2008. július 1., kedd

Ragadd meg a pillanatot

Sákjamuni megkérdezte tanítványait:
- Milyen hosszú egy ember élete?
- Hetven év.
- Tévedés.
- Hatvan év.
- Nem.
- Ötven év?
- Tévedés.
- Milyen hosszú hát egy ember élete?
- Az élet csupán egyetlen lélegzet.

Ne gabalyodj bele a tegnap és a holnap világába! Éld inkább a mai napot! Bárhol is vagy, bármit is teszel, tapasztald meg a környező világ és az adott pillanat nagyszerűségét!

***

Hát... néha nem annyira könnyű egyrészt elszakadni a félelmeinktől, amik a jövőre vonatkoznak; a megbánásainktól, amik a múltra; vagy nagyszerűnek látni az adott pillanatot. Egyetlen dolog, amit meg KELL tanulnunk: elfogadni azt, ami bennünk van az adott pillanatban, és teljes szívvel megélni. Bármi is legyen az. Félelem, bánat, harag, megbánás, düh... Az örömöt könnyű elfogadni, mert az nem fájdalmas. Csak a másik oldal elemeit nehéz. De ahol öröm van, ott kivétel nélkül bánat is, mert ilyen ez a mi poláris világunk. Vagy mindkettőt eldobja az ember, vagy elfogadja, hogy ha az egyiket keresi (öröm), a másikat is megkapja mellé, kivétel nélkül minden esetben. Csak hát máshogy meg nincs értelme az életnek, most ezt gondolom. Inkább szenvedélyesen, zsigerekből megélem a dühöt is meg a bánatot, mint szenvtelenül állni az örömhöz is.

Szenvedély nélkül mi értelme???

Nincsenek megjegyzések: