Logan/Wolverine

Hú... hát elég érdekes filmet láttam. Az a címe, hogy The Fountain (A forrás). (Apu azzal adta oda, hogy nekem biztosan tetszeni fog, nekem való, az én világom :-))) na hát kíváncsi vagyok, hogy mire gondolhatott. Mondjuk elég elvont a film. Már ha erre gondolt.) Nagyon csípom a sokoldalú színészeket. Vannak, akiket az ember hajlamos beskatulyázni mondjuk izomagyúnak, aki a testi felépítéséből kifolyólag biztos csak egyfajta szerepet tud eljátszani, gondoljuk mi, vagy idétlennek, aki folyton csak hülye szerepekben alakít, és tuti semmi másra nem képes, aztán meg kiderül, hogy nem így van ez. Hugh Jackman most nagy meglepetés volt. Őt az X-men-ben láttam, Wolverine-t, a kemény hőst játsza ott (egyébként szintén jól, szerintem). Itt meg egy kutató orvost, egy spanyol hódítót és egy kopasz jóga-tai chi-ezoterikus fura figurát egyszemélyben (illetve háromban :-)). És mindet meggyőzően.

Voltak részletek, amiket egyszerűen nem értettem (olvastam egy-két véleményt, senki sem), de azért voltak egyértelmű párhuzamok a helyzetek között. Alapjáraton három helyszínen és időben: a múltban, a spanyol hódítások idején; a jelenben, mai időben; és a távoli jövőben játszódik a dolog, és vannak összekötő kapcsok természetesen. Már majdnem a vége felé tartottam a filmnek, amikor azon gondolkodtam, hogy de hát ez annyira egyértelmű, nem is értem mit nem értettek ezen, de eljött a pillanat nagyon hamar, amikor nekem is meg kellett adnom magam :-)). (Az a fickó rendezte egyébként - Darren Aronofsky -, aki a Rekviem egy álomért című nagyon kemény filmet is. Na hát az sem egy hétköznapi alkotás, de az legalább érthető, amellett, hogy iszonyú nyomasztó. Ez kevésbé nyomasztó, bár van benne olyan vonal is, ellenben nem is annyira követhető a vége felé már gondolatilag.) Ha esetleg valaki látta már és úgy érzi, hogy érti a dolgot, írhatna néhány megvilágosító gondolatot, hogy legalább valami felé elindulhassak, ha esetleg még egyszer megpróbálkoznék vele. Kösz előre is.

Két zseniális könyv huppant a kezembe a minap. Az egyik a kishúgom polcáról (és az a legviccesebb, hogy nem is volt fogalma arról, hogy van nekije egy ilyen könyve - illetve csak volt, mert elkértem Karácsonyra :-))), a másik az öcsémtől. A húgomtól való - nem meglepően -a hinduizmusról szól, milyen más, ettől nagyon eltérő témával is lehetne kapcsolatos? :-D Elvégre is követnem kell a londoni buddhistám tanácsait, miszerint tekingessek kifelé a kereszténység keretein kívülre, és foglalkozzam egyéb, az ÚT más megközelítéseivel is. Hát ez ugye sikerült, mert a taoizmus vizsgálgatása után először a buddhizmussal kapcsolatos dolgokat kezdtem tanulmányozni, aztán tök véletlenül rábukkantam arra a középkorban alapított szufista rendre, amelyik Amerikában működik egy szimpatikus (egyébként eredetileg welszi származású) sheikkel az élén, és amelyiknek a hitvallásával teljesen egyet tudtam érteni (egy pár levélváltás erejéig fel is vettem velük a kapcsolatot - de bocs, hogy ismétlem önmagam, egyszer már írtam erről, csak azok kedvéért említem megint, akik most kapcsolódtak be a buliba :-)))), most pedig a hindu vallás felépítése, ami megragadta a fantáziámat. Félelmetes azt felismerni, hogy minden ugyanannak az "ismeretlennek" a minél jobbani megismerése felé halad, csak más-más megközelítésből. A gyökere minden vallásnak égen-földön ugyanaz az egyetlen, határtalan ősok, amit sok néven nevezhetünk, és amivel kapcsolatban csak a különböző vallások "földi" megnyilvánulási formái és rítusai eltérőek, az adott népcsoport kultúrkörének, élethelyzetének, vagy más okoknak megfelelően. Érdekes ezt ténylegesen megérezni, és nem csak a fejemben tudni, mint sokminden mást is. Így válik szép lassan minden a részünkké, hogy a "tudomásból" gyakorlati tudás, tapasztalat lesz.

Emellé meg beszereztem egy taoista könyvet is, csak hogy teljes legyen a kép :-)). Amit öcsém adott kölcsön, abban pedig olvastam pár olyan gondolatot, ami érdekes lehet néhányunk számára. Itt van az egyik:
"Arra vagyunk a világon, hogy éljünk, szeressünk, tanuljunk és nevessünk. Sokan közülünk elfelejtik a tanulást. Az élet ugyan türelmes hozzánk, de ha a mindennapok leckéit nem tanuljuk meg, pluszfeladatokat ró ránk. Addig fogunk egyhelyben körözni a problémáinkkal, ameddig meg nem tanuljuk megoldani azokat." :-)))). Jó, mi?Becsszó, nem én találtam ki!

Azt is megtanultam Lóritól, hogy nem a fejünkben felhalmozott tudás a lényeg, hanem annak a gyakorlatba való átfordítása, mert szinte semmit nem ér valami, amit nem használunk. És rengetegen vagyunk úgy, hogy olvasunk okosságokat, egyiket a másik után, és mégis egyhelyben topogunk, és nem értjük, miért. Hát azért, mert az, amit elolvasunk, még ha megértjük is, csak passzív tudás marad addig, amíg nem kezdjük el használni a gyakorlatban.

Lenni = tenni :-)))))