Kedves vegetáriánusok!
Lenne hozzátok egy alázatos kérésem. Keddre kell írnom egy esszét, és végre sikerült kitalálnom a témáját: The Happy Life of Vegetarians (A vegetáriánusok boldog élete). Na már most, ebbe elképzeltem egy olyan részt, amelyben feltérképezem, hogy a környezetemben ki mi okból lett vegetáriánus. Nagyon kérlek benneteket, hogy ha van időtök és kedvetek, akkor írjátok meg az okokat ide a megjegyzés rovatba, vagy ímélben nekem. Minél többen, ha lehet. A határidő 4-e, hétfő este. Előre is reménykedve köszi.
(OZ: ragadozó létedre is kommentelhetsz nyugodtan, úgy döntöttem, hogy nem adom meg referenciaként a címet, mert ahhoz át kéne néznem egy csomó mindent, és kitörölgetni azokat a részeket, ahol a tanárnőt is megemlítjük, plusz likvidálni kellene a chatbox tartalmát, mert annak meg főleg nem örülne... :-)))).
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
10 megjegyzés:
Szia,
először tizenévesen lettem vegetáriánus. 16 éves voltam, Hollandiában éltünk, és valahoyg "tetszett" a dolog. Nem voltam extrém, csak a húst nem ettem. De pl. a húslevest igen, csak a darabokat hagytam ott. Pörköltszaftot is elment. Ennek a fő oka az volt, hogy apám így is hőzöngött, és az ő nyomására tértem vissza a húsevésre 2 év múlva. (Ui. diplomata-csaldá voltunk, sokat mentünk vendégségbe, és ő mindig "égett" a "hülye lánya" miatt, és kifejtette, hogy ezt nem tehetem. De szeretni már gyerekkorom óta nem szerettem a húst, kizárólag a színhúst voltam hajlandó megenni, még a karajt is körbehámoztam (apám nem kis megbotránkozására, stb.) Aztán külön költözve otthon sosem ettem ettem húst, csak vendégségben, és íyg lett ez, mikor megházasodtam, akkor is. Hogy az a dolog hoyg zajlott, azt pont a múlt héten blogolta meg a párom itt:
http://pansophist-scribbler.blogspot.com/2008/04/v-word.html
Esetleg olvasd el, ah érdekel.
Ha van még kérdésed, csak nyugodtan!
Gyorsan elolvastam Theo bejegyzését ismét, és egy dolog kimaradt belőle: a gyerekünk! Én nem akartam, hoyg húst kapjanak, és tudtam, hogy ez nagyon angy küzdelem lesz, és abszolút lehetetlen megvalósítani, ha mi közben eszünk húst, akármilyen keveset. Mert így is évekig megkaptuk, hoyg" de legalább a szegény gyereknek adjatok", amúgy meg nem is tudom, ránkküldi a rokonság a gyámügyet.
A gyerekekkel meg az a helyzet, hoyg amíg nem tudják, mit esznek, TILOS nekik a hús. Onnantól, hoyg tudják, szabad, ha kérnek. Olivér szokott kérni úgy éevnet 1-2-szer a nagyinál és az elég is neki. A két másik nagy nem. (Timónak még "tiltott".)
Ebből az is következik, hoyg a gyerekek soha nem úgy beszélnek a húsról, hoyg azt nekik nem szabad, hanem, hoyg nem kérnek.
Viszont "külsős" környezetben a nagynak pl. nehéz kiállni más gyerekek "bully"-zását a vegasággal kapcsolatban, de ettől még nem akartak eddig húsevővé válni.
Bocs, hoyg hosszú voltam.
hahó!
ó, egyáltalán nem voltál hosszú, és nagyon érdekeseket írtál, örülök, és nagyon köszi.
plusz, megerősítettél egy elhatározásomban. abban ugyanis, hogy amikor majd kisbabáim születnek, én egyáltalán nem akarom, hogy húst egyenek. ezzel kapcsolatban tavaly, amikor hihetetlenül lefogytam (az egyébként sem hatalmas súlyomból) volt egy nagyobb vitám anyukámmal. ő ezt a fogyást többek között annak tudta be, hogy nem eszem húst, és nagyon gyakran hallgathattam, hogy tönkre teszem magamat a vegasággal, és ezt így nem lehet, visszafordíthatatlan sérüléseket okozok a szervezetemben, és a végén még meg is halhatok. mire én közöltem, hogy nincs szükségem húsra, sőt, a kisbabáimat sem szeretném rászoktatni majd annak idején. ami a vicces, hogy erre kilátás sincs egyenlőre, de a vita végkimenetele az lett, hogy ő pedig adni fog nekik húst, amikor nem leszek ott, én viszont nem fogom rábízni őket ilyen kilátásokkal, akkor ő meg nem is akarja, hogy rábízzam majd őket... azóta ez nem téma, de elgondolkodtatott, hogy vajon rossz anya leszek-e, olyan, aki árt a gyerekeinek, ha ezt én keresztülviszem.
idevágó gondolat: a múltkori Végh József előadáson egy félmondat erejéig tett egy olyan megjegyzést, hogy milyen szörnyű azt hallani, hogy a kisgyereket rá kell szoktatni a húsra apránként adagolva, hogy a szervezete el tudja viselni... az jutott eszembe, hogy az oroszlánkölykökkel biztos nincs ilyen szoktatási probléma, meg hogy ebből is látszik mennyire echte húsevők lehettünk eredetileg...
Nahát, nekem nincsenek a tiedhez hasonló súlyproblémáim, meg a páromnak sem. Ő pl. most annak örül, hoyg a tejtermékek elhagyásával talán fogyni fog egy kicsit. Nem vagyunk elhízva, de soványnak sem mondana minket senki. RÁadásul kettő vegán anyukát ismerünk, aki úgy a 150 kiló körül vannak (nem túlzok!!!!).
Nem irígyellek a jövő csatái miatt. Vannak emberek, akiket ezer cikk sem győz meg, mert a saját megrögzött szokásaikkal és hitükkel kéne szembenézni, és erre nem készek.
Azt azért javaslom,ha majd oda kerülsz, hogy kisgyereket nevelsz, hogy keress egy olyan gyerekorvost, aki legalábbis otthon van a témában. Nálunk pl. a legnagyobbat leszámítva mind alacsonyabb a koránál. Viszont a dokinkról tudom, hoyg szólna, ha azt látná, hogy gond van a táplálásukkal (ahogy egy ovistárs anyukájának mondta is, hoyg a gyereke "hipokalóriás", magyarul alultáplált, etesse másképp, a Schirilla-féle diéta óvodáskorban nem elegendő).
Nálam pl. arra jövünk rá, hogy a legutóbbi váranmdósságomkor kiderült vérszegénységem nem is a 10 év vegaság eredménye, hanem én már gyerkkoromban mutattam olyan tüneteket (pl. szapora pulzus), amivel a szervezetem alkalmazkodott ahhoz, hogy nem képes annyi vasat feldolgozni, amennyivel előnyösebben kijönne. Ehetem és a Maltofereket, akármit, nem lesz lényegesen jobb a vérképem...
Viszont a gyerekek totális vegán táplálásához bennem nem lenne elég tudás: úgy érzem, ott jobba noda kell figyelni. Lehet, hoyg nincs összefüggés, de egy ismerős vegán családnál a négy gyerekből már háromnak volt csonttörése, ovis korban.
És a fent említett doki nekem mondta is most, hoyg babát várok, ám Timót eltiltotta a tejtermékektől, hogy titokban én azért egyek kis sajtot, ezt-azt, ha ne mis kell minden nap, de a baba miatt kéne.
Összevissza voltam, de zajlik körülöttem a káosz...
:-)))) érthető volt.
én nem szeretnék totál vegán lenni, bár tejet már rég nem eszem, és tojást is nagyon ritkán. de a sajtot, joghurtot szeretem is, nem is bánom, és nem szeretném elhagyni. majd a babóimat sem szeretném vegánnak nevelni, ugyanezeket a dolgokat nekik is adni fogom. azért sem, mert azt hiszem, hogy vannak olyan anyagok, amiket nem lehet teljes mértékben pótolni, kell azért némi fehérje (de nem vagyok expert).
fura, több mint egy év elteltével még mindig nem sikerült visszahíznom mind a 6 kilót, néha 2, maximum 3 visszajön, de több semmiképp. és ha picit nem eszem valamiért, akkor sokkal könnyebben fogyok még ebből a kevésből is (pl a múlt héten 4 nap alatt másfél kilót fogytam, nem direkt). de nem érzem rosszul magam egyáltalán, nem vagyok fáradékony, semmi bajom nincs. csak annyi, hogy az összes szoknya és nadrág leesik ilyenkor rólam :-))))).
