hanem egy állapot. Fontos tudni a különbséget. Azzal együtt, hogy a szerelem nagyon fontos, nem lehet kizárólag érzelmekre építeni egy kapcsolatot, kell egy értelmi kontroll. Ez viszont némi nemű tudatosságot feltételez, és akkor itt jönnek a szeretetnyelvek, amikre tudatosan oda lehet figyelni a társunknál.
Egy kapcsolat akkor működik jól, ha mindkét fél arra törekszik, hogy önzetlenül a másik igényeit és vágyait vegye figyelembe (főleg ha ki is derülnek ezek a vágyak), és próbálja a másikat úgy szeretni, ahogy NEKI jó (ami nem mindig egyezik azzal, ami nekünk jó, ami természetes). Ez így ugye világos is, hogy csak jól működhet, hiszen mindenki azt kapja, amire vágyik. Néha viszont nem vagyunk tisztában azzal, hogy mi kell a másiknak, és itt jönnek a szeretetnyelvek, szám szerint öt:
1. Elismerő szavak - dicséret, bók, bátorítás, empátia stb.
2. Minőségi idő - ami annyit jelent, hogy teljesen az egymásra figyelésre szánt, a külvilágot teljesen kizáró idő. Lényege az EGYÜTTlét. Ezt fontos tudni. Az egy légtérben, de különböző dolgokkal eltöltött idő NEM ilyen. Ide tartozik a közös tevékenység, a meghitt beszélgetés (ami nem probléma elemzés és megoldás találás, hanem az együttérzés kifejezése a másik felé), az érzelmek KÖLCSÖNÖS kifejezése.
3. Ajándékozás - ami önmagunk és az időnk odaajándékozását is jelenti, nem csak materiális ajándékokat (sőt, talán jobban azt).
4. Szívességek - házimunka, feladatok átvállalása stb.
5. Testi érintés - ne csak párkapcsolatra gondoljunk itt, hanem minden emberi kapcsolatra, és hogy melyik milyen szinten igényelheti. Egy barátságban is fontos lehet a testi érintés, Barbival pl mindig megöleljük egymást.
Mindenki felfedezheti magában és a másikban, hogy milyen szeretetnyelvet beszél, és ennek alapján változtathat, jobbíthat, tökéletesíthet - ha akar.
Az ember könnyen esik a követelőzés hibájába, amikor nem az ő szeretetnyelvén beszél a társa, (mert esetleg idegen neki a mi kifejezési módunk), és nem érzi szeretve magát. Azt gondolom, hogy fontos elmondanunk (és meghallgatnunk is a másiktól), hogy mi az, amitől mi érezzük magunkat szeretve, és aztán a másikra kell bíznunk, hogy figyelembe akarja-e venni, vagy tehernek érzi a feladatot, hogyha már nem jön természetesen a szeretet kifejezésének az a módja. Ha eldöntötte, hogy velünk akar létezni, mert fontosak vagyunk neki, akkor örömmel megteszi. Ha viszont erre nem hajlandó a másik, akkor nagy hiba követelni bármit is. Két választás van: vagy úgy döntünk, hogy így is elfogadjuk a másikat, vagy ellépünk.
Régebben nagyon-nagyon sajnáltam, hogy ezeket a dolgokat nem évekkel ezelőtt ismertem meg, mert abban az illúzióban ringattam magam, hogy talán megmenthettem volna nekem fontos kapcsolatokat. Aztán ma már rájöttem, hogy igazi kapcsolatokat nem lehet elveszíteni, mert ha kölcsönösen fontos valami, akkor semmi nem teher egyik fél részére sem, nincs mi elvesszen, és akkor bármeddig tud várni az ember a másikra. Akkor az ember marad, bármi történjék is, meg sem lehet magyarázni miért marad. Mert érzi, hogy érdemes, mert maradnia kell. Mert hisz abban, hogy van megoldás. Persze ehhez szeretni kell a másikat, ami nem mindig könnyű.
Hát... egy pár hajó már elment. Sokáig sajnáltam néhányat, de mostmár úgy vagyok vele, hogy ha elment elment, nem lehet mit tenni. Amiket akkor, amikor a fedélzetükön voltam nem tanultam meg, mert nem jutottam hozzá a megfelelő információhoz, most, hogy retrospektíven rájöttem, hogy hol volt a hiba és hol kellenek új szelek, plusz már az eszközeim meg a tudásom is megvan a változáshoz, talán nagyobb sikerrel alkalmazhatom a következő fregatton, ami már csak velem akar majd vitorlát bontani... :-)))).
* * *
Két olyan témában hangzottak el előadások, amik most amúgy is központi helyen állnak az életemben - és ezzel szerintem nem vagyok egyedül -: a jól-rosszul működő párkapcsolati problémák okai és lehetséges megoldása, illetve a különböző szerepek (férfi-női) a házasságban-párkapcsolatban. Hát... igen érdekes, újfajta szemléletmóddal találkoztam mindkét téren.
Gary Chapmannek az Egymásra hangolva című könyve adta annak az öt előadásból álló sorozatnak az eszmei alapját, amely a szeretetnyelvekről szól. Mielőtt a szeretetnyelveket leírnám (nem részletesen, azt a könyvből el lehet olvasni, csak megemlítés szintjén, így is elgondolkodtató), arra az érdekes állításra hívnám fel a figyelmet, hogy csak a szerelem érzelem, a szeretet egy döntés. Először nagyon furán hatott, ellenállást váltott ki belőlem a gondolat, de aztán rájöttem, hogy tényleg lehet benne valami. A szerelmet nem tudjuk irányítani, az letaglóz, felrepít, sokáig (vagy nem sokáig) ezer fokon égünk, nagyon fontos érzelem. Aztán elmúlik, és vagy rájövünk, hogy szinte semmi közünk ahhoz az emberhez, akibe szerelmesek voltunk (sokszor nem is értjük mit szerethettünk benne) és elköszönünk tőle (hát vagy nem, de az egy másik eset), vagy a szerelem elmúlása után is látjuk azokat a fontos tulajdonságokat, értékeket (itt megjegyezném a közös programokkal és egymásra való teljes odafigyeléssel együtt töltött idő alatt szerzett élményeket, amik elmélyítik a kapcsolatot), amik után úgy döntünk, hogy az az ember kell nekünk. És akkor jön a szeretet, ami már választás kérdése. Fura az a gondolat, hogy ez nem érzelem, hanem egy állapot. Fontos tudni a különbséget. Azzal együtt, hogy a szerelem nagyon fontos, nem lehet kizárólag érzelmekre építeni egy kapcsolatot, kell egy értelmi kontroll. Ez viszont némi nemű tudatosságot feltételez, és akkor itt jönnek a szeretetnyelvek, amikre tudatosan oda lehet figyelni a társunknál.
Egy kapcsolat akkor működik jól, ha mindkét fél arra törekszik, hogy önzetlenül a másik igényeit és vágyait vegye figyelembe (főleg ha ki is derülnek ezek a vágyak), és próbálja a másikat úgy szeretni, ahogy NEKI jó (ami nem mindig egyezik azzal, ami nekünk jó, ami természetes). Ez így ugye világos is, hogy csak jól működhet, hiszen mindenki azt kapja, amire vágyik. Néha viszont nem vagyunk tisztában azzal, hogy mi kell a másiknak, és itt jönnek a szeretetnyelvek, szám szerint öt:
1. Elismerő szavak - dicséret, bók, bátorítás, empátia stb.
2. Minőségi idő - ami annyit jelent, hogy teljesen az egymásra figyelésre szánt, a külvilágot teljesen kizáró idő. Lényege az EGYÜTTlét. Ezt fontos tudni. Az egy légtérben, de különböző dolgokkal eltöltött idő NEM ilyen. Ide tartozik a közös tevékenység, a meghitt beszélgetés (ami nem probléma elemzés és megoldás találás, hanem az együttérzés kifejezése a másik felé), az érzelmek KÖLCSÖNÖS kifejezése.
3. Ajándékozás - ami önmagunk és az időnk odaajándékozását is jelenti, nem csak materiális ajándékokat (sőt, talán jobban azt).
4. Szívességek - házimunka, feladatok átvállalása stb.
5. Testi érintés - ne csak párkapcsolatra gondoljunk itt, hanem minden emberi kapcsolatra, és hogy melyik milyen szinten igényelheti. Egy barátságban is fontos lehet a testi érintés, Barbival pl mindig megöleljük egymást.
Mindenki felfedezheti magában és a másikban, hogy milyen szeretetnyelvet beszél, és ennek alapján változtathat, jobbíthat, tökéletesíthet - ha akar.
Az ember könnyen esik a követelőzés hibájába, amikor nem az ő szeretetnyelvén beszél a társa, (mert esetleg idegen neki a mi kifejezési módunk), és nem érzi szeretve magát. Azt gondolom, hogy fontos elmondanunk (és meghallgatnunk is a másiktól), hogy mi az, amitől mi érezzük magunkat szeretve, és aztán a másikra kell bíznunk, hogy figyelembe akarja-e venni, vagy tehernek érzi a feladatot, hogyha már nem jön természetesen a szeretet kifejezésének az a módja. Ha eldöntötte, hogy velünk akar létezni, mert fontosak vagyunk neki, akkor örömmel megteszi. Ha viszont erre nem hajlandó a másik, akkor nagy hiba követelni bármit is. Két választás van: vagy úgy döntünk, hogy így is elfogadjuk a másikat, vagy ellépünk.
Régebben nagyon-nagyon sajnáltam, hogy ezeket a dolgokat nem évekkel ezelőtt ismertem meg, mert abban az illúzióban ringattam magam, hogy talán megmenthettem volna nekem fontos kapcsolatokat. Aztán ma már rájöttem, hogy igazi kapcsolatokat nem lehet elveszíteni, mert ha kölcsönösen fontos valami, akkor semmi nem teher egyik fél részére sem, nincs mi elvesszen, és akkor bármeddig tud várni az ember a másikra. Akkor az ember marad, bármi történjék is, meg sem lehet magyarázni miért marad. Mert érzi, hogy érdemes, mert maradnia kell. Mert hisz abban, hogy van megoldás. Persze ehhez szeretni kell a másikat, ami nem mindig könnyű.
Hát... egy pár hajó már elment. Sokáig sajnáltam néhányat, de mostmár úgy vagyok vele, hogy ha elment elment, nem lehet mit tenni. Amiket akkor, amikor a fedélzetükön voltam nem tanultam meg, mert nem jutottam hozzá a megfelelő információhoz, most, hogy retrospektíven rájöttem, hogy hol volt a hiba és hol kellenek új szelek, plusz már az eszközeim meg a tudásom is megvan a változáshoz, talán nagyobb sikerrel alkalmazhatom a következő fregatton, ami már csak velem akar majd vitorlát bontani... :-)))).
* * *
A másik előadás, amit egy humanista pszichológus, Végh József tartott nemrég, a szerepekről szólt. Hát... ezeket a dolgokat sem így tanultuk eddig...
Az a társadalom által berögzített általános nézet (most egyszerűsítem, mert nem erről szeretnék beszélni, én sem értek egyet, csak a megkérdezések alapját szolgálja), hogy a férfi a családfenntartó, a nő meg az, aki a gyerekeket neveli, alárendelve a férjnek. Na én nemrég ezt hallottam:
A férfi legfontosabb feladata folyamatosan elnyerni a társa leggyengédebb érzelmeit a maga számára, gyengéden szeretni, folyamatosan törekedni arra, hogy felkeltse és életben tartsa ezeket az érzéseket (vagyis udvarolni, folyamatosan...). A család összetartó kapcsaként viselkedni, összetartani a családot, odafigyelve a társára és a gyerekeire. A lehető legtöbb időt eltölteni a gyerekeivel, különösen a fiúgyerekekkel, barátként, de nem haverként létezni velük. A becsületesség értékrendjét hordozni, határozottnak, döntésképesnek, türelmesnek, nyugodtnak, gyakorlatiasnak, szorgalmasnak, céltudatosnak és kitartónak lenni. Ő legyen a napfény a társa számára, vidáman és megértéssel forduljon társa felé, bátorítsa őt. A férfi feladata, hogy kezdeményezze a pozitív változást.
A nő feladata: formálja, csiszolja, lekerekítse a társa jellemét, és támogassa szeretetével. Engedje a férfinek, hogy férfias jelleme legyen, arrafelé formálja a férfit, hogy kettejük közt a szeretet erősödjön. Lágyítsa, tökéletesítse, teljességre segítse társa jellemfejlődését. A feleség a családban az otthon királynője. Szava tekintély a gyerekek előtt, gyerekeinek jelleme az anya kezében van, ő van a legnagyobb hatással a jellemfejlődésükre. Feladata, hogy meleg, korlátozó légkört teremtsen, szeretetteljesen de határozottan korlátozzon. Míg a férfi napfény a nő számára, ő a napfény a gyerekek számára. Legyen csinos.
És még egy gondolat Végh Józseftől: a legfontosabb és legerősebb, mindenek felett álló viszony a férfi-női viszony, ami mindenek elé kerül. Ha nincsenek gyerekek, akkor a családi kötelékek elé, ha gyerekek vannak, akkor sem az anya-gyerek kapcsolat a legerősebb, hanem a párkapcsolat (direkt nem írok házasságot, mert rengetegen élnek együtt gyerekekkel is házasság nélkül), azt kell erősíteni.
Hmm... Hát, ha körbenézek, azt látom, hogy sokat hibázunk szinte mindannyian, mert nem egy könnyű műfaj ez, és nem magától megy, mint ahogy tapasztalhatjuk is. Sok odafigyelést, munkát, törődést és építést igényel. De főleg szándékot. Folyamatosan. Minden egyes emberi kapcsolat.
(Az előadások meghallgathatók itt: http://www.utjelzo.hu/visszakapott/)
15 megjegyzés:
Örömel olvasom! A VJ kritériumok szerint tök jó férjem van! :))
Magaról még gondolkodnom kell.. :D :(
:-))) kúúúl!
Hát, mind az öt tünetet produkáljuk (vagy mind az öt nyelvet beszéljük?), azt hiszem, gyógyíthatatlan. És fertőző is, mert ugyanezeket kapjuk vissza. És ez így megy már több, mint kilenc éve, egy szemernyit nem enyhült. A Végh József által felvázolt szerepekhez nem tudok hozzászólni, mert gyermekeink nincsenek, anélkül meg nem lenne hiteles.
jó tudni, hogy vannak ilyenek is körülöttünk :-))))
VJ szerint az én férjem is oké, de a női szerepo első része nekem nagyon elmosódott, nem igazán értem, hoyg gondolja. Majd elmélkedem rajta.
A szeretet-nyelveket ismertem, sajna az én páromé nincs ott. :P Ő azt értékeli, ha SAJÁT időt kap, szegény... :D
Én magam vegyes vagyok (ráadásul időről időre a hagnsúly is áthelyeződik), de a hosszú beszélgetések a legfontosabbak.
És a két nagy gyerekünkön már évek óta látszik, hogy mi az ő nyelvük, és bizony ebben is különböznek egymástól. :)
Mcs,
Ez tipikus Halak vonás (szeretegyedül). Nekem az az ascendensem ;) Ő Halak, ugye?
SZerintem az első rész arra hegyez, hogy a férfiakat azért a feleség khm, irányítja :D persze, nem nyíltan (nemcsak a feleség amúgy, korábban az anya), és itt arra utal, hogy ez az irányítás nem mindegy milyen irányba viszi őket. Férfias jelleme legyen => nekem ez azt jelenti plain Hungarian-ül: ne tedd az uradat papuccsá, se jó, se rossz értelemben. :D
Persze, ezt ki lehet bontani bővebben is, de most itt nem.
Vero,
aha, kapzsgálom. :-)
Igen, halak. Szőz aszcendenssel, bár azt nem tudom mit jelent konkrétan. Viszont fekete holdas, (én meg telő), no és ezt végre értem, és bizony nagyon jellemző rá.
mcs, nincsenek egyetlen szeretetnyelven "beszélők", mindenki minimum 2 nyelven érintkezik, és "nyelvjárások" is vannak, a férjednél vszleg ez a minőségi idő "nyelvjárása".
nekem pl kettő közel egyformán és egy kisebb mértékben fontos van, de azt hiszem azért az összes többinek is örül az ember, ha kap belőlük, bár meg tud lenni nélkülük, illetve nem jelent akkora mértékű örömet a megkapásuk, mint a fő nyelveknél.
vero, számomra nem a papucsságról van szó, amikor a férj jellemének a csiszolásáról beszél, hanem inspirációról, ami nagyon fontos szerintem - ami lehet sokminden, akár csak erkölcsi emelés (elkezdtem példákat írni, de inkább nem itt), vagy egy új, értelmes és minőségi tevékenységre ösztönzés, vagy egyszerűen arról, hogy általa "jobb" ember lesz a másik, és végülis ez mindenki célja az életben (nem csak a férfiaké, de nekik segíteni tud a nő, aki gyárilag jóval spirituálisabb).
aztán elgondolkodtam, hogy nálam ez hogy működött, és rá kellett döbbennem, hogy még bőven van mit tanulnom, mert nekem nem sikerült sajnos még csiszolni, vagy kerekíteni eddig...
Mcs,
:D
Én meg a fekete holdat nem tudom mit jelent :P
Viszont L is Szűz ascendens :D
I,
Értem én amit mondasz, bár a férfi-nő kapcsolat totál megváltozik ha gyerekek vannak. Ez a VJ-s azért érdekes, mert konkrétan gyerekes példákat hoz. (AMúgy jha majd tanulod az asztrológiát, meglátod, hogy a férfi és a nő más szerepet kap a házassággal => ami a asztrológiában soha nem a papír, hanem a kapcsolat minősége, közös élet, gyerekek, stb.) és ez pl az egyik ok amiért érthetetlen mód sok kapcsolat így szakad meg: együtt járnak 8-10 mittoménhány évig, összeházasodnak/költöznek v megszületik a gyerek és bumm, legük lesz, elválnak. De e majd mesélsz, mert én is keveset tudok még erről, de valami a házakkal meg azok szerepével kapcsolatos változás miatt van. (Most nagyon amatőr példa, de mondjuk a 4. házból a 7.be "tevődnek át :D" a szerepek, vagy ilyesmi.)
Szóval én azt mondom, hogy itt erre utal, a férfira, mint a család feje, a nő mint a család szíve (királynője). Aztán lehet, h nem. :P
"vagy egyszerűen arról, hogy általa "jobb" ember lesz a másik, és végülis ez mindenki célja az életben (nem csak a férfiaké, de nekik segíteni tud a nő, aki gyárilag jóval spirituálisabb).
"
Mondjuk ez a rész valóban minden ffi-nő kapcsolatra áll. ;)
Vero,
most nem találom azt az oldalt, ahonnan ezt vettem (a fordításhoz kellett, hogy megértsem!), mert most csak felsorolást találok a 8 holdfázisra, pedig azon az oldalon leírás is volt. :(
értem, értem :-).
na az asztrológiai beszámolóm meg a majd én mondok neked okosságokat még igencsak odébb lesz, tudoooood! még kicsike vagyok ebben, és még nagyon sok spenótot kell ennem, hogy érdemben egyáltalán értsem miről van szó... de eljön az idő, semennyien se ne csüggedjünk! ha fehér hajjal, akkor azzal! :-D
Mcs,
Nem baj, majd úgyis beleütközöm valahol :D !
I,
Spenótot haha! :D
Nem baj ha fehér hajjal, majd fehér hajjal hallgatlak!!! :)
vero, teljesen felcsigáztál, elő is szedem a picur kis könyvemet (kb 3 kg :-))) és megnézem a házakat kezdésnek :-))). persze csakis azért, hogy fehér hajjal már csak okosakat tudjak majd mondani nagy bölcsen neked, hatalmas, sztk keretes szemcsivel a horgas orromon, selypítve a hiányzó fogaimtól :-D. ó de vonzó öreg néne lesz is így belőlem... és akkor már csak szürcsölni tudom majd a spenótot :-)))))
Ha-ha, tök jól fogunk kinézni! :-D
Megjegyzés küldése