2008. február 10., vasárnap

Pc-Mumus Inc.

Húha! Hát nagyon izgalmas dolgok történtek nálam. Bébi kapott egy új szívet és új agyat, ami gyorsabbá teszi, mert nagyobb a kapacitása. A nagyobb szívébe pedig még több szeretet fér képek, zenék, irományok és egyebek formájában, mert annak meg a mérete lett a duplája (bár ha jobban belegondolok az agya mérete is a duplája lett, attól gondolkodik gyorsabban most :-))). Teljesen meghalt a régi vincsesztere, és majdnem nem tudtuk megmenteni az adatokat róla, mielőtt végképp befellegzett neki. Végül sikerült az utolsó pillanatban, ám az utólagos munkálatok során én az egyik helyről a másikra való másolás közben nem figyeltem, és az összes fényképemet, valamint a zenéim és a dokumentumaim több mint felét kitöröltem a gépből, még a kukából is - ami azt jelenti, hogy teljesen eltüntettem őket. Iszonyúan megijedtem, mert Lóri Caminos képei, meg más kedves emlékek is mind törlődtek (képek, zenék, levelek vegyesen). Tamás egy olyan program vadászatába kezdett, ami visszakeresi a kitörölt dolgokat, így végül sikerült visszaszerezni az adatok nagy részét - mondjuk a Caminos képek pont mind elvesztek sajnos rengeteg más képpel együtt... (mondjuk az előbbieket bármikor újra elkérhetem Lóritól, ez azért jó). Azért sok olyan adat meglett, amit nagyon sajnáltam volna, ha elvesznek. Pl londoni képek. Amik meg elvesztek végleg, azokat azt hiszem nem is sajnálom annyira...

Jó azért, hogy ilyeneket lehet csinálni a gépekkel. Molto dilettanto állat módon belebarmolsz a dolgokba, és mégsem mondja azt a géped, hogy akkor most vége, vess magadra, hanem még így is segít neked egy picit (mondjuk azért nem teljesen, szívj egy kicsit, ha már ekkora hülye voltál, tanuld meg a leckét azért mégis nahát ejnye no...). Meg az is hatalmas szerencsém, hogy van a közelben egy olyan barátom, aki profin ért a dologhoz, és mindig lehet rá számítani, mert azonnal jön és segít.

Alig várom, hogy megoszthassam a képeket, amiket gyönyörű formában rendezgette össze nekem egy szülinapi albumba Barbus (ötezerszer kérdeztem tőle, amikor találkoztunk, hogy elhozta-e a képeket, ő meg mindig azt válaszolta: "Jaj basszus de hülye vagyok! Megint elfelejtettem, bocs!" közben meg rötyögött a bajusza alatt, mert az ajándék egy része volt
:-)))).

Legközelebb osztom, nagyon hamar.

Nincsenek megjegyzések: