Cantemus

Most csak egy gyors helyzetjelentés, mert újra eltűnök másfél hétre... hát... ilyenek ezek a nyarak. Még jó, hogy nyelviskolában tanítok, ahol annyi szabadságot veszek ki, amennyire csak kedvem szottyan. Az meg szottyan, szottyangat :-)))))).

Szóval Nyíregyháza, VII. Cantemus kórusfesztivál. Ötnapos verseny volt - illetve minősítő fesztivál. 16 kórus szerepelt, több országból is jöttek. Képeket majd utólag mellékelek, mert én nem fényképeztem, és meg kell várnom, míg a többiek felteszik a kórus honlapjára, amit meg én onnan jól leszedhetek :-))).

Arany, ezüst és bronz fokozatot lehetett kapni, ezen kívül voltak különdíjak is. Mi aranyat kaptunk és egy legjobb művészeti teljesítményért járó különdíjat is, aminek a legjobban örültünk, mert ez volt az egyetlen olyan különdíj, ami a zenélést díjazta (ellentétben pl az olyan díjjal, ami a fesztivál legfiatalabb tagjához vándorolt, egy hétéves orosz kisfiúhoz, Antonhoz. Nagyon édes gyerek egyébként, kb a térdemig ér a kis szőke fejével :-))))).

Az öt nap alatt négyszer kellett énekelni (illetve nekem nyolcszor, mert Gabi barátném megkért, hogy segítsek az ő kórusában is), rengeteg próba volt, de azért jutott idő bulira is, meg fürdőzésre a közeli Sóstóban, meg skanzen nézésre, meg mozizásra, focira. Pihenésre mint olyan nem annyira, de ha szépen énekelünk egyébként, ki bánja ezt? Három este volt buli is, mindhárom elképesztő jó volt, és mindhárom tök különböző. Második este Nyírbogáton volt egy templomi koncert 3 másik kórussal (szét voltak dobálva a kórusok a régió különböző településein négyesével). Mi egy holland gyerekkarral voltunk, a koncert utáni fogadáson pedig énekeltünk és táncoltunk együtt, és volt egy fekete dobos fiú a hollandoknál, aki totál begőzöltette a dobolásával a népet. A legvadabb ritmusokat dobolta, nem is kellett zene, az is elég volt, elképesztő volt a hangulat. A következő buli egy karaoke bárban volt, ahol - énekesek vagyunk, ugyebár - mindenki énekelt valamit a kórusból, és amíg csak magunk voltunk (hálistennek elég sokáig), addig irtó jól szórakoztunk, aztán amikor megjelentek a helyi bikák, hazasétáltunk. Egész este roptuk. Legalább 8 nótát kiválasztottam, amit elénekeltem volna, de csak egyetlen volt meg a számítógépen: a Losing My Religion az R.E.M.-től. Gergővel énekeltük közösen. Matyi másnap összegezte, hogy miért is volt olyan jó a buli: "Nem törtünk össze semmit, nem vertek össze minket, semmit nem hánytunk le, és szíveket sem törtünk össze - habár az azért belefért volna." Ugye, hogy milyen jó kis buli volt ez? :-))))) Az utolsó buli, egy néptáncház tegnap volt, ez kicsit más jellegű móka volt, de ugyanolyan jót táncoltunk, mint a karaoke bárban.

Nem mondhatni, hogy sokat aludtam az elmúlt három hétben :-))))). Kissé hulla vagyok, és holnap indulok megint eltűnni pár hétre... De annyira jóóóóó jez... :-)))))

(Visszanéztem az irományomat. Feltűnően sok vigyorgó fej látható benne. Tényleg nagyon jó volt ez a hét :-))))).)