Sziasztok,
Hát az, hogy valaki mennyire dundi vagy szikár az legtöbbször alkat kérdése, amit születésünkkor kapunk (a génjeinkben), ez valamennyire kiolvasható a radix képletből is, ill. az Ayurvéda típustanából. (Persze, ha valaki féktelenül zabál és egyébként is hajlamos a hízásra, akkor elhízik, nem lehet mindent a természetre fogni.) Szerintem a legfontosabb a táplálkozásban a tudatosság: nem az a lényeg, hogy eszem-e húst vagy sem, hanem hogy tudom-e, hogy amit magamhoz veszek, annak milyen hatásai, következményei vannak.
Én 20 éve vagyok vegetáriánus. Még mindig élek:), erőben és egészségben, és nemcsak, hogy nem gyengültem le, de az első években egyszerűen megszüntek az állandó egészségügyi problémáim, amelyek addig rendszeresek voltak. Egyszer a rendelőben kiderült, hogy legutóbb 6 éve voltam a körzeti orvosnál.
Úgy lettem vegetáriánus, hogy egyre kevesebb húst kívántam, abban is válogattam, míg egyszer elegem lett és megutáltam. Mielőtt teljesen elhagytam volna azért utánaolvastam pár könyvben, nem lesz-e bajom, ha nem eszem húst. Hamar kiderült, hogy nem, sőt. A köv. időszakban aztán több előadáson és tanfolyamon vettem részt, pld.ul egy komplex term.gyógyász-in is, ahol legalább 8-10 táplálkozási rendszert ismertünk meg (mondanom sem kell, mindegyik vegetáriánus, bár az egyik az elején megengedi a hal fogyasztását). Felejthetetlen évek... Azóta igyekszem tudatosan táplálkozni, egy saját rendszer szerint, ami annyit jelent, hogy megpróbálok nem csinálni túlzásokat:) Húst azt soha nem kívánok, amire figyelnem kell, az inkább az édesség.
Ehhez persze tudni kell azt, hogy mit, miért (vagy miért nem) ajánlatos fogyasztani, mivel, stb. szóval egy táplálkozási rendszert. (A mértéktelen húsfogyasztás csak az egyik a mai kor táplálkozási problémáiból, a hihetetlen cukor-, fehérliszt- és sófogyasztás, és a friss (nyers) zöldségek/gyümölcsök szinte teljes hiánya legalább ennyire romboló.) Egy kevés húst időnként én is eszem (ha nincs más választásom), de a gond általában az, hogy egyesek amellett, hogy fogalmuk sincs az emésztés alapvető mechanizmusairól, minket hülyének néznek. És – többször tapasztaltam már – saját tudatlanságukra még büszkék is. Fő a magabiztosság:)
A tejről: azt én sem iszom, de tejtermékeket használok. A joghurtot imádom, az igazoltan nagyon jót tesz a bélflórának, regenerálja, ő az egyetlen tejtermék, amelyet elfogadnak és ajánlanak a Candidában. Utána következik az egészségi skálán a túró, és leghátul a sajt. A tejtermékek egészséges volta egyébként vita téma a vega tápl. rend.ekben is, Oláh Andor nem talált egyértelmű negatív bizonyítást ellene és ő használta is. Vannak a tejnek nagy ellenzői, de én nem tartok velük. A tojás, én úgy láttam, kismértékben majdnem “szupertáplálék”, ezért teljesen nem vonom meg magamtól. Mindenben a mértékletesség az, ami számít.
Ennyit egyelőre. Szép napot kívánok,
sirius
Ezt most találtam - előadássorozat egy élelmiszeripari mérnöktől:
http://tudatosvasarlo.hu/programajanlo/570
Érdemes egyébként feliratkozni a Tudatos Vásárló hírlevélre:
http://www.tudatosvasarlo.hu/
szép jó napot kívánunk :-)))
örülök, hogy megérkeztél, már csodálkoztam, hogy nem szólsz a témához, pedig hát tudtam, hogy vega vagy :-))). jókat írtál, köszi!
sajnos tegnap le kellett adnom a dolgozatot, úgyhogy belevenni a hozzászólásodat nem tudtam már, de nagyon örülök azoknak, amiket írtál.
a linkot is köszönjük.
szép napokat,
ila
Te írtad a hétfő estei határidőt, hát én betartottam;) (Egyébként ha valami komoly/ sürgős dolog van jobb, ha mail-t írsz, az célba jut és nem felejtem el...) Sorry.
tudom, és igazad van, csak közben rájöttem, hogy ha valami miatt nem jut el időben a dolog, akkor meg baj van, úgyhogy inkább biztosra mentem, és előbb elküldtem. de oké, mélt küldök legközelebb. azért így is köszi, és arra is rájötem egyébként, hogy beleírtam amiket írtál félig-meddig amúgy is :-))).
Megjegyzés küldése