Szufizmus - Roncesvalles

Egyre jobban érdekel a szufizmus. Nagyon jó szufista tanításokat olvastam és hallottam egy Amerikában élő és működő (eredetileg welszi) szufi mestert beszélni, és meglehetősen megfogott.

Az jutott eszembe, amikor 2005 nyarán, mielőtt végleg hazaköltöztem Londonból, egyszer egy parkba mentünk Sharon barátnőmmel, aki akkor kopasz volt a kemoterápiás kezelések miatt. Odajött hozzánk egy buddhista szerzetes, mert azt hitte a haja miatt, hogy Sharon is buddhista. Hamar kiderült, hogy nem, de nem hagyott minket ott, hanem elmondott a jelenlegi helyzetünkről és a jövőről néhány megdöbbentő dolgot. Amit az akkori jelenemről mondott mind igaz volt, ami megdöbbentett, mert nem szóltam egy árva szót sem, csak néztem rá szkeptikusan. Amit a jövőről mondott mostanában fog kiderülni, bár ott is voltak olyan meglátásai, amik nekem rég tervekként szerepeltek a fejemben, pontosan úgy, ahogy azt ő elmondta... Ami még nagyon érdekes volt, és ami miatt ez az egész eszembe jutott most, az a szellemi fejlődésemre vonatkozó megjegyzése. Azt mondta, hogy ne csak a kereszténységben keressem az igazságot, hanem ismerkedjek a buddhizmussal, taoizmussal és sok minden egyéb irányzattal, mert onnan is tanulhatok számomra fontos és szellemileg előremozdító dolgokat. Akkor én azt mondtam neki, hogy a kereszténységben minden megvan, köszönöm szépen (pedig nem annyira mélyen foglalkoztam azzal sem, csak a vitatkozás kedvéért mondtam ezt, azt hiszem). Azt mondta rendben van, nem kell lemondanom a vallásomról, ha úgy döntök: a kereszténységet választom, de lehetek attól még nyitott új dolgok felé.

Aztán eltelt kb másfél-két év, és utólag egyszer csak azon kaptam magam, hogy a taoizmus lett a hitem alapja, erősen érdekel a buddhizmus és most a szufista tanok is izgatják a fantáziámat - és ezt nekem előre megmondták. És nem azért érdekelnek ezek a dolgok, mert egyszer valaki azt mondta nekem, hogy ez lehet egy út és erre kellene mennem. Emlékszem az ellenállásra, amit akkor éreztem. Arra, hogy valaki mondott nekem valami ilyet valamikor a múltban, csak utólag döbbentem rá, amikor már rég magamtól, belső indíttatástól vezérelve foglalkoztam az új tanokkal. Érdekes. Sokszor eszembe jut az az ember, meg amiket akkor mondott nekem. A vesémbe látott mindennel, amit mondott, mert minden igaz volt.

Szóval mostanában nagyon érdekel a szufizmus.

2007. július 12. csütörtök

Reggel 5-kor keltem, és a felhőkbe burkolózó hegyekben tai chiztam. Elképesztő érzés volt, leírhatatlan. A hegyek fennsége ködpalástjuk mögött és a mozdulatok tisztasága méltóképpen indította a napot. Lassan felébredt a szállás, reggelihez szállingóztak az emberek és ki-ki a maga tempójában és idejében nekiindult az útnak, amely még mindig a Pireneusokban vezetett gyönyörűséges tájakon. Időközben észrevétlenül átléptünk Spanyolországba, de csak onnan vettük észre - lévén, hogy nincsenek határok a két ország között -, hogy már nem "Bon jour!"-ral köszöntek nekünk az úton, hanem "Hola!"-val.

Már írtam, hogy imádom a hegyeket. Visszatükrözik a lelkem sokrétűségét, és a változatosságot, amit igen kedvelek az életben. Bársonyos érzetet kölcsönöznek a hegyeket takaró növényzet puha zöldjei, a hegyek-völgyek váltakozása pedig izgalmas számomra. Rég éreztem magam annyira felszabadultnak, szárnyalónak és boldognak, mint ezen a tájon. Szinte együtt rezdültem a természettel. Útközben egyetlen repülőgépet sem láttam, csak sasokat, ahogy méltóságteljesen köröztek az égen. És bárányokat, kecskéket, teheneket és lovakat. Még egy csontvázat is. Érdekes, hogy nem viszik el az elhullott állatot.

Sok volt a hegymenet, elfáradtam, mire Roncesvallesba értem. Korán odaértem, betettem a hátizsákomat a szállásra várakozók sorába, és visszamentem Barbiért. A szállás egy régi templomból lett átalakítva, egy légtérben 100 embert képes befogadni szorosan egymás mellett álló emeletes ágyakon. Az altemplomban lett kialakítva a zuhanyzó, a mosókonyha, a konyha és az a helyiség, ahova a computereket tették internetes használatra. (Ez úgy működött, hogy be kellett dobni a gépbe 1 eurót, ami mindenhol más időtartamot jelentett, és a gép elkezdte visszaszámolni az időt, és amikor lejárt az idő, akkor kilépett a rendszer. A gond csak az volt, hogy állati lassú volt a net, és szinte semeddig sem jutottam, amikor ritkán rászántam magam.)

Be lehetett fizetni egy zarándok menüre. Ezek általában viszonylag olcsó, háromfogásos ételek, bár egyáltalán nem mondhatni, hogy figyelnek a vegetáriánusokra. A vacsoránál ismerkedtünk ismét, egy kerek asztalt ültünk körbe 10-en. Peter, egy ír csupa piercing srác ült mellém, aki végig szóval tartott, nagyon beszédes volt.

Vacsora után áldással egybekötött zarándok mise volt a templomban, ahol gregorián dallamokat énekeltek a papok. Amikor ránéztem Silviora, az olasz fickóra, azt gondoltam, hogy biztosan nem normális, nem is lehet zarándok, hogy keveredhetett be a zarándok misére a zarándokok közé, nagyon egzaltáltnak nézett ki a feje. Azt is gondoltam, hogy na rá aztán mindenképp ráfér az áldás, ha zarándok, ha nem. Persze akkor még nem is ismertem, nem is tudtam, hogy milyen nemzetiségű, a nevét sem, a történetét sem. Semmit. Csak két nappal később ismertük meg egymást, amikor öten együtt vándoroltunk egy egész napig. Nagyon megkedveltem, kedves pasas.

Este már alváshoz készülődtünk, amikor észrevettük, hogy a horkolós-jajgatós-álmábankiabálós bácsi Lóritól pár ággyal arrébb fekszik. Onnan vettük észre, hogy még mindenki javában készülődött lefekvéshez, amikor ő már javában hangosan horkolt. Elkezdtünk iszonyatosan röhögni, de főleg akkor hahotáztunk, amikor megláttuk, hogy füldugó van a fülében, nehogy mások zavarják a horkolásukkal... :-)))))).

10-kor villanyoltás volt, és reggel 6-ig se ki, se be senki.