2007. október 31., szerda

Gondolatátvitel?

Ezt a képet inkább a Jin-Jangos bejegyzéshez kellett volna mellékelnem, de csak nemrég jöttem rá, hogy fotókat is lehet csatolni, és eszembe jutott mennyire szép is ez a rajz, és gondolom, hogy senki nem bánja, ha ezt kell néznie olvasás közben :-))) (úgyis csak addig kell, amíg látszik a képernyőn. Ha már lejjebb olvasol, akkor eltűnik fölül :-)).

Még mindig meglepődöm a következőhöz hasonló történéseken, pedig már egy ideje természetesnek kellene lennie, mert annyiszor fordult elő ilyen az utóbbi hónapokban...

Tegnap eszembe jutott egy régi ismerősöm, aki évekkel ezelőtt nagyon kedves volt számomra. Ukrán ő, aki két éve Amerikában dolgozik. Még Londonból ismerjük egymást, és néha szoktunk egy-egy mélt küldeni egymásnak, de már csak nagyon ritkán. Legutóbb pl több, mint egy éve írt nekem.

Nagyon rég nem gondoltam már rá, de tegnap egész nap a fejemben volt, hogy vajon még mindig ott van-e, vagy már hazament netán diplomázni, mi lehet vele. Aztán megnéztem a neten azt a helyet, ahova kiutazott, hogy írnak-e valamit róla, és találtam egy újságcikket, ahol őt is kérdezgették, még 2005-ben. Annyira meglepődtem, hogy ott látom a nevét, hogy gondoltam, hogy ugyan ő jönne az írással, de küldök neki egy levelet, és megírom, hogy mit találtam.

És amikor bejelentkeztem az ímélcímem oldalára, akkor ott várt egy levél tőle... Pont tegnap, több, mint egy év után...

Néha még mindig elképedek ezeken a dolgokon.

Aztán ma az is eszembe jutott - bár nem először az utóbbi két hét folyamán -, hogy néha nagyon nem könnyű elfogadni számunkra érthetetlen történéseket. Pl hogy valaki törekszik valamire egy rövid ideig állítólag lelkesen (bár inkább úgy tűnik utólag, hogy nem teljes erőbedobással, csak olyan "hátha bejön" alapon), aztán egyszer csak, mint derült égből villámcsapás (persze ez is csak kívülről tűnik hirtelennek), egészen másfele kezd törekedni egyik napról a másikra (illetve csak látszólag ilyen hamar), minden energiát kivonva az "A" tervből. Egy pillanat alatt! A "B" terv is ott volt ugyan végig, de úgy látszott, hogy valamilyen oknál fogva nem az a megfelelő. Aztán mégis nagy hirtelen az lett... Érthetetlen. Ilyenkor, amikor valaki kapkod egyik dologból a másikba, el szoktam filózni azon, hogy most vajon melyik lelkesedés volt/van az őszinte, merthogy mindkettő nem lehet, az biztos. Az embernek nem fordul ekkorát az irányultsága pár hét alatt. Legalábbis így tapasztaltam. Dehát a mai világban már semmi sem az, aminek látszik, ez a törekvések hajtó motívumára és a változások sebességére is jellemző, ez számomra az utóbbi fél évben sokszor kiderült. Csak próbálok lépést tartani, de nem mindig sikerrel.

(Az még kellemetlenebb, ha mások is benne vannak a dologban valamilyen szinten, esetleg elég mélyen és fogalmuk sincs az okokról és a fordulatokról, csak kapkodják a fejüket, hogy most meg mi történt és miért... Persze most villant be, hogy az is lehet, hogy amit én "A" tervnek gondolok volt igazából a "B" és ha az eredeti "A" (amiről azt hittem, hogy az a "B" - hehehe -) nem kell, mert még nem megszokott, és lehet, hogy mégsem lesz annyira jó, akkor lehet, hogy a "B", ami már végülis egyszer kiállta a próbát, és többé-kevésbé azért jól működött, hátha megint beválik, de aztán mégsem! Hopp! Itt a csavar, mégis inkább az "A" lesz hirtelen a nyerő, de az illető maga sem tudja miért ám... Ááá! Ebből a perspektívából persze egészen máshogy fest már a dolog :-)))))))

Hááááát.... Nem lehet könnyű.
Kívülről nézve sem az.






Nincsenek megjegyzések: